A képek a szerző felvételei.
Csalogató programmal futottam szembe a Facebook-falamon görgetve az elmúlt héten: szombatra környezettudatos délutánt ígért a városlakóknak az Udvarhelyi Fiatal Fórum csapata. Az állandó programok 15 órától rajtoltak: kézműveskedéssel, újrahasznosítással, szelektív infó ponttal és vetélkedőkkel várták az érdeklődőket. 17 órától előadás volt a zöld háztartásról, 18 órától pedig a Karaván együttes szórakoztatta a közönséget.
16 óra környékén érkeztem meg a parkba, terveim egyszerűek voltak: kézműveskedés, majd előadás. Megérkezve szembesültem azzal, hogy ez
valóban egy családi nap,
és jó lett volna elcsalni magammal valakit. Kilógtam kicsit, ugyanis a résztvevők többsége családostól érkezett, vagy legalább egy gyermek kacsóit szorongatta kezei közt. Hamar világossá vált, hogy az elképzeléseim első fele nem fog összejönni, hiszen kicsit sem én vagyok a ragasztós-faricskálós standok célközönsége, hanem a kisebb korosztály.
Csak később tudtam meg Vass Orsolyától, az UFF elnökétől, hogy az állandó programok jelentős részét gyerekek számára tervezték, és elsősorban ezek miatt jött létre a rendezvény – pontosabban a külföldi önkéntesek által kifejlesztett Save the future nevű társasjáték volt a kiváltó ok. Azonban nem csak a gyerekekhez szerettek volna szólni, így jött az ötlet: legyen családi nap. Ezért egészült ki utólag a esemény előadással és koncerttel.
Így hát körbejártam, nézelődtem, fényképeztem, amíg be nem jelentették a színpadon: pár perc, és kezdődik az előadás a fehér sátorban. Elekes István és neje, Gabriella már ott várták a hallgatókat.
Ők nem az a család,
akik már évek óta mosipelust használnak – szögezte le a feleség –, csupán nekifogtak kitapasztalni, hogyan lehet élhető módon, reális keretek között jobban figyelni a környezetre. Nagyon lassan, lépésről-lépésre közelítik meg a változásokat, és másokat is erre biztatnak.
A házaspár többé-kevésbé megosztotta a szerepeket, István számadatokkal, tényekkel sokkolta a közönséget, míg Gabriella a saját szubjektív élményeikről beszélt. A férfitől megtudhattuk például, hogy másodpercenként tíz tonna hulladék hagyja el az emberek lakását, vagy azt, hogy amióta feltalálták a műanyagot, gyakorlatilag még egyetlenegy sem bomlott le, hiszen erre elméletileg négyszáz évre van szükség.
A kezdő zerowaster család azt is elárulta, hogy az új életmódot a műanyagmentes július hatására kezdték – tehát még nekik is elég új a dolog. Kezdőlökésként Gabriellára egy kép is óriási hatással volt.
Forrás: www.gtgoodtimes.com
Az első ránézésre mindennapinak tűnő kép érdekessége, hogy a csokoládé csomagolása 1986-ból való – azaz már 33 éves –, ehhez képest nem tűnik különösebben megviseltnek. Ennek hatására kezdte el végiggondolni, hogy miket használ nap mint nap, és mi minden marad utána.
Kicsiben kezdték:
az első lépés a műanyagzacskók visszautasítása volt, amiket kosárra és vászonszatyrokra váltottak. Majd feltérképezték, hogy hol lehet kenyeret vásárolni műanyagmentesen, vagy hol nem nézik az elárusítók bolondnak vagy flúgosnak amiatt, hogy a felvágottat, a sajtot a saját eszközeikbe szeretnék kiméretni. Le kellett vetkőzni a saját korlátaikat, és találni olyan kiszolgálókat, akik belemennek a környezettudatos játékba.
Én nemrég jöttem rá, hogy a szüleim öntudatlanul is környezettudatosan éltek – mondta viccesen Gabriella. A tejet üvegben hordták, a vajat dobozban vagy papírban, a cukorkát papírtölcsérben. Úgyhogy újabban, ha valahol elakad, akkor az idősebbektől érdeklődik.
Az előadás közben az általuk használt termékeket is megmutatták. Az asztalon heverő számtalan barna-zöld-natúr terméket pásztázva, a pillantásom lejjebb csúszott,
és váratlan kontrasztot fedezett fel:
a földön meglepő módon műanyag palackok és zacsik hevertek. Erre azért nem számít az ember egy ilyen jellegű eseményen. Az előadás után utam Orsolyához vezetett. Nem a kritizálás volt a szándékom, csak azon a ponton tudatosult bennem, hogy mennyire lehet nehéz vagy egyáltalán lehetséges egy környezettudatos eseményt környezettudatosan megszervezni.
Nehéz volt – vallotta be –, kellettek a kompromisszumok. Indulásból ott akadtunk el, hogy a kézműves-tevékenységnél mivel egészíthetjük ki a pillepalackokat. Becsúszott a műanyag itt-ott, de többé-kevésbé ezt a gyerekek felhasználták és hazavitték. Olyan egyszerű dolgok, mint az evés is gondot okoztak. 25 önkéntes segédkezett az eseményen, kellett valami energia nekik. Rendelni nem lehetett a műanyag miatt, így döntöttünk az egyben csomagolt szendvicsek mellett.
Szóval igyekeztek, és a következőkben még jobban igyekeznek majd – ígérte az UFF elnöke. Kezdésnek mindenképp jó volt: egy vagány ötlet, pozitív üzenettel és fokozási lehetőséggel. Várjuk a folytatást!
