Fotó: Tóth Hunor I önarckép a bikafalvi vasútállomáson

Amikor legutóbb hazalátogattam a szülőfalumba, egy ismerős, mégis idegen érzés fogott el: vajon mit jelent ma falusinak lenni? Az utca, amelyet gyerekkoromban végtelennek éreztem, most már szűkülni látszik, míg a kertek végében megkezdett, de soha be nem fejezett házak az idő múlásáról mesélnek. 

„Eddig megcsináltuk, most már csak be kell fejezni” – hangzik el sokszor a mondat. A mondat, amely figyelmen kívül hagyva a fiatal generációk jövőképét, nyomást helyez rájuk, hogy a dolgokért igenis hálásnak kell lenni, hogy a megkezdett munkát be kell fejezni, és hogy előbb vagy utóbb vissza kell térni oda, ahol évekkel korábban abbahagyták és a „tanulj fiam, ne kerüljön olyan sorsra mint mi” buzdításra továbbáltak.

De vajon ki lesz az, aki végül befejezi?