A múlt hét elég szokványosan indult, az ukrán offenzíva továbbra is korai stádiumban volt, az új megígért támogatások sora nem szűnt gyarapodni, Prigozsin továbbra is bohóc volt – egész addig, amíg meg nem indult Moszkva felé nehézfegyverzettel, és végignéztük a legújabb, és jó eséllyel eddig legrövidebb orosz lázadást.
Prigozsin kis akciója lapzárta után zajlott, de mivel tagadhatatlanul a hét fénypontja, ezért röviden nézzük át, mit tudunk, majd a következő számban részletesebben foglalkozunk vele.
Június 15.
Olekszij Hromov, dandártábornok, az ukrán hadsereg műveleti főigazgatóságának helyettes főnöke szerint 100 négyzetkilométer területet szabadítottak fel az ellentámadás során, és folytatják.
Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója látogatást tett a zaporizzsjai atomerőműhöz. Európa legnagyobb atomerőművének a hűtése is a Dnyipro felduzzasztott vizéből történt, a katasztrófa után a tartalék hűtővizekre támaszkodhat az erőmű. A küldöttség szerint a helyzet nehéz, de stabilizálódik, nincs jelenleg közvetlen veszély. De azért az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy ha az évtizedekre katasztrofális gátszakadás jórészt következmények nélkül következhetett be az orosz fél számára, amely a felperzselt föld taktikáktól nem riad vissza, akkor pontosan mi várható az atomerőműnél? A Nyugat gyenge válasza potenciálisan bátoríthatja az oroszokat, hogy újabb “baleset” történjen.
Kadirov szerint csecsen harcosok védik a belgorodi határszakaszt mától. Nem biztos, hogy érdemes mérget venni arra, hogy a csecsen Tiktok harcosok állják majd a sarat harcedzett egységekkel szemben.
Putyin köszönti 70-ik születésnapján Hszi Csin-pinget. Önmagában nem furcsa dolog ez, amint a kedves szavak sem, de nehéz elvonatkoztatni attól a kontextustól, hogy az oroszok egyre inkább ki vannak szolgáltatva Kínának, Kína számára viszont nem igazán ad Oroszország többet néhány nyersanyagnál és a Nyugat bosszantásánál. A Kremlben is egyre inkább tudják, hogy Hszi csizmáját lesznek kénytelenek csókolgatni, önhibájukból, és nem tehetnek semmit.
Norvégia és Dánia újabb lőszereket, 9.000 tüzérségi lövedéket ígérnek Ukrajnának, de ennél meglepőbb, hogy Japán is ígér lőszert, az Amerikai Egyesült Államokon keresztül. Az egyre kisebb orosz gazdaság egyre nagyobb nemzetközi összefogás ellen próbál teljesíteni, nem is beszélve a saját korrupciójuk okozta kihívásokról.
Június 16.
Az orosz kamuzás új csúcsa Putyin beszéde Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon. A fórum eleve bukás abból a szempontból, hogy nem igazán nemzetközi, még az olyan ruszofilként számontartott elnökök is mint a brazil Lula da Silva vagy a kazah Tokajev is inkább otthon maradtak – persze Szijjártó magyar külügyminiszter nem féltette a saját és az országa hírnevét a toxikus oroszoktól.
Putyin elmondta, hogy az ukránoknak semmi esélye, meg hogy bármelyik épületet meg tudnák semmisíteni Kijivben, meg hogy atombombát is be tudnának vetni bármikor, csak nem teszik mert, mert nem. Tehát elpazaroltak több elit alakulatot is arra, hogy meggyilkoltassák az ukrán vezetést, de néhány rakétát, amely azonnal megoldaná ezt a kérdést, nincs kedvük bevetni, mert… mert csak. De amúgy bármikor képesek lennének rá, “de télleg”. Illetve azt is kifejtette, hogy az ukrán ellenoffenzívának semmi esélye. Döntse el mindenki maga, hogy Putyin és a hallgatóság testbeszéde mennyire tűnik meggyőzőnek.
Ugyanezen a fórumon a “bivalyerős orosz gazdaság” bemutatta a Lada Aura luxusautó új modelljét, amely annyira luxustermék, hogy akkor indul el, ha kedve van. A Lada Aurus Senat péncélozott luxusmodellje pedig nemrég azzal került a hírekbe, hogy egy határozottan páncélozatlan Volvóval ütközve ripityára törött. Talán ennek a bohóckodásnak az ellensúlyozására katonai bemutatót is tartottak, de annak sem igazán sikerült elszakadnia a cirkuszi hangulattól.
Ilyen baráttal ellenség se kell:
afrikai vezetők egy csoportja, köztük az oroszbarát Cyril Ramaphosa, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke, látogat épp Kijivbe, és közben az oroszok rakétákkal lövik a várost. Sok lett volna egy napig szünetelni? A Dél-afrikai Köztársaság szóvivője pedig lazán letagadta az őket körülvevő és elég letagadhatatlan valóságot, amit persze azonnal felkapott az orosz média. Tehát, miközben épp az életükre törnek az oroszok, a korrupt vezetők még úgy is inkább kiszolgálják az oroszokat. Nem szabad alábecsülni, hogy a Kreml milyen befolyásolási képességgel bír.
Stoltenberg NATO főtitkár szerint
már zajlik az ukrán pilóták kiképzése az F-16-os gépekre.
Továbbra is áll, hogy ha bejelentenek valamit Ukrajna kapcsán a jövőre nézve, az jó eséllyel a bejelentettnél előrehaladottabb állapotban van. Eddig inkább azt mondták, hogy “hamarosan elkezdődik”. Közben folytatódnak a kisebb orosz ellentámadások is, amelyeket rendszerint visszavernek az ukránok. Az ukrán stratégia, miszerint nem egy nagy offenzíva zajlik, hanem több kicsi, sikerrel csalja ki a fedezékből az orosz egységeket.
amit lehet tudni a gátkatasztrófáról,
és elég biztosan állítható, hogy az oroszok robbantották fel. Június hatodikán éjjel 2:35 és 2:54 időpontokban romániai és ukrán szeizmológiai mérések nagy robbanásra utaló jeleket észleltek, illetve közvetlen a gát elszakadása előtt amerikai szatellitek (amelyek a háború miatt folyamatosan figyelik Ukrajnát) infravörös felvillanást (azaz hőt, forróságot) észleltek, amely ugyancsak robbanást jelez. Rakéta nem robban ekkorát, illetve a betonmonstrumban kulcskérdés a robbanótöltet elhezlyezése is. Mivel szovjet építésű gátról van szó, az oroszok birtokolják az eredeti tervrajzokat. A roncsok is arra utalnak, hogy maga az alap is sérült, ez sem érhető el rakétatámadással.
Június 17.
Fordult a világ: a német védelmi miniszter, Boris Pistorius elődeivel ellentétben nem csak hogy végre kompetens, de még arról is beszél nyilvánosan, hogy Ukrajna jövőbeli NATO tagsága elől elgördíthetnek akadályokat. A Merkel érában még elsősorban az volt a védelmi miniszter feladata (és itt szarkazmus következik), hogy a maradék Bundeswehrt is lerohassza, a többi miniszteré pedig, hogy az orosz érdekeknek vesse alá a német gazdaságot, a keleti tagállamok ismételt figyelmezetései ellenére – ennek pedig az is része volt, hogy az ukrán nemzetbiztonsági érdekeket teljes mértékben figyelmen kívül igyekeztek hagyni.
Főleg a baltiak és a lengyelek figyelmeztették őket, a magyarok teljesen hiányoztak innen, ők ugyanis azzal voltak elfoglalva, hogy nehogy véletlenül legyen nem-orosz energiaforrása az országnak – beleértve a megújuló energiát is, ami a határokon belül tarthatná az ellátási láncot. Mintha nem lenne a nemzetbiztonság egyik fontos eleme az energiabiztonság.
Varsó már a magyarokat is kritizálta azért, hogy aktívan nem tettek semmit az energiafüggetlenség érdekében. A németekre visszatérve: a hadsereg lepusztulása nem a Második Világháború közvetlen következménye, a hidegháború alatt ugyanis 3.500 tankkal és félmilliós katonasággal álltak készen arra, ha esetleg Moszkva még Nyugatabbra óhajtana terjeszkedni.
Az USA új, 205 millió dolláros humanitárius segélycsomagot
jelentett be, elsősorban vizet, élelmiszert és alapvető szükségleti cikkeket tartalmaz.
Orosz önkormányzati vezetők a háborút kritizálják nyílt levélben.
Természetesen nem explicit módon, azért börtön járna, hanem természetvédelmi aggályokba csomagolva, a kahovkai víztározó kiürülése ürügyén. Szerintük Putyin tevékenysége katasztrofális eseményeket okozott (itt ilyen homályos az eredeti megfogalmazás is) és a csapatokat szerintük vissza kellene vonni. Ugyan nincs néven nevezve, de érthető a probléma forrása. Lényegi hatásuk ugyan nem lesz, de ah, ennyi kritika legalább megjelenik.
Június 18.
Az oroszok szerint éjjel három drón támadta meg a Druzsba (Barátság) kőolajvezetéket, de sikerrel verték vissza.
Az afrikai küldöttség Kijv után Moszkvába ment.
A Dél-afrikai Köztársaság, Szenegál, Egypitom, Zambia, Uganda, Kongói Köztársaság és a Comore-szigetek vezetői eredetileg abban akarták segíteni Putyint jelenlétükkel, hogy az orosz nemzetközi elszigeteltség képét enyhítsék, de helyette Putyin velük is vitába szállt, mert a nemzetközileg elismert határok tiszteletben tartását emlegették fel a békejavaslatukban – Putyin hadjárata, minden retorikai eszköz ellenére – lényegében területszerző. Sőt, a gyerekek hazaengedését is megemlítették, ami miatt nemzetközi elfogatóparancs van érvényben Putyin ellen, ez is minden bizonnyal érzékeny téma az oroszoknak.
Az Institute for the Study of War szerint
az ukránok legalább 4 fronton aktívak.
Az ISW geolokációs módszerekkel vizsgálta az elérhető képek, videók helyszínét, és arra jutott, hogy Kreminnától délre, Avgyiivkától északra (kb 1 km-t), Donyeck és Zaporozzsja megyék határa körül és nyugat-Zaporizzsjánál harcolnak.
A britek szerint Bahmut környéke is forró. Most is elég hallgatag az ukrán fél, több információt lehet az orosz bloggerektől kiszedni. Ezeknek az orosz milbloggereknek a hatását mutatja az is, hogy Putyin is igyekszik megjelenni velük, hadd lássa az orosz szélsőjobb és harciasabb réteg, hogy igyekszik ő ám. A nemzetközi közösség azt kezdi találgatni, hogy lesz-e ukrán szünet, újragondolni a tervet. Érdemes itt emlékezni arra, hogy ez nem egy tévés sorozat, nem fog naponta vagy hetente lenni valami látványos csavar. Még mindig nem indultak meg a fő erők, és még mindig rengeteg logisztika, aknamező, harcoló alakulat van, amit érdemes ledarálniuk az ukránoknak egy offenzíva előtt, így aztán az is lehet, hogy ez a nyári offenzíva majd ősszel következik be, ahogy Herszonnál is hónapos volt az előkészület.
Thierry Breton belső piacért felelős európai biztos egy interjúban azt mondja, az EU felgyorsítja a fegyverszállítmányokat Ukrajna számára, tekintettel az ellentámadásra, illetve azt is mondja, hogy azzal számolnak, több hónapig vagy tovább fog húzódni a háború.
Prigozsinnak nem tetszik, hogy szerződnie kellene a Védelmi Minisztériummal, valami saját tákolmány szerződéssel bohóckodik Sojgunál, amibe olyanokat ír, hogy a minisztérium a Wagnert köteles korlátlan lőszerrel, ellátmánnyal és katonával kiszolgálni.
Június 19.
Az ukránok kilőttek még egy jelentős orosz lőszerraktárat a herszoni Rikove településhez közel. Mintha az oroszok nem akarnák megtanulni, hogy a HIMARS és Storm Shadow messzire elér, még mindig jó nagy – és sebezhető – kupacokba pakolják a lőszereiket, aztán reménykednek, hogy jó lesz minden.
Fontosak ezek a sikerek, mivel hibába van az oroszoknak otthon raktáron lőszerük, ha a fronton éppen harcoló alakulatoknak nincs kéznél. Az ukránok továbbra is igyekeznek az orosz logisztikát pusztítani, ami eddig is kiváló taktikának bizonyult.
Prigozsin bejelentése szerint 32 ezer katonája tér vissza a frontról
– akik előtte bebörtönzött bűnözők voltak. Képzeljük el, mit tesz egy társadalommal, ha ennyi veszélyes bűnöző tér vissza a frontról, PTSD-vel és elképzelhetetlen kegyetlenkedések élményével gazdagabban, kontrollálatlanul. Ha eddig nem lett volna kifejezetten erőszakos az orosz társadalom, akkor ezután biztosan az lesz.
Az oroszok mozgatják a csapataikat az ukrán támadásokra reagálva. Az ukránok pedig igyekeznek mozgatás közben lecsapni rájuk, ekkor a legsebezhetőbbek. Ha szabad tippelni, akkor az ukránok ezt egy ideig még fogják játszani az oroszokkal, sokkal jobb ez az alacsonyabb intenzitású vadászat, mintsem bekényszeríteni jól védhető pozíciókba az ellenséget. De ez még elválik, rengeteg tényező van, és nagyon kevés megbízható információ.
Antony Blinken, amerikai külügyminiszter Kínába látogatott,
ahol elmondása szerint a kínaiak semlegesnek igyekeztek mutatkozni az ukrán háború kapcsán. Ez ugyan nem ideális, de valahol egy kisebb siker ahhoz képest, hogy a Kreml jóval nagyobb támogatásra számított, és szeretné most is.
Kínának viszont nem annyira szimpatikus egy gyenge és tovább gyengülő, lényegében ellenséges ország (a határviták nem oldódtak meg tökéletesen, és jó adag bizalomhiány van a felek között a máz alatt) ország javára. Kína, ha lehet emberi tulajdonsággal felruházni egy országot, de még inkább a vezetését, egy önző ország, Oroszországért kockáztatni a gazdasági teljesítményt pedig semmilyen körülmények között nem jó üzlet.
Úgyhogy egyelőre marad a semlegesnek látszó Kína, de a Nyugat diplomatagárdája folyamatosan fog dolgozni azon, hogy valahogy leválassza a gigászt Oroszországról. Valószínűleg nem fog teljesen sikerülni, de minden plusz milliméter a két ország között siker, és a mi saját biztonságunkat is növeli, itt a keleti végeken.
Újra hullanak a helikopterek
Az orosz helikopterekről érkeznek jelentések, megnövekedett aktivitás észlelhető. Kissé elhamarkodva a média egy része már orosz légi uralmat is vizionál, de a háború teljes ideje alatt alulmúlta magát az orosz légierő, ez hamarosan újra megmutatkozik – azaz újra hullanak a helikopterek. Ezek elsősorban a fejlett Kamov Ka-52 Aligator helikopterek, amelyekkel eddig spórolt az orosz fél, 5 nap alatt ötöt vesztettek június 22-én össszeszámolva. Mindegyik úgy 30 millió dollárt ér, a fegyverek rajtuk még növelik az árat. De nem is az áruk miatt spóroltak velük elsősroban, hanem, mert nem igazán tudják pótolni precíziós nyugati alkatrészek nélkül. Ráadásul a gépektől jobb teljesítményt vártak, a tavalyi nagy veszteségekre nem számítottak. Továbbá az orosz légierő a pilóták és gépek elvesztésével, a karbantartás szankciók miatti megroppantásával csak egyre nehezebb helyzetbe kerül. Az ukrán helyzet sem fényes, a legkevésbé sem, de a nyugati gépek és kiképzés hamarosan nagy segítséget fognak jelenteni az egyensúlyban.
Az oroszok nem engedik az ENSZ-t segíteni az árvízkárosultakon.
Azokon a területeken, melyeket az oroszok, sajt elmondásuk szerint, “felszabadítottak a kijevi rezsim alól”, és ahol szerintük eleve oroszok laknak.
A britek bejelentenek egy törvénytervezetet, amely előírná, hogy a háború puszta befejezése nem lehet elég az orosz szankciók beszüntetésére, kárpótlásra is szükség van. A britek eddig is elöljárók voltak az Ukrajnának adott segítségben, jó eséllyel idővel mások is követni fogják a példájukat.
Június 20.
A dánok bejelentik, hogy 3 milliárd dollárra emelik a 2023-2028 periódusban Ukrajnának adott katonai segítség keretét. Dánia korábban bejelentette, hogy Ukrajna legnagyobb támogatói közé kíván tartozni.
Ezúttal Zaporizzsja és Donyeck térségben aktívabbak az ukránok. Továbbra sem túlzottan beszédesek, a néhai kiszólások mellett leginkább a helyzet komolyságára szorítkoznak.
Az ukránok bejelentik, hogy 1.000 km hatótávolságú, saját fejlesztésű drónt vetettek be sikerrel. Nem olyan meglepő hír ez, az ukrán hadiipar a szovjet időkben jelentős volt, most pedig a háború miatt hatalmas tehetség- és innovációözön jellemzi. Hogy milyen mennyiséget képesek gyártani, az viszont kérdés.
Június 21.
A britek szerint délen intenzív továbbra is a helyzet, és az oroszok tovább erősítik a védvonalaikat, főleg a Krím irányába – csakhogy ez azt is jelenti, hogy egyre inkább azzal számolnak, hogy nem fogják tudni távoltartani az ukránokat a Krímtől. Pedig nemrég azt mondta Putyin, hogy minden rendben van, nem? És még felmerülnek további kérdések – például mi van akkor, ha Ukrajna elvágja az orosz szárazföldi kapcsolatot a Krímhez, ezúttal teljesen használhatatlanná teszi a Kercs hidat (amit egyébként a természet ottani kegyetlen erői is igyekeznek megtenni), és megvárják, hogy mit lépnek az oroszok – tekintve hogy hajókkal nehézkes ellátni a félszigetet, főleg télen, amikor életveszélyes a viharos víz ezen a környéken, és a saját vízellátásukat tették tönkre az oroszok a kahovkai gát tönkretételével. Ráadásul lehet még őket stresszelni rakéta- és dróntámadással, sőt a folyamatos partizán akciókkal is. Ki is lehet várni, amíg összeomlik a védelem.
Bátrabb az ukrán kommunikáció:
maga Zelenszkij jelenti be, hogy visszavettek 8 várost, és folyamatosan pusztítják az orosz erőket. Azt is mondja, hogy lassabban halad a támadás, mint szerették volna, de nem kell készpénznek venni ezt, hiszen eleve az offenzívára tartogatott csapatok jó része nem is jár a front közelében.
Az ukránok szerint eddig a gát felrobbantása már 1,2 milliárd eurós kárt okozott, és legalább 10 évig nem fog helyreállni a környezet.
Kijiv szerint Európa 2023-ban 30 ezer ukrán katonát képez ki, az európai segítségnyújtás részeként. Mint sok más szakmában, a jól képzett, hozzáértő humánerőforrás a legnagyobb kincs, nagyon sokat ér ez a segítség, főleg a rosszul képzett, nagyon rossz morállal rendelkező orosz katonákkal szemben.
Az oroszok figyelmeztetik Kijivet,
hogy majd jól megbosszulja, ha brit és amerikai fegyverekkel (HIMARS, Storm Shadow) támadják a Krímet. Ne feledjük, nem volt az rég, hogy bármiféle Krím elleni támadást nemrég atombombával fenyegettek viszonozni. Hogy most mivel viszonoznák? Jó kérdés, valószínűleg ugyanazzal, mint eddig, rosszalló nézéssel és kritikus hanghordozással. Egyébként a Krímet az országok döntő többsége és a nemzetközi jog ukrán területnek tartja, jogilag semmi akadálya annak, hogy az ukránok azzal lőjék a behatolókat, amivel akarják. Nem kivétel ez alól a szegényített urán sem, amely egyáltalán nem atomfegyver – és amelynek sokkal jelentősebb a kémiai hatása, amely egyébként akár az olyan high-tech lőszernek is hasonló, mint az ólom.
Még 50 milliárd eurót javasol az EU félretenni Ukrajnának az újjáépítésre. Ne feledjük, minden fegyverre adott euró olcsóbbá és gyorsabbá teszi a későbbi újjáépítést.
A norvégok értik az oroszokat – 23 millió dollárt tettek félre az ukrajnai nukleáris biztonságra. Valószínűleg nekik nem kell magyarázni, hogy ahol az oroszok megfordulnak, ott érdekes módon megnő a veszélyes balesetek száma, meg valahogy a megtámadott nép “önmagát kezdi lőni”. Jó lenne, ha a Nyugat többi része is tanulna a norvégoktól. Egyébként az oroszokhoz való egészséges hozzáállásuk a 2015-ben indult Okkupert (angolul Occupied, magyarul Megszállva) sorozatból is kivehető, nagyon is érzik ők ezt a KGB-s “segíteni jöttünk” életérzést, amely nyomán valahogy mégiscsak rosszabb lesz minden, és csak a hullahegy növekszik.
Amint a 24.hu kiemeli, az oroszok kimondják, hogy „azért vagyunk itt, hogy megvédjük önöket”, amit később a valóságban is eljátszik a Kreml. Az arrogáns, manipulatív orosz politikust pedig egy litván színész játssza el hibátlanul – hiába, az oroszok szomszédainál senki sem ismeri jobban az oroszok jó szándékait.
A The Economist modellezése a csatatéri aktivitásról, a tűzesetek szatellitfelvétele alapján (a szürke körök a nem harci okokból indult tüzek)
Június 23., péntek
Prigozsinra rátör az őszinteség,
és mindenféle ruszofil értelmiségi hosszas munkáját lerombolva ismeri be, hogy az oroszok bábállamot akarnak csinálni Ukrajnából, szétosztogatni az erőforrásait, igazi hajtóerő Sojgu személyes ambíciója volt, és hogy sem a demilitarizáció sem a denácifikáció nem volt valós indok (például mert akkor Azovi-zászóalj harcosait nem cserélték volna Medvedcsukra). NATO-terjeszkedésről és egyebekről szó sincs, és ő maga is említi, hogy Zelenszkij készen állt volna tárgyalni az oroszokkal a háború előtt.
Ez eddig nem lógna ki a megszokott szájkaraték sorából, de ezek után váltott a történet hirtelen valami teljesen mássá. Prigozsin azzal vádolja Sojgut, hogy az orosz hadsereg a Wagnerre lő, és gyakorlatilag hadat üzen az orosz hadseregnek. Erre az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat), kevéssel éjfél után bejelenti, hogy fegyveres lázadásért indít büntetőeljárást Prigozsin ellen.
Június 24., szombat
Így hát Prigozsin ellen letartóztatási parancs van érvényben,
és hamarosan Putyin is bejelenti, hogy a néphez fog szólni. Innentől már érezhető, hogy az eddigi Prigozsin-Sojgu csörténél súlyosabb dolog történik, de azért kevesen számíthattak arra, ami ezután ténylegesen lezajlott. Szombat reggelre Prigozsin emberei elfoglalják Rosztov-na-Donu (avagy a Don menti Rosztov) városát, amelynek nagy a jelentősége, lévén hogy egyik fontos logisztikai központ az orosz hadjáratban. Tehát az orosz katonaság fontos tartalékai felett kontrolljuk van, az erős helyi FSZB ellenére pedig a Wagner emberei szabadon járkálnak, rendelnek kávét, élik az életüket.
Egészen bizarr videók keringenek, a fegyveres felkelés a világ legkötelességtudóbb utcaseprőjét bizony nem fogja eltántorítani. Kilométerekre ő lehet a legbiztosabb a dolgában, a civilek egy része üdvözli a Wagnereseket, valószínűleg az áltanános elégedetlenség kifejezéseként, rengeteg fegyveres pedig nem siet állást foglalni, mintegy kivárja, hogy ki nyer (mennyivel másabb ez, mint az Erdogan elleni 2016-os puccskísérlet – a török elnöknek valódi, népszerű támogatottsága van). Közben a Wagner pedig páncélosokkal indul Moszkva felé. Sőt, nem csak elindul, de gyakorlatilag ellenállásba sem ütközik, legalábbis ahhoz a tűzerőhöz viszonyítva, amit visz. A Wagner kilő néhány repülőt, köztük értékes kémrepülőt is, gyakorlatilag nagyobb kárt okoz az orosz légierőnek, mint az ukránok egy hét alatt.
Putyin reggel 10-kor szól a néphez.
Maga Putyin, publikusan. Ha eddig nem vette bárki komolyan a bajt, akkor ezután muszáj, a fő-főnök (Orbánhoz hasonlóan) szinte soha nem beszél negatívumokról. Most pedig polgárháborúról és árulásról beszél, innen nincs visszaút.
Moszkvában védelmi állásokat kezdenek autópályán kialakítani, de nem sokkal később már jönnek is a videók az útról lenyomott, homokkal teli teherautókról, amelyek láthatólag nem tudták megállítani a zendülést.
És este 8-ra, mire izgalmas lehetett volna a dolog, a világ egyik legröviddebb zendülése 36 óra alatt lezárul, bejelenti Lukasenka belorusz elnök, hogy megegyezésre jutottak a felek, Moszkva irányából visszafordul a Wagner, és helyi idő szerint 11-re már Rosztov is felszabadul. Érdekes módon Prigozsin nem fél a haláltól, az őt üdvözlő civileket nyitott autóablakból fogadja. A Trónok harca óta nem volt ennyire antiklimatikus lezárás. Sovány vigasz az, ahogy az ukránok szórakoznak az oroszokon, például a Magyar hívójelű, valóban magyar, és a harcban ismert és rettegett védő posztol egy videót, ahol az eseményeket embertelen mennyiségű pattogatott kukorica társaságában figyeli.
A kötött üzletről pedig elméletileg lehet tudni, hogy Prigozsin és zendülő emberei Belaruszba nyernek egérutat, a maradék Wagner pedig, az eredeti terv szerint, a rendes katonaság alá kerül. Az amerikaiaik jelzik, hogy ők márpedig június közepe óta gyanították, hogy ez lesz – nem teljesen hihetetlen, tekintve, hogy már akkor figyelmeztették a világot az invázióra, amikor az orosz katonai vezetők 99%-a mit sem tudott róla, de ugyanakkor persze borsot törni is tökéletes az oroszok orra alá. Gyanús, hogy túl jól szervezett az egész esemény, a logisztika jobbnak tűnik a kis kijivi kiruccanásnál (apropó, ez már a második orosz konvoj, ami a második fővárost nem éri el, másfél év alatt), gyanús, hogy Prigozsin mögött szélesebb támogatás lehetett, és nem világos, hogy mi lehetett az igazi cél. Nagyon sok még a kérdőjel, így a következő részben ezt vizsgáljuk meg.
De amiben nincs kérdőjel, az az,
hogy Putyin hatalma akkora pofont kapott, amelyet nagyon kétséges hogy túlélhet ő is meg Prigozsin is. Putyin híresen gyűlöli az árulást, Angliáig küld novicsokot, hogy világos üzenetet küldjön minden orosznak. Ezen túl pedig az oroszok cárja nem bírhat ki ekkora megaláztatást, egy demokrácia sem tolerálná a fegyveres lázadást, de egy ennyire erőszakalapú diktatúrában ez már túlélés kérdése.
Biztosan nincs még vége a történetnek, és Oroszország hirtelen egy nagyon gyenge, törékeny és labilis állammá változott. Azaz hát nem változott, csak lekerült a szemünkről a fátyol. De fontosabb az, hogy az Oroszországon belüli és kívüli hiénák és farkasok is vért szagolnak, és valaki hamarosan lépni fog.