Mélyszegénységből önállóságba: ezt az irányt körvonalazza a magyarországi Kiútprogram, amelynek elsődleges célja, hogy hátrányos helyzetű, főként cigány ügyfeleik befektetett munka, tanulás és fejlődés által képessé váljanak életkörülményeik javítására. A program ehhez két támpillért, munkába integrált mentorálást – képzést és tanácsadást –, valamint hitelt kínál, mottójuk pedig a hálót adunk, nem halat.
Gaal Ilona. Fotók: Márkos Tamás
Gaal Ilona közgazdaságtudományi egyetemen végzett szociológia szakirányon, majd gazdasági és belpolitikai területen dolgozott újságíró-szerkesztőként. Tíz éve kezdett önkénteskedni a Magyar Hospice Alapítványnál, ahol – ahogy fogalmazott – ott is ragadt, dolgozik a mai napig. 2018-ban került a Kiútprogramhoz, először a kommunikációval foglalkozott, 2022 óta pedig cégvezető. Gaal Ilonával a Kiútprogramról Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes beszélgetett.
Mikor és kinek a kezdeményezésére indult a Kiútprogram?
Maga a cég 2009-ben alakult, ezt két év tervezés előzte meg a kezdeményezők, Polgár András, Felcsuti Péter és Molnár György részéről.
Polgár András üzletember úgy értelmezi saját anyagi helyzetét, hogy a vagyona a közt illeti meg, ezért visszaforgatja. Tulajdonképpen mecénásként működik. Különböző módokon támogatja a romákat, Polgár Alapítvány az Esélyekért nevet viselő alapítványa – amely a Kiútprogram többségi tulajdonosa – számos kezdeményezéssel járul hozzá a romák esélyegyenlőségéhez.
Felcsuti Péter nem vállalkozóként, hanem bankárként, bankvezetőként vett részt a kezdeményezésben, ő szintén fontosnak tartja, hogy vagyonának egy részét visszajuttassa a köznek.
Molnár György matematikus, jelentős szociológiai érzékenységgel és kutatói iránnyal számos szociológiai és gazdasági kutatást végzett és végez, a közmunka egyik kiemelkedő szakértője Magyarországon.
Úgyhogy ők hárman, illetve további értelmiségiek összedugták a fejüket 2007-ben, és elkezdtek kidolgozni egy olyan modellt, amelyben a leghátrányosabb helyzetű emberek saját erejüket mozgósítva tudnak saját tempójukban, saját igényeik szerint előrehaladni.
Tehát nem az volt a terv, hogy mondjuk csinálnak egy üzemet, és ott alkalmazzák őket, hanem abban gondolkodtak, hogy ezek az emberek saját magukat foglalkoztassák, így a mostani ügyfeleink jó része őstermelő.
2009-ben alakult meg a cég, és 2010-ben indult el a tevékenység. Akkor még mindenféle vállalkozást támogatott a program, volt, aki lángossütödét nyitott, volt, aki kisboltot, volt, aki tehenekkel foglalkozott, volt mindenféle.
Kezdetben egyébként uniós pályázati program támogatta a Kiutat, bekerült egy kísérleti programba, ami nagyjából két éves volt, szóval 2013-ban zárult le hivatalosan.
Az unió javasolta a folytatást, a Világbank pedig a legjobb gyakorlatok közé vette fel a programot. Sajnos ahhoz, hogy ez az uniós támogatás folytatódjon, az kellett volna, hogy a magyar állam továbbra is vállaljon valamilyen részesedést, viszont a magyar állam kiszállt.
Úgyhogy onnantól kisebb volumenben folytak a dolgok, 2015-re pedig kikristályosodott az uborkázás (uborkatermesztés – szerk. megj.) mint tevékenység, közben a tevékenységek köre leszűkült, és jó néhány évig minden ügyfelünk uborkázott.
Aztán 2021-től próbáltunk visszatérni a gyökerekhez, hogy újra mindenféle vállalkozást támogassunk. Ebben a szakaszban már bejött például a fodrász, masszőr, körmös – úgy tűnik, hogy ezek a városi kisvállalkozások azok, amik tudnak működni.
SEGÍTS, HOGY LEHESSEN JÁTSZÓTERÜK!
Ha segítenél valóra váltani a csíksomlyói romatelep gyermekeinek álmát és hozzájárulnál, hogy megépülhessen a játszóterük, várjuk adományodat a Máltai Szeretetszolgálat számlaszámára: RO52 BACX 0000 0030 2688 9037 (számlatulajdonos: Asociatia Serviciul de Ajutor Maltez in Romania Sucursala Miercurea Ciuc). Utalásnál a megjegyzésben kérjük feltüntetni: játszótér.
Az is látszik azért, hogy a 2009–2010-es és a mostani időszak között olyan jelentősen nőttek a kisvállalkozások terhei, hogy a legszegényebbek számára ez már nem is életképes modell. Azt látjuk, hogy inkább azoknál működik, akiket meg lehet menteni attól, hogy valamilyen okból – például válás, betegség miatt – belecsússzanak a szegénységbe. Ők viszont nem a mi célcsoportunkhoz, a mélyszegénységben élőkhöz tartoznak.
Nagyon költséges megtalálni a vállalkozói ötlettel bíró, azt megvalósítani képes, az adminisztratív és üzleti feladatokat éveken át vinni tudó rászoruló embereket, ezért ezt a programot 2025-től jelentősen átalakítjuk, és abba az irányba mozdulunk, hogy a létező munkaerőpiaci lehetőségek kiaknázásában segítsük ügyfeleinket.
Hány településen van körülbelül jelen a Kiútprogram?
Például az uborkázás esetében évről évre változik, hogy hány településről jelentkeznek emberek, illetve hol vannak terepmunkásaink, de nagyjából 15 körüli településről vesznek részt, plusz-mínusz egy-kettő, és hozzávetőleg 50-90 ügyfelünk van egy évben.
Alapjáraton ugye a program Budapesten fogant, de eleve az volt a terv, hogy ott fogunk tevékenykedni, ahová már a civilek se nagyon mennek el. Tehát a leghátrányosabb helyzetű térségek közül választunk terepet, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pedig az ország egyik leghátrányosabb térsége, ott kezdte meg tevékenységét a program.
Többnyire roma családokról van szó, vagy vannak többségiek is?
Nem kritériuma a programnak, hogy a résztvevők romák legyenek, de azért a többségük roma. Adott településen tényleg a legszegényebbeket célozzuk meg, és azért a legszegényebbek ezeken a kis településeken a romák.
Egyébként egyszer azt mondta az egyikük, hogy amikor jön valami városi és azt mondja, hogy roma, akkor már tudják, hogy hazudik. Szóval mi cigányoknak hívjuk őket, ahogy ők önmagukat.
Milyen természetű támogatást kapnak a program résztvevői? Mi az, amiben támogatjátok a vállalkozások beindítását?
Mi úgy mondjuk, hogy munkába integrált mentorálást kapnak. Nem úgy tanítjuk meg őket uborkázni, ahogy mondjuk állami képzéseken, hogy a táblára felrajzolják az uborkának a porzóját, bibéjét, hanem uborkázás közben, gyakorlatban.
Ahhoz, hogy valaki elkezdjen uborkázni akár 200 folyóméteren – ami pici terület –, nálunk alapvetés, hogy a saját földterületén csinálja. Azért, mert az az övé, mert azzal gondosabb, mint bármi mással, akkor érzi az egészet a sajátjának, nem utolsó sorban pedig az a földterület ingyen van.
Az uborkázáshoz ezeknek az embereknek nincs meg a kezdőtőkéje. Kell kutat fúrni, kell szivattyú, kell csepegtetőcső, kellenek karók, kell háló, vegyszer, amivel permeteznek, tehát sok minden kell.
Ez összességében néhány százezer forintos tétel, az pedig esélytelen, hogy ennyit előteremtsenek, ezért mi meghitelezzük nekik. Emellett segítünk abban is, hogyan kell az uborkaföldet kialakítani, illetve szaktudást, szaktanácsadást is kapnak a terepmunkásoktól. Amikor pedig már terem az uborka, mi felvásároljuk tőlük.
Előre szerződünk egy nagy integrátorcéggel, tehát felvásároljuk az uborkát, az integrátorcég pedig megveszi tőlünk. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy az uborkát egyből az integrátorcég szállítói viszik el a termelőktől. Az integrátorcég fizet nekünk, mi pedig fizetünk az ügyfeleknek, tehát a program résztvevői biztos piacra termelnek.
Fontos, hogy azért hívjuk őket ügyfeleknek, mert nem akarjuk őket kiskorúsítani, úgy tekintünk erre, hogy üzleti partneri kapcsolatban vagyunk velük.
TŰZPRÓBA
Márkos Tamás fotóriporter Tűzpróba című, roma sorsokat és életképeket bemutató fotósorozatát 2021. december 10. és 2022. január 15. között – Erdély több más városa mellett – a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban is kiállították. A sorozat most olyan interjúkkal és portrékkal folytatódik, amelyek segítségével betekintést nyerhetünk a csíksomlyói roma közösség elmúlt éveinek megpróbáltatásaiba és változásaiba. A 2021 januárjában bekövetkezett tűzeset és az azt követő időszak ugyanis olyan fontos társadalmi kérdéseket hozott a felszínre, amelyeknek következtetései és megoldásai nélkülözhetetlenek minden erdélyi közösség számára.
Az, hogy ők hitelt kapnak, tehát nem támogatásként kapják meg ezt az összeget, amiből elindítják a vállalkozást, nem véletlen. Ez a modell egy bangladesi közgazdásztól, Muhámmad Iunúsztól származik, aki szegénységcsökkentő programjaiért 2006-ban Nobel-békedíjat kapott, jelenleg pedig Banglades ideiglenes kormányának vezetője.
Az általa megálmodott gazdasági modellel, amely mikrofinanszírozásra, mikrohitelezésre épül, nagyon sok szegényen segített. Létrehozta a szegények bankját, a Grámin Bankot, amelynek pont az a lényege, hogy a hátrányos helyzetűek fedezet és kamat nélkül kapnak hitelt. Ezt a modellt adaptáltuk a helyi viszonyokra. A közvetlen pénzügyi támogatásnak mindig az a nehézsége, hogy ha adsz, akkor még adjál, többet adjál.
Függő viszonyban maradnak, nem tudnak önállósulni.
Így van, pontosan. Függő viszony alakul ki, a támogatásként kapott pénznek nem lesz számukra akkora értéke, mint annak a pénznek, amit vissza kell fizetniük. Ebben a hitelező modellben az egész tevékenységet jobban megbecsülik. A mottónk, hogy hálót adunk nekik, nem halat.
Újdonság, és reméljük, hogy átmeneti, mert nem tartozik a modellhez, csak a szükség hívta életre, hogy egy-két dolognak, például a kútfúrásnak a költségét mi álljuk. Olyan jelentősen nőtt az infláció és emelkedtek az energiaárak, hogy egyszerűen ahhoz, hogy az uborkázásból pénzt tudjanak kivenni és legyen jövedelmük, adnunk kell ennyi segítséget. Ez viszont átmeneti.
Általában adott vállalkozásnál bizonyos időre van szükség, amíg igazán beindul. Gondolom, ez itt sincs másként.
Ha már az uborkázásról beszéltünk, akkor az uborka esetében úgy van, hogy elülteted májusban, és júniusban már terem. Nyilván jobb eredményt tud produkálni az az uborkázó, aki már gyakorlott. A szivattyú, meg egyéb olyan dolgok esetében, amiket hosszabb távra vásárolnak, két év alatt kell visszafizetniük a hitelt, vegyszerek, forgó eszközök esetében pedig egy év alatt.
Éppen ezért nekik gyakorlatilag már az első évben marad bevételük, másképp neki sem állnának. Érdekes megfigyelésünk, hogy második évben kicsit kevesebb az uborkahozam, mint az első évben, akkor is, ha mondjuk ugyanolyanok az időjárási viszonyok.
Úgy gondoljuk, hogy ez azért van, mert első évben még nagyon odafigyelnek arra, amit a terepmunkás mond és tanácsol nekik, második évben viszont már úgy gondolják, hogy tudnak mindent, kevésbé van szükségük tanácsra. Aztán a harmadik évben megint visszabillen, többüknél már rutinossá is válik a folyamat.
Hogyan látjátok, mennyire kitartóak ezek a családok? Vannak, akik már hosszú évek óta termesztik az uborkát?
Nagyon változó. Az volt az eredeti elképzelésünk, hogy ha valaki uborkázik velünk három évig, utána már ne legyen szüksége ránk, csinálja egyedül. Ez az utóbbi években nem működik, egyrészt a már említett gazdasági nehézségek miatt, másrészt pedig sajnos csökken az uborkahozam a klímaváltozás miatt.
Egyszerűen nem tudnak egyedül boldogulni. Még mindig kell uborkázzanak, mert nincs más, közben jó tevékenység is, csak most nem hoz annyit. Úgyhogy olyan irányba tervezünk menni jövőre, hogy az uborka mellett megpróbálunk más mezőgazdasági termékeket is bevezetni.
Az ügyfeleink az uborkázás mellett többnyire dolgoznak egyebet is, de sajnos kevés az, aki nem közmunkázik, hanem jobb helyen, mondjuk gyárban dolgozik. Általában sajnos a közmunka van, amellett pedig elengedhetetlen a kiegészítés, mert csak abból nem lehet megélni.
Azoknál a családoknál, ahol közmunkáznak, nagyon fontos az a néhány százezer forint, amit az uborkázásból megtermelnek egy szezonban. Általában abból veszik meg a fűtőanyagot télre, abból indítják szeptemberben a gyerekeket iskolába, tehát ezek nagyon fontos tételek.
Tegyük fel, ha hasonló programot szeretnének indítani mondjuk Erdélyben – vagy akár konkrétan a csíksomlyói közösségben –, akkor milyen útmutatást, tanácsot tudnál adni, mire érdemes figyelni?
Nagyon jól körbe kell rajzolni, nagyon jól ki kell találni, hogy mit is akar az ember, és aztán azokhoz a keretekhez ragaszkodni kell. Legjobb, ha a közösség maga találja ki, milyen tevékenységbe vágna bele, ehhez jön hozzá részünkről a facilitálás.
Az ember azt csinálja legszívesebben, legodaadóbban, legprecízebben, amiről ő döntött, hogy csinálni akarja. E köré kell közös gondolkodással megteremteni a helyzeteket, lehetőségeket.
Ugye mondtam, hogy kezdetben mindenféle vállalkozást támogattunk, ezek közül az egyik volt az uborkázás, de ezt sem mi hoztuk be, hanem ügyfelek, pontosabban kántorjánosi asszonyok javasolták.
Láttam, hogy bátorítják, támogatják egymást. Erzsike, akinél jártam, mesélte, hogy ő próbálja rábeszélni a szomszédait, hogy ők is kezdjenek bele.
Igen, igen. Az működik, hogy akinek jól megy, aki jól csinálja, az tekintélyt szerez, ami a helyi közösségben fontos. Mennek hozzá kérdezni, tanácsot kérni, szóval közösségformáló jellege is van.
