Üvegketrec, gödörbelátó? Vitát robbantott az ágyúkamrába került vécé.

A lakossági konzultációról készült képeket Gál Előd, az archív várfotókat Pál Edit Éva készítette.

Lakossági fórumra hívott két hete a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal a Székelytámadt vár ügyében. Két év telt el azóta, hogy 2019. áprilisában bejelentették, hogy 5 millió eurós támogatást nyert a város az A kategóriás műemléképület felújítására, amit 2023-ig be kell fejezni, és már tűkön ült a nép, hogy vajon hol tart a dolog, vajon mikor kezdődnek el már a munkálatok, vajon sikerül-e befejezni.

A tervezést a kolozsvári K&K Studio de Proiectare nevű cég tavaly tavasszal közbeszerzésen nyerte el Guttmann Szabolcs és Kulcsár András vezetésével. Előbbi Nagyszeben főépítészeként vált közismertté, miután egész Románia csodájára járt, hogy milyen puccba vágták 2007-re az európai kulturális fővárost. Guttman legalább 9 éve tanulmányozza a Székelytámadt várat, már volt néhány beszélgetése, konferenciája a helyi építészekkel és más szakemberekkel róla az évek során.

De nem mindenkit hat meg önmagában, ha valami látványos, és úgy tűnik, nem minden terv sikerülhet olyan jól, hogy az udvarhelyiek tetszését elnyerje. A lakossági fórumon kiderült, hogy bár a vár csendesen omlik, egy elfojtott darázsfészek pezseg benne és körülötte, már ami a felújítása körüli konfliktusokat, félre- és nézeteltéréseket illeti.

A helyi szakembereknek – építészeknek, régészeknek, műemlékvédőknek, örökségvédőknek, történelmi grafikusoknak és a várat szívügyüknek tartó lakosoknak – több kifogásuk is van a tervvel kapcsolatban. Állítólag fenyegetések, nem annyira kedves üzengetések előzték meg az utolsó pillanatra hagyott és láthatóan alaposan leszabályozott lakossági fórumot, ahol sok magyarázkodás után az érintettek egymást végighallgatták, de nem vagyok meggyőződve, hogy meg is.

Szűk az idő, szigorúak a keretek, rengeteg a munka, elég rizikós, hogy kifutunk az időből, és elveszítjük a pénzt, vagy annak egy részét. Elég önsorsrontó üzenete lenne ránk nézve: ha ennyi év és ennyi szándéknyilatkozat után, szakemberekkel, sok pénzből sem tudunk valamit kezdeni, pedig akarunk, akkor finoman szólva is tökéletlenek vagyunk mi, udvarhelyiek. Ezért lenne fontos, ha minden érintett proaktívan, egymásra figyelve, de saját sértődöttségét, hiúságát és önérzetét félretéve dolgozna az ügyön az elkövetkező két évben. De lássuk, hogy mi a probléma, ami meg fog, és mi az, ami nem fog megvalósulni. Mert

„nem minden probléma fog megvalósulni”

ahogy Gálfi Árpád elszólta magát a fórumon. A polgármester elmondta, hogy „a várprojektnek ez a pályázat az első lépése, amely nem fog mindent megoldani.

Nem politikai ügy?

„Nem képezheti a vár politikai viták, csatározások tárgyát, ezt jó vastagon alá szeretném húzni, nagyon sok felkiáltójellel mondom, ez a város érdeke, kizárólag szakmai kérdés. Meggyőződésem, hogy a ma élő szakemberek közül a legismertebb szakembert győztük meg a terv, műszaki dokumentáció elkészítésére” – apellál a tekintélyre, és lövi be a gondolkodási kereteket a városvezető, hogy tudjuk előre, ha nem velünk vagy, ellenünk vagy, politikai alapon. Merthogy a pályázat elvesztése nem csak morális, hanem óriási politikai bukta is lenne.

A Székelytámadt vár restaurálása – lakossági konzultáció

Farkas Antal filmje.

Várjuk ezek után az ellenzék harcias felszólalásait, de hiába. Az RMDSZ-frakcióvezetője, Berde Zoltán a fórum vége felé blazírtan elmondja, hogy a várat a környezetével együtt kellene kezelni, és ők már évek óta sulykolják, hogy a telkeket meg kell venni, van is eladó, és nem értik, ez miért nem történt, történik meg. Ragaszkodnak hozzá, hogy a Tó és a Kornis Ferenc utcák között az átjárhatóságot biztosítani kell. Szabó Sámuel beruházási igazgató válasza erre az, hogy nem olyan egyszerű, száz évre visszamenőleg tisztázni kell a tulajdonviszonyokat.

De mielőtt mélyebben belemennénk a vitába, 

lássuk, milyen problémák fognak Gálfi elszólása szerint megvalósulni, vagy nem. Ingyen pénz nincs. Az Európai Unió feltételekkel ad felújításra összegeket, csökkentette is az utóbbi időben a mennyiséget, s csak olyasmire ad, ami köztulajdonban van (a telekhatár szent), és aminek funkciója van, vagyis megteremtődik az esély arra, hogy idővel fenn tudja tartani önmagát és hozzájárul a közösség életminőségének a javulásához – sorolja fel Szabó Sámuel a pályázat kereteit.

A beruházási igazgató, Szabó Sámuel szerint az újratervezés már nem játszik

Egy olyan pályázattal nyerték meg ugyanis az 5 millió eurós összeget (félmillió az önrész), amit nem műemlékre, hanem a lakók életminőségének javítására írtak ki. A pályázat összeállításánál ezt úgy szabták rá a helyi feltételekre, hogy kulturális központ létesül a vár legépebben fennmaradt, eddig legtöbbet kutatott Hajdú bástyájában. Ez a mai bejárattal szembefordulva jobb oldalt a hátsó bástya.

Felújítják a Tó utcát is, de annak a tervezése még el sem kezdődött, meg sincs hirdetve, vagyis megvolt, de senki sem jelentkezett rá. Szabó Sámuel beruházási igazgató szerint ez egy aprócska, százezer eurós, mellékes projekt, amit csak akkor kezdenek el, ha a fő projekt, a vár helyreállítása sínen van.

A mai bejárattól balra található Bánffy-bástya környéke is új köntöst kap: a sportpályák helyén egy kis felületen megmutatják a várárkot, és egy mobil színpad is kerül oda, a tér pedig amfiteátrum-szerű elrendezést kap. A várárok mögött láthatóvá teszik a külső bejáratát is a régi várnak, és igyekeznek elvonni a figyelmet az iskoláról, ami Guttman Szabolcs szerint teljesen „lelakta” a várat. Vagyis a 19. század végén arra irányították a figyelmet a sebhelyes, romos terület rendezésekor, ezt az állapotot kellene picit korrigálni. Sófalvi András régész javasolná ide egy kis, korabeli fahíd építését, ami visszaadja a várárok és a külső kapu hangulatát.

Amfiteátrum szabadtéri színpaddal

Az iskolát nem is újíthatják fel, szintén műemléképület, de külön telekkönyvön van, és alsó hangon annak is 5 millió euró lenne a renoválása, állítja a beruházási igazgató.

A telekhatár azon falak mentén megy, amiket ma a várfalnak gondolunk, de Sófalvi András régész szerint ezek nagyrészt az iskola 1890-es években létrehozott kerítését jelentik, és a valódi várfalak nem láthatók, mivel azokat visszabontották és beköpenyezték az akkori várrom hasznosítása során (pl. ezért nem láthatunk lőréseket a mai falakon). Röviden: az újítható fel ebből a pénzből, ami a várfalakon belül és az iskola falain kívül van.

Turista, téged a kortárs vár

Az építész meglehetősen high-tech megoldásokat képzelt a Hajdú-bástyába, ami kiverte a biztosítékot – bár elég tisztelettudó hangnemben – a helyi értelmiség egy részében. Nem lehet tudni, eredetileg hogy nézett ki a bástya. Ez egy ágyútorony volt, valószínűleg tetőzettel, de nem maradt fenn kép róla, csak feltételezni lehet, hogy milyen volt a korabeli bástyák alapján.

A Guttmann-féle építésziroda teljesen újragondolta a tetőzetet, és egy huszárvágással félig középkori, félig kortárs építménnyé tenné a Hajdút. S ettől lett ideges a helyi közönség. Nem tudtam eldönteni egyből, s kettőből se, hogy ez most nem ilyen kisvárosi fanyalgás-e, hogy amit a szemünk nem szokott még meg, azt utáljuk, mint építésekor Párizs az Eiffel-tornyot. De aztán nem is kellett eldönteni, mert felszólaltak azok is, akiknek papírjuk van arról, hogy értenek a történelemhez, építészethez.

A Hajdú-bástya keresztmetszete a terveken

Lesz benne lift – ez is okozott némi feszültséget, Márton Ildikó műemlékvédő építész szerint ez egyenesen egy rossz vicc – , de állítólag az unió kérése, hogy mindenkinek egyformán legyen lehetősége megtekinteni az épület minden szintjét, a mozgáskorlátozottaknak is. S ez még elfogadható érv Gyöngyössy János történeti grafikus számára is.

A három plusz egy szintessé változtatott épület alsó három szintjét a meglévő építmény jelentené, ettől világosan elkülönülne a kortárs padlástérszerűség, amely valahol a harmadik szint fölött kezdődne, és amit nem terhelnének rá a régi falakra, hanem vasbeton szerkezet biztosítaná a statikáját – mondta Guttmann Szabolcs építész.

A belátótorony: ne hazudjuk azt, hogy ez eredeti

Ezen a kortárs-nem kortárs konfliktuson kívül még két kritikus pontja van a bástyának a történészek, régészek, autodidakta várkutatók és rajongók szemében.

Nem pont ilyen volt.

Az egyik az, hogy lesz a tetején egy üvegkilátó. Guttmann Szabolcs azzal érvel, hogy minden városban kell legyen egy hely, ahonnan fentről rá lehet csodálkozni a városra.  Az ilyen kilátótornyok felhívják a figyelmet a város 5. homlokzatára, azaz a háztetőkre, amelyek gyakran rozsdás bádogok, összevisszaságok, és hozzájárul ahhoz, hogy több figyelem terelődjön erre az aspektusra, akárcsak Nagyszeben esetében, ahol a főtéri tanácstorony felújítása és látogathatóvá tétele után mindenki elkezdett odafigyelni a háza tetejére, mivelhogy látszott.

Berze Imre szobrászművész és egyben várszomszéd szerint nem is olyan bántó a szemnek az üveg, mint ahogy a szóbeszédben hozzá eljutott. Mások viszont nagyon nem értenek egyet a kilátó-koncepcióval, minthogy megváltoztatja a vár összkinézetét, és aki nem tudja, hogy ez csak most épült, az azt hiheti, hogy ilyen volt, pedig erre a környékre nem volt jellemző ez a szász erődtornyokra hajazó megoldás. Aztán az is félő a műemlékvédők szerint, hogy vérszemet kapnak az utódok, s a többi bástyát is ilyenre építik.

Ki látott még ilyen kilátót?

Az ebben az állapotban konzervált romtorony csak vinné a pénzt, oda nem lehet kiállítani az értékes régészeti kutatási eredményeket. A bástya eredeti magasságát ki lehet kalkulálni a meglévő adatokból, a tetőmegoldásokat kikövetkeztetik más várak tornyából, és azért kap kortárs, üvegablakos háztetőt, hogy őszinték maradjunk, ne hazudjuk azt, hogy ez eredeti – felel az akadékoskodóknak Guttmann. Megmaradnak a régi bástyafalak, utána egy vakolt, újonnan épült rész következik – a nyomokból látszik, hogy korábban is vakolt volt a bástya.

Bár elsőre remekül hangzik, a helyieket nem hatotta meg ez a rálátás, funkciótlannak találták, hiszen ez a vár gödörben épült, ezért nem fog nagy látvány tárulni a turisták elé a toronyból, legfennebb a nénikék veteményese a Tó utcából, vagy a vendégek kávéhabja a Vár-bár teraszáról. Az „üvegkalitka” nem tetszik egyáltalán Gyöngyössy Jánosnak, aki valamikor lerajzolta volt a várat, és szerinte annál jobb kilátás a városközpontra, mint ami a Szent Miklós-hegy tetejéről tárul elénk, nem nagyon lesz ebből a kilátóból.

A bejárás a toronyba a várudvar szintjén lesz 

ott, ahol van egy ismeretlen eredetű, tátongó nyílás a falon. Ezt lezárják egy üvegfelülettel és fa árnyékolóval. A bejáratnál lesz a lift és a lépcső. Most a bástya belsejében egy tátongó nagy lyuk van, ezt megnyitják az utcaszintig, oda le lehet majd menni lépcsőn vagy lifttel. Itt egy komoly építménysor van ágyúlőrésekkel, de ezt nem tudták megjelölni beavatkozási felületként, mert a mai várfal centire pontosan a telekhatár, körülötte magánterület fekszik és az ágyúkamrák lőrései átnyúlnak ide. Ezt megjelölik mementóként, hogy ha jobb időket fogunk élni, és tisztázódnak a jogviszonyok, akkor lehessen kutatni azt a részt is – hangzott el az építész részéről.

A legalsó szint alaprajza: az építész feje fölött látható, pirossal jelzett ágyúkamrában lenne a vécé

A harmadik szintnél kiegészítésre van szükség ahhoz, hogy érzékelhetők legyenek a lőrések, belül lehet romosabban hagyni, kívül jelzésszerűen lesz vakolva az a rész, ami már új. Aki erre a szintre ér, érezni fogja, hogy itt a puskások tudtak a lőréseken lövöldözni – sorolta Guttmann, és képzeletben már céloztunk is.

A lift és a lépcső megy tovább, elérkezünk arra a szintre, ahol a kilátó van körben, ahonnan a városra lehet nézni – folytatja az építész. Ez már egy nagyobb felület, ahol konferenciákat lehet tartani, afölött a tető magassága miatt pedig egy kisebb terület lesz, ahol kisebb kerekasztal-beszélgetéseket lehet szervezni.

„Ez gyakorlatilag egy ház a házban, egy kortárs ház, ami régi fallal körülvett épület, ami azt jelezné, hogy 2021-ben a város ráfordította a figyelmét, és egy ilyen beavatkozással sóhajtja azt, hogy folytassa a város rehabilitálását történelmi épületekkel” – mondta a lakossági fórumon Guttmann Szabolcs.

Márton Ildikó: nem indokolt a történelemhamisítás

Márton Ildikó volt főépítész, a megyei műemlékvédelmi hivatal volt munkatársa a fórumon is felvázolta röviden, de később telefonon is megkerestem, hogy fejtse ki, pontosan mi is a problémája a tervekkel. Mert szerinte Guttmann nagyon jó építész, nagyon jó előadó, jobbra nem is igen lehetett volna bízni a projektet, de maga a terv nem az.

A terv legnagyobb problémája, – állítja –, hogy nincs alapos falkutatás, nincs alapos művészettörténeti előkutatás, értékleltár, holott ez kellett volna, hogy legyen a kiindulópont.

A műemlékvédelemnél zárt ajtón kopogtak

„Én egészen a lakossági fórumig nem értettem, honnan jött az ötlet, hogy kilátótorony legyen a gödörben, a bemutatón értettem meg, hogy tulajdonképpen a kolozsvári tűzoltótorony pályázatát rászabták az udvarhelyi várra. Holott műemlékből csak egy van, mindegyik műemlék más, és nem lehet az egyik műemlék ruháját rávarrni a másikra, a műemlék nem manökenbaba, hogy minden ruha egyformán álljon rajta” – fogalmazott Márton Ildikó.

Ő úgy gondolja, hogy egy műemlék-felújítás tervezője sosem jön a saját ötletével, hogy az általa kitalált objektum legyen a domináns elem, hanem mindig felméri vagy felméreti a létező értékeket, és abból kiindulva megoldja a problémákat, nem felülírja a létező állapotot.

„Pont ez volt a bizottságnál is a sarkos vélemény: Iarăși cineva măcelărește un monument istoric (megint valaki lemészárol egy történelmi műemléket – a szerk.)”

– Lassan ez egy kivitelezhetetlen történet. Ha nem sikerül 2023-ig befejezni a projektet, akkor felülírjuk a történelmünket, és még el is adósodunk a kivitelezőnek, mert a meg nem valósult részekkel nem fogunk tudni elszámolni. Udvarhely nem az a léptékű város, hogy ne rokkanjon bele egy 3-5 millió euró értékű összegbe – véli. Mindezt szerinte megfejeli az, hogy a jelenlegi torony belső tervezése sem funkcionális: mivel nincsenek térelválasztók, mindenütt hallatszik minden, és a felső szintekről lefele tartva át kell haladni az alsóbb szinteken megzavarva az ott zajló tevékenységet, az ágyúkamrákról nem is beszélve.

A vár Haáz Rezső rajza szerint, archív fotó

Az építész szerint már 2019-ben is volt kifogás, de nem született róla jegyzőkönyv. Most is az jelent meg a Szabad Emberek Pártja oldalán és az újságban is, hogy minden kerek, csak egyesek nehezményezték. De sehol nem jelenik meg, hogy itt még nincs műemlékes engedély. Bizonyos fázisokon átment az engedélyeztetés, de a kivitelezési tervnek nincs meg a műemlékes engedélye, és pont a kutatásokat hiányolták Bukarestben is, mondja.

Azt javasoltam, legyen egy olyan terv, amely biztosítja a kutatási részt, védi a falat, az a legnagyobb probléma, hogy hullanak a kövek rá a házakra, és ezzel nem kezd semmit a terv. A saját történelmünkkel tesszük ezt, ha egy román tenné, akkor már rég felnégyeltük volna már csak a gondolatért. De mi megtehetjük. Félelmetes. Még mindig van idő megcsinálni jól, de át kell gondolni a tervet – nyilatkozta.

Mit mond erre a hivatal?

Szabó Sámuel beruházási igazgató kicsit indulatosan hozza fel Márton Ildikót mint a projekt akasztóját, anélkül, hogy említeném neki a műemlékes nevét. Szerinte a korábbi Hargita megyei műemlékvédelmi titkár féléve blokkolja a projektet azzal, hogy nem küldi a bukaresti műemlékvédelmi bizottságnak el a terveket, ezzel hivatali visszaélést követ el. Azt is mondta az igazgatónak – a polgármester jelenlétében –, hogy ő akkor lenne a legszomorúbb, ha ez a projekt megvalósulna.

A régi, külső kaput kiássák

Kicsit megenyhülve az igazgató hozzáteszi, hogy szerinte ez egy műemlék-filozófiai konfliktus, ami Márton Ildikó és Guttmann Szabolcs között van. Úgy vette észre, hogy három fő „műemlékes” iskola van. Guttmann annak az iskolának lehet a híve, amely azt vallja, hogy „újraépítem, amit tudok úgy, ahogy volt, eredeti állapotában, és amit hozzáépítek a funkcionalitás kedvéért, azt világosan jelzem, hogy új építésű”. A másik azt, hogy helyreállítom „a műemléket úgy, ahogy (feltételezhetően) eredetileg volt”. A harmadik pedig csak addig állítja helyre, amennyire megmaradt a műemlék, tehát a jelenlegi állapotot konzerválja, Márton Ildikó valószínűleg a két utóbbi közül valamelyiknek a követője.

„Ezt a vitát nem mi fogjuk eldönteni, ez most így jött össze, hogy két különböző iskolát követő szakember találkozott, Márton Ildikó pedig elég rugalmatlanul viszonyult, mert lassan elmegy a vonat. Nem beszélve arról, hogy főépítészként akár bele is nyúlhatott volna a projektbe. Ott volt, amikor ez a projekt kezdeti fázisban volt, és nem nagyon járult hozzá a dologhoz” – mondja Szabó, s hozzáteszi, ő csak 2019 óta van a funkciójában, ezek a tervek, legalábbis az alapgondolat szintjén, már 2016-ban megvoltak, akkor készült a megvalósíthatósági tanulmány, most 5 évet visszafordulni elég behozhatatlan hátrány.

Nem ért egyet azzal, hogy nem konzultált és nem kíváncsi a lakosság véleményére a hivatal: a tervek ki voltak évekig a vár kerítésére is függesztve, ő egyetlen hivatalos megkeresést sem kapott, hogy „tisztelt főigazgató szamár úr, nem értünk egyet a véleményeddel, erőszakos vagy és nem így kéne csinálni”. Csak a kollégák által átküldött Facebook-posztokat látta, amit nem tart hitelesnek.

El tudom fogadni, hogy az embereknek vannak kifogásaik, de a jelenlegi helyzetben mit tudnánk csinálni, mi lenne a megoldás? Azon kívül, hogy leállítjuk a projektet? Megoldást ők se nagyon tudnak. Visszafordulni nem lehet, mert az egészet elveszítjük.

Utólag könnyű okoskodni, vádaskodni hogy nem így kellett volna a topográfiai felmérést készíteni, hogy ki mennyi területet használ stb. Nem tudom, miért sikerült ez a felmérés így, de az eleve el volt baltázva. Nem lesz teljes várfelújítás, az teljesen tiszta, de minden műemlékes projekt ilyen, hogy úgy kell lavírozni, hogy a kecske és a káposzta is megmaradjon. A műemlék ilyen, ahogy dolgozol rajta, él, mindig újabb és újabb arcát mutatja meg – fejtette ki Szabó Sámuel.

Na de térjünk vissza a pénz- és egyéb költészettől a kritikus pontokhoz.

Illemhely, ahonnan nem robbantanak ki

Az üvegkilátó után a másik kritikus pont a mosdó. Ez a Sófalvi András régész által „pinceszintnek” nevezett részen lesz, a Hajdú bástya alagsorában. Guttmann szerint azért kerül erre a szintre, mert innen könnyen ki lehet vezetni a csöveket az új burkolatot kapó Tó utcába.

Kolumbán-Antal József szerint nem az ágyúkamrában van a vécé helye

Ezzel az a hatalmas probléma a fórumon felszólaló Kolumbán-Antal József meglátásában, hogy az egyetlen, telekhatáron belül levő, tehát hozzáférhető ágyúkamrában lesz berendezve, ami egész Közép-Kelet Európában ritkaságnak számít.

Sófalvi András, a várban 2014 óta rendszeresen kutatásokat végző régészeti vezető szerint az ágyúkamráknak nem az egyetlen és legfőbb problémája, hogy mosdó lesz bennük, hanem az, hogy a pályázat keretében nem lehet feltárni és bemutatni őket egykori állapotuknak megfelelően. Ha megérinthető is lesz az egyiknek a felülete, ahogy az építész ígéri, funkciója nélkül lesz látható, a többi pedig rejtve marad, mert amiatt, hogy nem történt meg annak a magánterületnek a kisajátítása, amelyen fekszenek, nem lehet az ágyúréseket megnyitni, így elég torz képet kapunk az ágyútorony egykori képéről is.

Ezek az ágyúkamrák most le vannak zárva, nem lehet rajtuk kilátni, ha nem az omladékok, akkor kívülről parazitaépületek takarják őket. Ezeknek a felszámolása nem történt meg.

Hozzáteszi, hogy noha az Európai Uniós pályázatba az ágyútorony alsó szintjének helyreállítása szerencsétlen módon lett beépítve, ezen még mindig lehetne változtatni úgy, hogy az önkormányzat ezt – a telekkönyvi határok pontos tisztázásával – önrészből kiegészítené és megvalósítaná párhuzamosan a pályázati kivitelezéssel, azaz a Hajdú-bástya alsó szintje egykori állapotának megfelelően lenne bemutatva és a turisták számára is értékelhető, élvezhető szegmense lenne az építménynek.

A régész amúgy nem szólalt fel a lakossági fórumon, miután valószínűleg nem okozott osztatlan örömöt, hogy a Hargita Népének egy interjúban elmondta, várhatóan milyen szakmai nehézségekbe ütköznek majd a pályázat kivitelezésekor.

Kolumbán-Antal József azt javasolta, hogy a mosdót ne tegyék a fal mellé, hanem a középső térbe, amit valószínűleg úgyis csak lőszerraktárnak használtak, vagy elhangzott az is, hogy kerüljön más szintre, ne a legalsóra.

Ilyen volt, ilyen lesz

Az építész szerint a mosdó az a hely, amit mindenki keres, könnyen megtalálhatónak kell lennie, mégsem szabad túlságosan szem előtt lennie. Guttmann Szabolcs azzal nyugtatta meg a háborgókat, hogy ha van egy ilyen kulturális központ, muszáj vécé is legyen a szabványok szerint, és azért nincs olyan túl sok hely, hogy lehessen rakosgatni. Viszont reverzibilisre tervezik, ahogy szinte mindent az épületben, azaz, ha lesz több pénz vagy más szándék, anélkül lehet elbontani, hogy a történelmi szövet sérülne.

Sashalmi-Fekete Tamás történész, az Arany Griff Rend vezetője szerint meg kellene nézni más mintákat, a nagyajtai erődtemplom esetében külső, faszerkezetes vécét készítettek, és így nem kerül be a műemléképületbe a mosdó.

Az én házam, a szomszéd vára

Szalai Dénes, a városháza volt munkatársa, topográfus szakember szerint a kilencvenes években tanácsi határozat döntött arról, hogy a vár mellé 100 méteres körzetben nem lehet építkezni, mégis sok engedélyt kiadtak, vagy engedély nélkül jelentek meg melléképületek, tákolmányok. A vár telekkönyvezése el volt sietve, biztos, hogy több területet használnak a magántulajdonosok az Attila utca felől, a Hajdú bástya körüli 4-5 méteres falmaradmány a várhoz kéne tartozzon, mert egy még korábbi erődítmény része lenne. Az lenne a lényeg, hogy a várfal körül megtisztítsuk a helyet – foglalta össze a tennivalókat, majd kifogásolta, hogy megépült az Eötvös József utca felől egy üzletház, ami eltakarja az egyetlen szép rálátást a várra.

Szalai Dénes szerint megnövelhető a terület

Szerinte nem lehetetlen visszaadni a vár területéhez azt a 30-40 négyzetmétert, és ha nem kerül meg a régi tanácshatározat, újat kell hozni, hogy ne lehessen ott új épületeket létrehozni, javasolja.

Berze Imre cáfolja, hogy a szülei több területet használnának, mint amennyire adót fizetnek, és amennyi a telekkönyvükben szerepel, ez a hozzáállás biztosan nem fogja együttműködésre serkenteni a szomszédokat, állítja. Egy városházi munkatárs pedig azt cáfolja, hogy tanácshatározattal manapság ilyen dolgokat lehetne rendezni.

Ami a várszomszédokat illeti, együttműködésre biztatják őket: nekik is megéri, ha nem esik a kő a fejükre, illetve, ha felkapottabb lesz az ingatlanjuk, kávézókat tudnak nyitni benne.

Ha nagyon a szakma mélyére ásunk,

akkor a régészekre vár a legnagyobb munka, szinte kivitelezhetetlen az ásatások elvégzése, sőt ennyi idő alatt biztos, hogy nem lehet megoldani azt, ami a projektben szerepel – mondja telefonos megkeresésemre Sófalvi András.

Azért, hogy a turistáknak „igazi” várélményt nyújtsanak, helyenként 1,5-2 méter mélységig is lesüllyesztenék a tervek a várudvarban a belső szinteket, holott a ma látható falak egy része valójában az iskola kerítése. Például a Tompa László emlékház-autómosó felőli oldalon a látszat ellenére egyáltalán nincs eredeti várfal, teljesen a 19. században volt építve iskolakerítésnek úgy, hogy a régi várfalakat megköpenyezték és a tetejüket laposkövekkel borították. Ki kellene deríteni, a többi részeken mi történt, hol voltak a lőrések stb. Ez a mélység több szempontból aggályos: vagy látszani fog, hogy ez csak az iskola kerítése, vagy azt a hamis látszatot keltjük, hogy magas várfalak közt járnak a turisták, miközben ezt úgy érjük el, hogy a római szintekre lett visszabontva a belső járószint.

Nehéz lesz kiszabadítani a falakat

A régészek tavaly év végéig még úgy tudták, falkutatás is lesz – ez is jelzi, hogy nem zajlott a kommunikáció és a folyamat teljesen zökkenőmentesen.

Még körülbelül 20 évre lenne szükség a vár teljeskörű, szakszerű feltárásához, amennyiben reális kapacitással dolgoznak, ezért ez biztosan nem fog megtörténni a következő két évben. A tervezőknek ők jelezték, hogy kivitelezhetetlen a tervben lévő 6700 köbméter föld átmozgatása, de azok azzal biztatták a régészeket, hogy hoznak máshonnan munkaerőt. A piac ismeretében azonban Sófalvi András kételkedik abban, hogy sikerül megfelelő számban megfelelő szakembereket találni, „Ezt meg kell oldani, és nem markológéppel, ezt határozottan ellenzem, nem vagyok hajlandó jóváhagyni, és ezt nem is vállalom, amennyiben az én koordinálásommal megy tovább a munka”. A markológép használata a fagyökérzet és az aszfalt eltávolítására rendben van, de egyéb szempontból nem – jelenti ki.

Bár a tervek mélyebb ásást írnak elő, a régész a 16-17. századi, fejedelemség korabeli járószinten megállna (ez mintegy 70-80 centiméter szintsüllyesztést jelentene), ugyanis ezzel a vár fénykorában létező járószintek helyreállítása valósulna meg. További nehézséget okozhatnak az előkerülő épületmaradványok, a belső várkapu körüli – a 17. századi forrásokban kapuköznek nevezett rész – feltárása, amiről kiderült, hogy egyáltalán nem olyan volt, mint Orbán Balázs a 19. században leírta, tehát már ő sem láthatta.

A vár előtere: balra, a Bánffy-bástya mellett lesz a szabadtéri színpad, és a régi várkapun lesz a bejárat.

– Javaslatom, hogy a közeljövőben végeztessünk egy, a teljes vár felületére kiterjedő geofizikai kutatást, melynek segítségével a mélybe láthatunk. Ez nemcsak tudományos eredményeket hozna, hanem a kivitelezőnek is megkönnyítené a dolgát, pl. a régi közművek azonosításában. A napokban kerestünk meg egy magyarországi szakcéget ezzel a feladattal – nyilatkozta a régész. Mindez természetesen a növényzet (bokrok és fák) eltávolítása után lehetne eredményes, mert ezek zavarják a módszer eredményességét, és amúgy is sor kerül a kivágásukra.

Egyébként komoly problémát jelent majd régészeti szempontból, a lesüllyesztett járószintről az iskola közüzemi vezetékeinek a föld alá helyezése az előírt mélységekben. (Noha az iskola felújítás nem része a pályázatnak, a felszínre vagy felszínhez közel került vezetékeket újra üzembe kell majd helyezni az előírásoknak megfelelően.) Ugyanis ezzel további régészeti jelenségeket bolygatnak meg: a vár délkeleti részén volt a domonkos kolostor temetője, melynek a feltárását nagyrészt el kellene végezni, ez pedig alaposan lelassíthatja majd a régészeti munkálatok folyamatát is.

– Mi a 2010-es évek óta folyamatos készenlétben állunk. Sok száz köbméter földet megmozgattunk már, de nagyon mélyre kellett ásnunk a falak mentén, ezért ez csak néhány négyzetmétert és a vár teljes területéből mintegy 3-5 százalékot jelent. Mindenki erre a nagy pályázatra számított, hogy majd ebből valósul meg a teljes kutatás. Hogy nem valósul meg, ez nagy csalódás – feleli a feltett kérdésekre a régész.

Ha változtatni lehetne a terveken,

Márton Ildikó szerint újra kellene gondolni teljesen, és egy valóban integrált fejlesztési tervet készíteni, amelyben nem költöztetnek kortárs elemeket a műemlékbe, mellé azonban lehetne, hogy a mai generáció is megmutathassa, mit tud. A falak renoválása, egy funkcionális kulturális központ a váron kívül lenne az ő meglátása szerint az ideális. Erre rá is menne a pénz, és úgy kellene tervezni, hogy később ne visszabontással kelljen kezdeni, – mert annak nincs semmi értelme, 5 millió eurót elkölteni valamire, amit majd le kell bontani, – hanem folytatni lehessen a mostani projektet. Akkor a régészeknek sem kellene egy buldózer előtt szaladniuk a pálcikákkal, hogy a 7000 köbméter földet átmozgassák, hanem a falakat tudnák rendesen kutatni, és a belső rétegek egy később időpontra maradnának. Ennek még akkor is nagyobb hasznát látná, ha kevesebb pénzt sikerül a maximálisnál elkölteni, de szerinte csak a falakra és a kulturális központra elmenne az 5 millió euró.

Az iskola és a vár viszonyát kellene rendezni, a 19. században épült, szintén műemlék épületet nem kellene úgy kezelni, mint egy parazitát, a két funkciót – turisztikai-kulturális színtér és iskola – el kellene választani. Ez eddig sem volt elválasztva, és eddig is lehetett látogatni a várat, válaszolja Szabó Sámuel.

Lehetne-e, és hogy lehetne másképp?

Szabó Sámuel szerint, amit a fórumon Bálint Antal, a műemlékek felújításában jártas Macops Kft. tulajdonos-igazgatója is megerősít: már nem. Az ő álláspontjuk alapján a  terveket nem lehet elölről kezdeni, mert akkor elveszhet minden. Legfennebb menet közben az igényeknek megfelelően, a sarkalatos pontokat tiszteletben tartva kisebb módosításokat lehet végrehajtani. Mivel az erre alkalmas építő cégek korán eladják a bőrüket, nem biztos, hogy mire ez a terv közbeszerzésre kerül, már lesz jelentkező, és ha lesz is, nagyon fokozott tempóban kell dolgozni.

A kivitelezők képviselője szerint sietni kell.

Szabó Sámuel azt mondja, mérlegelni kell: „hozok egy döntést, és igyekszem a legjobb döntést hozni, hogy történjen valami, még akkor is, ha nem sikerül lehozni a teljes összeget, és csinálok valamit, ami ember elejébe való. Lehet, hogy elbukjuk az összeg egy részét, de még mindig jobb, ha megvalósítunk valamit, mint ha nem”.

Ezzel szemben – jelenti ki Márton Ildikó – ez az elképzelés nem az az elképzelés, ami az udvarhelyi vár hiteles helyreállítása, hanem ez egy importált történet. A kultúra olyan, mint a nemzet immunrendszere, ha azt tönkretesszük, viszi magával az egész szervezetet. Amit a város közepén elbaltázunk, az viszi magával az egész várost. A fő attrakció maga a vár kellene legyen, a várat, és nem a várból kinőtt tornyot akarjuk mi megmutatni. A mostani terv pedig mindkét műemléket, a várat és az iskolát is felülírná. A műemlékvédelemben maga a műemlék a domináns elem. Sokkal jobb lenne egy reális tervet készíteni, mintsem erőltetni, hogy kapja meg a kiviteli engedélyt, majd a kivitelezőnek hagyni egy évet a megvalósításra. Kell egy új, átgondolt terv jól kigondolt apró lépésekből, amit még mindig meg lehet valósítani – állítja az építész.

A Hajdú bástya és a környezete

Sófalvi András, bár sok mindent nem tart régészeti-történelmi szempontból helyesnek, és sokban kételkedik, azért reménykedik is, hogy a tervezők-kivitelezők-hatóságok betartják az ígéretüket, és nem károsulnak a régészeti jelenségek, ezenfelül a terv, valamint a kivitelezés egyes részei kiegészíthetők, például Hajdú-bástya alsó szintjének bemutatása. Nyilván hosszabb idő alatt nagyon szakszerűen fel lehetne tárni a várat, a Telegdy-bástyában levő kazamatarendszert is be lehetne mutatni, és még reménykedik, hogy ez tud ilyen irányban haladni, akár határidő-módosításokkal is. „Számomra az az érdekes, hogy erről hallani sem akar senki, holott jól tudjuk, hogy erre általában van lehetőség. Mindennek meg kéne adni a lehetőséget, hogy úgy legyen megvalósítva, ahogy a szakmai etika elvárja.

Szerinte a régióban a közelmúltban felújított várak közül leginkább a barcaföldvári német lovagrendi vár nyújthat példát, ami egy szakszerűen, húsz év alatt megkutatott vár, de tudja, hogy nincs tökéletes várfelújítás. Ami a szakma és a civil szféra számára is minden szempontból elfogadható, olyan nincs, de ezeknek az álláspontoknak a közelítésére lehet törekedni. „Bizonyos áttervezéseknek volnék a híve, de nem szeretném, ha ez a projekt elbukna, hiszen negyven évet várt erre a város. Ilyen távlatból nézve nem lenne jó, ha leállna a folyamat, mert lehet, hogy újabb harminc évet kellene várni egy újabb lehetőségre”. A marosvásárhelyi vár kutatása és felújítása ugyancsak egy követendő példa lehetne.

– Itt, remélem, nem akar senki semmit elrontani, ezt próbálom én is elfogadtatni magammal. Olyan dolgokról van szó, amik később valósulnak meg, továbbvihetők, vagy visszafordíthatók. Például a közvécé lőréskamrába helyezéséről is azt mondják, hogy innen elvihető lesz. Higgyünk benne, hogy ez valóban így van, és nem azért épül oda, hogy közvécé legyen egy ilyen egyedi történelmi emlékművünk, mint a Hajdú bástya.