Egyre inkább felmerül, hogy merre tarthat Székelyudvarhely a jövő évi választások után. Sok kérdés van, sok a „stratégizálás”, néha kocsmai asztaloknál, néha hivatalosabb formában. Készültek az elmúlt időszakban felmérések, elemezték a közéleti szereplők népszerűségét, ismertségét, és sok egyebet is.
De lássuk, hol is tartunk 2023 szeptemberében?
Azt tudjuk, hogy valószínűleg egy év múlva lesz önkormányzati választás, azt megelőzi Romániában egy európai parlamenti választás májusban, majd követi a romániai parlamenti választás és az elnökválasztás is.
Ugyanakkor az RMDSZ még tervez talán egy előválasztást is, ami szintén kihat az udvarhelyiek életére. 2024 végéig Székelyudvarhelyen minimum 3, de inkább 4 vagy 5 alkalommal próbálják urnák elé csalogatni a választókat, és minden esetben meggyőzni arról, hogy a most következő választás „sorsdöntő” lesz, ezen múlik majd a város, a megye, az ország és természetesen az erdélyi magyarság és ezen belül a székelység sorsa. Nem lehet elbagatellizálni egyik választás jelentőségét sem, de az biztos, hogy nagyon kemény dió lesz egész évben mozgósítani a választókat.
Talán a magyarországi segítség csodafegyvere sem fog annyira működni, hisz ott is európai parlamenti választás, majd ezt követően önkormányzati választás lesz, ahol a FIDESZ egyértelmű célja az, hogy a magyarországi pozícióit megerősítse.
Amennyiben visszatérünk a szűkebb világunkba, azt kell látni, hogy
Székelyudvarhelyen is izgalmasnak ígérkezik a jövő év.
Annak ellenére, hogy látható és érezhető, hogy Székelyudvarhely lemaradt a környék településeihez képest, sokkal kevesebb fejlesztés történt az elmúlt időszakban, mint máshol, és a regnáló polgármester és csapat nem teljesített fényesen, itt is lesznek eredmények.
Székelyudvarhely sem tudott kibújni a pénzözön alól, a „ránk öntött” pénzekből projekteket kell megvalósítani. A sok csúszás, halogatás, szakmai hiba után, elindult számos olyan projekt, ami látványos eredményeket fog hozni, elég csak a II. Rákóczi Ferenc utca, a vár, vagy a nagy mobilitási projektekre gondolni, amelyek a város számos fontos részén hoznak eredményeket. Ez kétségtelenül egy jó dolog, a pillanatnyi kellemetlenségek ellenére, reméljük az eredmények hasznosak és látványosak lesznek.
Az már a pohár üres feléhez tartozik,
hogy a sok menedzsment hiba, szakmai hozzá nem értés és a számos konfliktus miatt ezeknek a projekteknek a jelentős részét sokkal drágábban, a város pénzén, hitelekből kell megvalósítani. A projektek jelentős részét nem lehet lezárni 2023. december 31-ig (ami az utolsó időpont az előző költségvetési ciklus projektjeire), így vagy becsúsznak extra finanszírozásra a projektek bizonyos részei a – elnézést a kifejezésért – kegyelem taknyán, vagy a város hitelből, saját költségvetésből kell, hogy megvalósítsa azokat. Ezzel csupán az a gond, hogy ha a város nem használja el az EU-s forrásokat, akkor ezek a projektek sokkal drágábban, bonyolultabban valósulnak meg, és másra nem jut, vagy kevesebb pénz jut.
Nagyon egyszerű hasonlattal élve: ha egy család nem veszi fel a gyerekpénzt, ami neki jár, mert inkább a kocsmában vagy a tévé előtt mulatja az időt, attól még a gyereknek az iskolaszereket iskolakezdéskor meg kell vásárolni, és az a kiadás felesleges költség lesz, a gyereknek az edzésre, az angol vagy román órára és zeneoktatásra kevesebb pénz jut. Nagyjából ez történt Székelyudvarhelyen is: elherdáltuk a lehetőségeinket, a konfliktusok és a hozzá nem értés miatt nem használjuk el a nekünk járó pénzt.
Természetesen ez a „nap végén” a választót nem érdekli, számára az a fontos, hogy végül is a Rákóczi járható lesz, és a Bethlen negyedben a tömbház előtt is rendezettebb, tisztább a park, a közterület, kevesebb a kátyú az utakon.
Nekünk felelős polgárként
kellene érezni azt, hogy a város pénze a mi pénzünk, a város felelős gazdálkodása minket érint – de hosszú az út, amíg elérünk eddig.
Nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyen pénzből valósul meg egy beruházás, mert annak az „alternatív költsége” sokkal nagyobb, ha eltoljuk, és más beruházások és fejlesztések késnek ezek miatt. Persze lehet itt másra fogni a hibákat, és lehet keresni a bűnbakokat, de felesleges. Az eredményeket meg kell süvegelni, a hibákat el kell ismerni – és haladni kellene tovább.
A kérdés az, hogy ezek a dolgok hogyan hatnak ki a választásokra?
A választók a végén örülni fognak a jónak, vagy valamelyik másik politikai erő átfordítja ezeket, és a negatívumok lesznek előtérben? A város komoly fejlesztéseken, átalakulásokon megy át: ez jó. Az, hogy ez drágább lesz, lassabban valósul meg, egyéb fejlesztések csúsznak és eladósodik a város: ez rossz. Valószínű, hogy a választásokkor nem ez kerül majd mérlegre, hanem sokkal egyszerűbb üzenetek jelennek majd meg, amik a választók érzelmeire fognak hatni, minden oldalról. Ennek ellenére nem árt tisztán látni.
Ugyanakkor nem lehet leértékelni azt sem, hogy mi történik a környékünkön. Székelyudvarhely a maga 30+ ezer lakosával (mi még 40+ ezerről tanultunk az iskolában (sic!)) kisvárossá vált. Az elmúlt időszakban – sajnos joggal – ennél szomorúbb jelzőket is aggattak a városra.
Ez a kisváros csak akkor tud fejlődni, ha Udvarhelyszékkel közösen gondolkodik fejlesztésekben. Nem csak a városhoz nőtt települések (Fenyéd, Felsőboldogfalva vagy Székelyszenttamás), hanem számos egyéb környékbeli település is „együtt mozog”, együtt él a várossal, az emberek onnan jönnek be dolgozni, vagy épp oda mennek haza délután, vagy pihenni hétvégén.
Ha ezt figyelembe vesszük, akkor Székelyudvarhely egy 60+ vagy akár 100 ezres közösségnek a központja. Ezt a szerepét az elmúlt időszakban egyre kevésbé látja el. A környező települések – a saját szintjükön – már rég a város előtt járnak, és nincs egy érdemi fejlesztésekben gondolkodó együttműködés.
Az egyetlen reális út ahhoz, hogy ne maradjunk le,
ne legyünk egy „poros kisváros dicső(bb) múlttal” az, hogy Udvarhelyszék közösen gondolkodik fejlesztésekben, van erre egy stratégia, egy koncepció.
A gondolatsor elejére visszakanyarodva: a közelgő választások tétje, hogy beragadunk és az eseményeket követve próbálunk evickélni a dolgok farvizén, vagy – legalább a mi kisrégiónkban – kezünkbe vesszük a sorsunk irányítását. Hajlamosak vagyunk sokszor azt hinni, hogy valami távoli, sötét erő befolyásolja a sorsunkat, jobb esetben Budapesten vagy Bukarestben döntenek rólunk, és „valaki el kell intézze nekünk”, hogy eredmények legyenek.
Balkanizálódunk vagy többre vagyunk képesek?
Pedig a dolgok egyszerűbbek: tudatos, következetes, kemény és összehangolt munkával eredményeket lehet elérni már Romániában is. Csak ezt már el sem hisszük – sajnos mi, erdélyi magyarok is balkanizálódunk.
Valamikor a 2000-es évek elején, Kolozsváron egy román egyetemi tanárom mondta, amikor elkéstem egy szakmai megbeszélésről, hogy „sajnos, ti is kezdtek balkanizálódni”. Ebből kerekedett egy beszélgetés, azzal a következtetéssel, hogy sajnos az erdélyi magyarság elveszti a „komparatív előnyét” a románsággal szembe: egyre inkább kezdtük átvenni a többségi nemzet rossz szokásait. Sajnos a politikum megalkuvásai, a kényelem, a „hadd el, úgy is jó lesz” attitűd bedarált, és ez látszik rajtunk is.
A szerző pályázati tanácsadó. A külsős szerzők, szakértők cikkei nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
Begyűrűzött hozzánk, Udvarhelyszékre is, hogy kicsivel is megelégszünk, és „úgysem lehet jobban csinálni a dolgokat”, mert azt hisszük, hogy majd valaki a fejünk fölött elintézi. Pedig azt hiszem, azt remélem, hogy ennél többre vagyunk képesek.
Az, hogy 2024-ben merre fordulunk, milyen irányt adunk saját magunknak – tényleg fontos lesz. Elhagyva az elcsépelt jelzőket: a kérdés inkább az, hogy a lemaradást növeljük vagy csökkentjük, és hagyjuk-e, hogy bedarálva szürke kis várossá váljon Udvarhely és ezen az úton haladjon Udvarhelyszék is, vagy elhisszük, hogy ennél lehet többet. Bármi is történik a közelgő választásokon, egyetlen cél lehet: egy élhető, vonzó Udvarhelyt és Udvarhelyszéket kell alkotni. Menni fog?