Tudod, mi a rosszabb egy kritikus újságírónál? Egy éhes újságíró. (Fotó: Zörgő Noémi)
Kézikönyvek, kisokosok, útmutatók nap mint nap jelennek meg, és ezt általában egy valós szükséglet indokolja. Ahogy szükség van etikettre nemcsak a karótnyelt arisztokráciában, hanem akár egy falusi lakodalomban is, úgy a sajtó és a politika viszonyát is vezetnie kell valamilyen szabályrendszernek, különben könnyen káoszba, félreértésbe, sértődésbe, bosszúskodásba fullad, és a konfliktus árát végső soron az a közösség fizeti meg, amelyet mindkettő szolgálni hivatott.
Mivel az elmúlt hónapok, évek tapasztalatából úgy tűnik, nem minden eléggé egyértelmű a túlsó oldalon, igyekeztem összegyűjteni a leghasznosabb tippeket egy kiegyensúlyozottabb közéletért. Az újabb mandátum küszöbén elsősorban a kezdő politikusok figyelmébe ajánlom, de hasznos lehet szóvivőknek, hivatalnokoknak, világi és egyházi vezetőknek, meg bárkinek, akinek dolga akadhat a sajtóval.
1. A sajtó nem a barátod.
Az újságíróval civilben lehet baráti a viszony, de ne sértődj meg, ha nem épp baráti módon viselkedik veled munka közben. A sajtó elsősorban a demokrácia őre, a közösség hangja, akinek az a dolga, hogy kérdezzen, neked meg az, hogy válaszolj. Nem a sajtónak tartozol válasszal, hanem a közösségnek.
2. Beszélj mindig őszintén, egyenesen,
s meglásd, megértésre találsz még a legszigorúbb sajtónál is. A simliskedést, a sünnyögést, a terelést, a hárítást, a személyeskedést viszont nem ajánlom, mert attól csak gyanús leszel. Ha nincs rejtegetnivalód, nem kell félned tőle, a „gonosz sajtó” csak akkor „száll rád”, ha okot adsz rá. Nehogy azt hidd, hogy különben nem volna jobb dolga.
3. Ha meg nem akarod, hogy valami megjelenjen,
inkább ne mondd el egy újságírónak. Ebben a szakmában olyan nincs, hogy „csak neked mondom, de aztán nehogy megírd”. Olyan van, hogy névtelenül nyilatkozol, kivéve, ha te vagy a ludas. S válogasd meg jól a szavaidat, mert a sajtó nem fogja helyetted megtenni, utólagos panaszt pedig nem fogad el.
4. A sajtó lehet a partnered,
de ahhoz az adott ügynek, amely a nevedhez fűződik, majdhogynem kifogástalannak kell lennie, különben ne is dicséretet, vagy viseld el a kritikát. De egyébként se várd el a szép szót, mert a sajtónak nem az a dolga, hogy dicsérjen. Az már politikai hirdetés, PR, kampány, szóval más kategória.
5. A kritikus sajtót nem érdemes kizárni,
levegőnek nézni, lehagyni a levelezőlistáról, mert attól csak vérszemet kap, úgyis utolér, mint a sánta kutyát, s megtudja, amit akar, legfennebb másodkézből, és a végén még neked kell magyarázkodnod, duplán. Lásd: 2-es pont.
6. A sajtónak joga van a véleményéhez,
illetve a mondanivalód értelmezéséhez, kontextusba helyezéséhez. Ne várd el, hogy pontról pontra, szóról szóra hozza le, amit mondtál. A sajtó nem szócső, nem hirdetőfal, arra ott van a közösségi média. De ha csak ott kommunikálsz, akkor ne csodálkozz, hogy folyton csörögni fog a telefonod. S ha már felvetted, inkább ne mondd azt, hogy ezt vagy azt már elmondtad Facebook-on vagy egy másik sajtónak. Mert méltatlan azzal szemben, aki vette a fáradságot, hogy személyesen beszéljen veled.
7. Ha sajtótájékoztatót hívsz össze,
ne lepődj meg, ha lesznek kérdések, és nem csak az adott üggyel kapcsolatban, és nem csak olyan, ami neked fekszik. Készülj fel becsületesen az aktuális témákból – a saját érdekedben. És mindig legyen kávéd, vized és nem árt, ha sajtóspogácsád is. Mert az újságíró is ember, és senki se szeret üres hassal másokat hallgatni, egy kritikus újságírónál pedig csak egy éhes kritikus újságíró lehet rosszabb – legalábbis rád nézve.
8. Ha kritikus veled szemben a sajtó,
attól még nem az ellenséged, vagy nem jelenti azt, hogy lepaktált az ellenfeleiddel. A független sajtó nem ír senki „rendelésére” – legfennebb a jelzésére – cikket, és a pártokkal ellentétben a közérdeken kívül nem szolgál semmilyen más érdeket. Az érdekek látszólagos egybeesése egy-egy ügyben pusztán a véletlen, vagy egyszerűen az igazság műve, ezért érdemes rajta elgondolkodnod, mielőtt összeesküvést kiáltanál.
+1. Inkább ne kezdj ki a sajtóval.
Bármilyen jó ötletnek tűnik elsőre, soha – de soha – ne törj rá egy szerkesztőségre egy deontológiai kódexszel, nyomásgyakorlásból vagy úgy egyáltalán. Egyrészt gáz, másrészt az állásodba kerülhet. Hidd el, nem éri meg.
