Fotó: GÁL ELŐD

Ismét nem telik el sajtótájékoztató politikus nélkül az asztaliteniszezőknél, kezdődik a nyilvános barátkozás – gondolom magamban, amikor meglátom Szakács Paál Istvánt, Székelyudvarhely frissen beiktatott polgármesterét a György István – a Székelyudvarhelyi Asztalitenisz Klub vezetője – által összehívott sajtótájékoztatón.

Hogy miről lesz szó, arról a helyszínen kapunk először tájékoztatást:

• kezdődik a Bajnokok Ligája és a Szuperliga,
• Toró Dávid egymás után hozza haza az elismeréseket a nemzetközi versenyekről,
• nemzetközi játékvezetője van Székelyudvarhelynek.

Hacsak az asztalitenisz szakosztályt nem veszik be a VSK-ba (Városi Sportklub), hogy így a város direkt módon támogassa a sportág udvarhelyi szárnyalását – nyáron György Istvánnal és György Szilárddal készített interjúnkból is kiderül, szárnyalnak ők attól függetlenül, hogy melyik politikai párt zászlaja van kitűzve az udvarhelyi városházára – 

nem is igazán értem a polgármester jelenlétét.

Jobban mondva értem, elődje, Gálfi Árpád is szívesen hangoztatta minden sajtótájékoztatón a jól csengő mondatokat – „hálával tartozunk nekik”, „a város hírnevét öregbítik”, „csak támogathatjuk őket” – amelyek révén úgy tűnhetett, hogy nélküle nem tartanának ott, ahol. Emlékszem, a Europe Trophy megnyerésekor még a kupából is együtt pezsgőzött az asztaliteniszezőkkel. Könnyebb látványosan aratni az ő babérjaikat, mint a saját megvalósításai után tenni ugyanezt. Aztán összement a tej. Ennyi elég is múltidézésből, és talán rávilágít arra, miért kell ott üljön egy sportszakmai sajtótájékoztatón a város polgármestere, köszönetet nyilvánítson, és elmondja, hogy meg van kötve a keze, de ígér, mindent, ami tőle telik.

Jobban nem is erősíthetné ezt Székelyudvarhely új polgármestere sem, mintsem ilyen mondatokkal: „a köszönetemet és a hálámat szeretném kifejezni a város nevében”, „az asztalitenisz fontos Székelyudvarhelynek”, „látni kell azt is, hogy a város anyagi helyzetet nem javult”, „sok sikert kívánok, rajtatok van a teher, de ez egy jó teher”.

Azt is elmondta a polgármester, hogy erős sportváros vagyunk, a velünk egyméretű városok legjobb esetben is egy harmadik ligás fociklubbal rendelkeznek. Ez azért is furcsa kijelentés Szakács Paál Istvántól, mert pártja a kampány során előszeretettel hasonlította Székelyudvarhelyet Sepsiszentgyörgyhöz vagy Csíkszeredához, amelyekhez képest, úgy vélik, lemaradtunk azokban az években, amikor nem az RMDSZ volt hatalmon a városban.

Az új városvezető naná, hogy előrevetítette az új sportstratégiát is, amelynek mentén ismét újraprioritizálják a sportágakat, és így előre meg tudják majd mondani, hogy ki mire számíthat a város részéről. Mindenesetre azért sem rossz, hogy György Istvánék elhívják a város vezetőit, mert meg lehet kérdezni őket. Újságírói kérdésre kiderült, hogy

mi van azzal a stadionfelújítási projekttel,

amit Gálfi Árpád kezdeményezett, a tanács viszont nem fogadta el, mondva, le kellene bontani az asztaliteniszezők és a birkózók nemrégiben felépített termét. Úgy tűnik, ennek kapcsán is megváltozott a párt álláspontja, a polgármester szerint ez egy szép terv, a tervezőt már kifizették, Gálfi már járt a CNI-nél, igaz, olyan szükségszerű papírok hiányoztak a dokumentációból, mint a tanácshatározat.

Szakács Paál szerint teljessé kell tenni a dossziét, és mindent meg kell tenni, hogy ez a beruházás létrejöjjön, addig is gondolkodnia kell a városnak, hogy milyen alternatívát nyújt majd azoknak az asztaliteniszezőknek, és birkózóknak, akik feje fölül lebonthatják a termeket. Talán Gálfinak is ezen az alternatíván kellett volna gondolkodnia, és még lehet, az sem lett volna elég az RMDSZ-nek. Akármi is lesz, terem nélkül nem maradhatnak, hiszen