Hagyományos, autentikus székely falatok Székelyudvarhelyen? Húsgombócleves, erdélyi csorba, marhapörkölt, töltött káposzta? Elsőként jó eséllyel mindenkinek a Gizi csárda jut eszébe. Messze földön megrázta a valaha itt vendégeskedőket, sztárokat, fellépőket vagy egyszerű kirándulókat tulajdonosának, Gizi néninek a halála, aki nem csak főzött, hanem közösséget is szervezett az étel köré.

Fotók: a hozzátartozók családi archívuma

Ambrus Gizella 1953. április 11-én született Székelyudvarhelyen. Földműves családban nevelkedett az aprócska, ma már alig néhány lakosú hegyvidéki településen, Szencseden. Szüleinek mindig nagygazdasága volt, édesanyja üzletet és tejfeldolgozót is vezetett.

Anyai nagyanyja esküvőkre is főzött – innen eredeztette a korán kialakított igényét a finom ételek készítésére, de a családban is szerettek „jót főzni és enni”. A munka kijutott a gyermekeknek is: megtanultak dolgozni. Azt szintén szüleinek köszönhette, hogy bármit dolgozott, szeretettel végezte.

Az általános iskolát Szencsedben, illetve Oroszhegyen végezte, majd a székelyudvarhelyi gimnáziumban (Dr. Petru Groza, ma Tamási Áron Elméleti Líceum) érettségizett.

Tizenhét éves korában már a tanyai üzletet vezette Szencsedben. Két gyermeke született: Ferenc és Zita, három unokája van: Dániel, Dönci és Maja.

Saját vállalkozása a székelyudvarhelyi Gizi Csárda, amit több mint harminc éve működtet, az utóbbi években lányával, Zitával. A vállalkozás egy családi házból indult 1991-ben, majd jelenlegi formáját 2007-ben nyerte el.

Már 1995-ben külföldi gasztronómiai versenyekre és fesztiválokra jelentkezett. Célja a kapcsolatépítés volt, megismerni, főleg a magyarlakta vidékek helyi jellegzetességeit, ugyanakkor megismertetni a hagyományos székely konyha ételeit, fűszereit.

Számos nemzeti és nemzetközi gasztronómiai verseny nyertese

A nagyszakácsi Királyi szakácsok nyomdokán elnevezésű versenynek öt éven át volt állandó résztvevője. A Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi bizottság I. helyezése, valamint az Erdélyi Gombócfesztivál II. helyezése is az övé lehetett. A DUVIP főzőverseny I. helyezését is hazavihette, ahogy a Bakson megrendezett V. Szentgyörgy-napi bográcsos marhapörkölt-főző versenyen I. díját. A Nemzetek főzőversenye határok nélkül vetélkedőn négy éven keresztül részt vett, ahogy az Erdélyi Ízek fesztiválján is.

Visszatérő versenyzője volt, majd zsűritagja a Kunadacsi Kolbász- és Pálinkafesztiválnak. A gyulai Nemzet Böllére versenyen többször is részt vett kimagasló eredményeket elérve.

Közösségszervezőként is ismert volt,

hiszen négy alkalommal is megszervezte Székelyudvarhelyen a Pünkösdi Bárány- és Pálinkafesztivált. 2012. június 23-án tagja lett az Első Magyar Fehérasztal Lovagrendnek, még azon év októberében megalapította az Erdélyi Fehérasztal Lovagrendet, melynek nagymestere volt egészen a tavalyi visszavonulásáig. Ezen kívül a Szabadtűzi Lovagrend és a Szent Vince Borrend tagja is volt, 2006-ban jelent meg Ízes Erdély című kötete.