A romániai teqball válogatott kérésének eleget téve úgy döntöttem, hogy elkísérem őket a lengyelországi világbajnokságra, amelyet december 8. és 11. közt rendeznek a Gliwice Sportarénában. Azt korábban is tudtam, hogy sok feltételnek meg kell felelni, hogy egy ilyen eseményen részt vehessen bárki is: az indulás előtt két nappal értesítettek a szervezők, hogy a zöldigazolvány mellett egy 72 óránál nem régebbi negatív tesztet is be kell mutatnunk a helyszínen.
A 2021-es Teqball világbajnokságon Miklós Tünde, Dakó Katalin, Barabási Kinga, Györgydeák Apor és Ilyés Szabolcs képviseli a romániai válogatottat. Kedden délután lesz a regisztráció, nyitóceremónia, edzés és sorsolás. A sorsolást követően portálunk a világbajnokság programjával is jelentkezik.
Így nem volt más választásunk, hétfőn reggel jómagam és a három udvarhelyi válogatott, Miklós Tünde, Györgydeák Apor, és Ilyés Szabolcs az udvarhelyi város kórházban kezdtük a napot. Gyorsan ment a tesztelés, és habár nem volt kellemes, örültünk, hogy túl vagyunk rajta, és délután egy órakor
elindulhatunk az ezer kilométerre lévő Gliwice felé.
Többször is meg kellett állnunk, így tizenhárom óra utazás után hajnali kettőkor érkeztünk meg a szálláshelyünkre, de korábban, 280 méterrel a cél előtt egy hídhoz értünk, amely le volt zárva. A térképünk nem mutatott más útvonalat a szállodához, így rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy áthajtunk a hídon, a tiltótábla ellenére.
Ekkor jött a meglepetés: a híd túlsó oldalán megvillant egy kékfény, lebuktunk. Két rendőr szállt ki az autóból. Habár angolul ők is tudtak, mi is tudtunk, nem kellett magyarázkodni, hogy miért állítottak meg. Legjobb esetben büntetésre számítottunk, legrosszabb esetben a jogosítvány visszatartására. Azon egy picit elcsodálkoztak, hogy romániai autóval utazunk, a romániai válogatottat képviseljük, és mégis magyarok vagyunk. Megkértek, hogy várjunk az autóban, ők meg a papírjainkkal visszaültek a rendőrautóba. Öt percig csak találgattuk, hogy milyen büntetésre számíthatunk.
Lengyel, magyar – két jó barát
Öt perc után kiszálltak az autóból, visszaadták a papírjainkat, majd a telefonjukon egy lengyel szöveget mutattak. Ez állt rajta:
„Polak, Węgier – dwa bratanki,
i do szabli, i do szklanki,
oba zuchy, oba żwawi,
niech im Pan Bóg błogosławi.’’
Magyarul ezt jelenti:
,,Lengyel, magyar – két jó barát,
Együtt harcol s issza borát,
Vitéz s bátor mindkettője,
Áldás szálljon mindkettőre.’’
Azt eddig is tudtam, hogy a lengyel és a magyar nemzetet több évszázados barátság köti össze. Arról azonban fogalmam sem volt, hogy ez a barátság valóban ennyire nagy. Be kell vallanom, egy könnycsepp azért legördült az arcomon a rendőrök gesztusától.
Elbúcsúztunk, sok sikert kívántak, mi meg megkönnyebülten, boldogan begurultunk ezer kilométer megtétele után az alig 280 méterre lévő szálloda kapuján.
