Lemondatták az esperest, aki gyűlölködött a Facebookján; mostantól iskolai fogdák lesznek ahova a kezelhetetlen diákokat fogják zárni; 3,5 millió nyugdíj fog nőni szeptembertől, és továbbra is esnek ki a csontvázak az Erdélyi Médiatér Egyesület szekrényéből, csak hogy értsük meg, miért lett ez egy annyira sikeres médiaprojekt. Végre hozott a kormány egy olyan döntést, amiről úgy tűnik, hogy szakembereket is megkérdeztek, úgyhogy ezentúl névtelenül is lehet jelenteni a szexuális zaklatást a tanintézményekben. És ma foglalkozunk kicsit azzal is, hogy mi az elképzelése a fiataloknak az itthon maradásról, a külföldre költözésről, meg arról is lesz szó, hogy a nyugaton élő több millió román állampolgár mennyi pénzt pumpál vissza Romániába.
Sziasztok! Ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, és ma sok fontos témát hoztam nektek. Lássunk is hozzá, de aki megzavarja az eszmefuttatást, azt kirakjuk az elkülönítőbe. Na. Úgy.
Szeresd az ellenséged?
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lemondásra szólította fel a kalotaszegi egyházmegye esperesét, Vincze Minya Istvánt, aki a Facebook-oldalán kelt ki többször az LMBTQ közösségek ellen, uszított és ókori kínzások véghezvitelére szólította fel ismerőseit. A Transtelex megkeresésére a püspök elmondta, hogy „aki ilyen érzelmeket fogalmaz meg, az kárt okoz magának is és a közösségének is”. Mindezek tükrében az esperes továbbra is a Nyárszó-Sárvásári Református Egyházközség lelkésze, hiszen ahhoz, hogy elmozdítsák innen, fegyelmi eljárást kellene indítani, amelyet a gyülekezet vagy egyházi vezetők kezdeményezhetnek.
Mivel mindenhol mindenki szabadságol még, egyelőre a változásokról sem értesítették hivatalos úton az érintetteket, a gyülekezet sem tud a történtekről. Jogosan merülhet fel a kérdés egyesekben, hogy ha a lelkész úr ilyen könnyelműen nyilvánul meg a közösségi médiában, vajon a prédikációi miről szólhatnak, azok mennyire tartalmaznak gyűlöletkeltő, sőt testi bántalmazásra való felbuzdításokat? A Transtelex megkereste továbbá a bánffyhunyadi egyházközség parókus lelkészét is. Jakab Mihály Gyula szerint Vincze Minya István csupán viccelődött, és a portálon megjelent képernyőmentésekről és a teljes ügyről úgy gondolja, hogy nem is igaz. Nesze nekünk alternatív valóságok.
A rossz tanuló felel?
Mindannyian ismerjük talán azt az állapotot, amikor már látszik a tanáron, hogy az utolsó idegszálai segítségével próbál túllenni a tanórán, és van az az egy-két diák, akiknek látszólag az a célkitűzése, hogy mindenképp szakadjanak azok az idegszálak, és guruljanak a gyógyszerek. És ezért meg is tesznek minden tőlük telhetőt. Na már most az ilyen és az ehhez hasonló helyzetre hiszi azt a kormány, hogy a tanóráról való kizárás és fogdába küldése a diákoknak, majd megoldja ezeket a szituációkat. Az biztos, hogy utána csend lesz az osztályban, csak így a tanár sem fogja új ismeretekkel bővíteni a tudását, mondjuk arról, hogy miként kezelje az ilyen diákokat; és a diák sem fogja megtanulni, hogy van más módja is annak, hogy jelezze a tanár felé, hogy valami másra lenne szüksége.
A 2024-2025-ös tanévtől kezdődően elkülönített termeket kell majd az iskoláknak fenntartaniuk, ahova a tanár kiküldheti a diákot, ha az a viselkedésével zavarja az órát. Ezekben a helyiségekben a diáknak iskolai teendőket kell majd ellátnia, hiányzónak nem írhatják be, és felügyelő tanár jelenlétében kell majd letöltenie az idejét. Persze a törvény mellé módszertanra is szükség lesz, tehát egy olyan dokumentumra, amely részletezi a törvénynek a gyakorlatba ültetését is.
Kíváncsi vagyok, hogy olyan iskolákban, ahol például nincsen elég osztályterem, ezért a tanulók fele mondjuk eleve délután jár órákra, majd melyik osztálytól veszik el a tantermet, hogy büntiszobát csináljanak belőle. Továbbá az is kérdéses lehet, hogy kik fogják felügyelni a száműzetésbe küldött diákokat, ezért majd fizetik-e a szerencséseket, vagy ez hozzátartozik az állampolgári kötelezettségek listájához.
A tanulók statútumában, amit a tanügyminisztérium június 12-én bocsátott közvitára továbbá olyan egyéb ötletek is vannak, minthogy a diákoknak részben vagy akár teljesen is visszavonható az ösztöndíjuk, ha nem viselkednek, áthelyezhetik őket iskolán belül más osztályokba, de akár fel is függeszthetik őket egy tanév során maximum 15 napra. Átnézve ezeket a szankcionálási ötleteket, teljesen olyan érzésem van, mintha valami 2000-es évek eleji amerikai tinifilmben lennénk. Csakhogy azóta nagyon sokat fejlődött a neveléstudomány, egy csomó kutatás mutatta már ki, hogy miért nem érdemes a negatív befolyású, folyamatosan szankcionáló, kiközösítő és megbélyegző megoldásokhoz nyúlni. De mit nekünk modern neveléstudomány? Nehogy már egy kicsivel egészségesebb társadalmat építsünk!
Legalább ennyi az áldozatok javára
Na, de hogy ne csak szidjam a kormányt és a rendeleteit, fontos lépést tett meg végre az államigazgatás. Törvénytervezetbe foglalták, hogy ezentúl névtelenül is lehet jelentést tenni annak, akit tanintézményen belül vagy munkahelyén szexuálisan zaklatnak.
Július végén tette közzé a Snoop.ro tényfeltáró portál azt a videóriportját, amiben a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem két diákja beszél arról, hogy az intézmény elismert szociológia professzora, Alfred Bulai szexuálisan zaklatta őket, és számos diáktársukat. Azóta a professzort kirúgták az állásából és rendőrségi eljárás van folyamatban ellene, de az ügy ismét felvetette azt a témát, hogy hogyan kezelik a tanintézmények ezeket a visszaéléseket, megfelelőek-e az eljárások, és valóban az áldozatok védelmét, vagy az agresszor biztonságát segítik elő.
Mostanáig kizárólag nevet felvállalva volt lehetőség ilyen eseteket jelenteni, ami kimondottan hátrányos helyzetbe hozta az áldozatokat, hiszen az intézmények sok esetben védték az agresszort és a saját hírnevüket, így valós kivizsgálás, eljárás és igazságszolgáltatás nem volt, sőt a jelentő diák még inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetett. A törvényhozók azzal érveltek, hogy a névtelen jelentéssel majd visszaélnek diákok. Persze valahogy itt is belefutunk abba a szakértelembe, amivel ennek a kormánynak a miniszterei rendelkeznek.
Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy nagyon kicsi azoknak az aránya, akik egy ilyen esetről hazudnak. Az ok pedig látszólag egyszerű. Egy szexuális zaklatás, bántalmazás felvállalása – főleg a nyilvánosság előtt – óriási szégyenérzettel jár. Mert még mindig egy olyan társadalomban élünk, ahol sokkal hamarabb vádoljuk az áldozatot a történtekért, mint a tettest, óriási a megbélyegzés és még mindig nem akarjuk megérteni, hogy a legtöbb ilyen eset egy alá-fölérendeltségi viszonyrendszerben történik, ahol az egyik fél visszaél a hatalmával. A névtelen bejelentés pont azt szolgálja, hogy az áldozatok úgy tudják jelezni a velük történteket, hogy ne érje őket retorzió már az első pillanatban.
Mert mind tudunk olyan iskolákról, ahol éveken át vagy évek óta bántanak tanárok diákokat, és szinte a teljes tanári kar tudja vagy tudta, hogy mi történik, mégsem tesznek/tettek semmit. És a diáknak továbbra is vissza kellett járni a tanár órájára, továbbra is ki van téve az esetleges visszaéléseknek. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy adott esetben valaki tényleg ne élne vissza ezzel a lehetőséggel és egy rossz osztályzat vagy nézeteltérés miatt, ne akarna bosszút állni. De ezek az esetek jóval ritkábbak, mint azt gondolnánk, pont a már említett okokból kifolyólag.
Nyugi, a nyugdíjak nőnek!
Nőni fognak a nyugdíjak. Hogy miből, azt csak a Fennvaló tudja, de biztos mi fogjuk kifizetni. Újraszámolták a nyugdíjakat, és szeptemberben már 3,5 millió nyugdíj lesz nagyobb, mint eddig, ami az erre a juttatásra jogosult lakosság 82 százalékát jelenti. Változó, hogy kinek mennyivel fog nőni, de ami biztos, hogy csökkeni senkinek sem fog. Majdnem két millió nyugdíjas kap 1 és 500 lej közötti emelést, picivel több mint egymillió személy 501 és 1.000 lej közötti emelésre számíthat, 700.000-en számíthatnak 1.001 és 2.000 lej közötti növekedésre, 83.000-en 2.001 és 3.000 lej közöttire, míg majdnem 8.000 személy nyugdíja 3.000 lejen felüli összeggel nőtt majd. Vajon ezek a már speciális nyugdíjjal rendelkezők?
Az minden esetre biztos, hogy az egyébként is rurális térségben és sok esetben nyugdíjasok körében népszerű Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és a miniszterelnöknek, aki minden bizonnyal megpróbál az idén államelnökké avanzsálni, ez a nyugdíjemelés óriási aduász lehet. De tekintettel arra, hogy mekkorára nőtt az államháztartási hiány, vajon mire számíthatunk 2025-től? Mert ez valakiknek ki fog kelleni fizetni. És azok nem a speciális nyugdíjasok lesznek, arra mérget vehetünk.
Ahol megéri újságot írni
Újabb anyaggal örvendeztet minket a Magyar Hang és az uh.ro közös cikksorozata, ami az Erdélyi Médiatér Egyesület valamikori működésére vet még egy kis fényt, hogy jobban is értsük, mi történt azzal a jó sok pénzzel. 2019-ben induló történetre került napfény, amely szerint a szóban forgó évben az Erdélyi Médiatér Egyesület szerződést között Szentmártoni János egyéni vállalkozóval, hogy az Előretolt Helyőrség című irodalmi mellékletet főszerkessze, havi nettó 22.741 lejért, vagy 4.570 euróért. Kinek, ahogy jobban tetszik. Szentmártoni János a Magyar Írószövetség elnöke volt, az elmúlt időszakban pedig a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára is volt.
A szóban forgó munka, amiért 22.741 lej utalódott ki havonta Szentmártoni számlájára, egy 16 oldalas kiadvány, amely erdélyi szerzők írásaiból tartalmaz válogatást, havonta egyszer jelent meg. Természetesen ezt a megterhelő feladatot nem egyedül kellett ellássa, szinte minden oldalnak saját felelőse akadt, hiszen további öt személy dolgozott a kiadványon.
Szentmártoni volt továbbá a magyarországi Előretolt Helyőrségnek is a főszerkesztője, itt hetente nyolc oldalt kellett előállítani, de természetesen ezt sem egyedül kellett csinálnia. Csak azért, hogy mindenki értse, miért felháborító a helyzet, a cikk összegyűjti az erdélyi lapok főszerkesztőinek a fizetését, hogy érthető legyen, hányadán is állunk a dolgokkal.
Az Erdélyi Médiatér Egyesület bérkartonja szerint 2020-ban egy főszerkesztőnek (a Magyar Hang úgy véli, a Főtér.ro portálé) volt nettó 4.556 lejes fizetése, míg feltehetően a Nethuszár.ro vezetője keresett 2.497 lejt. Lukács Csaba, a cikk írója továbbá megkereste Vida Gábort, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjét, ami havonta 112 oldalon jelenik meg. Vida jelenlegi fizetése 3.146 lej. Az Újvárad irodalmi havilap 56-64 oldalon jelenik meg, főszerkesztője, Szűcs László 3.208 lejes havi bért vesz fel. A Korunk szerkesztői akkor kapnak fizetést, ha pályázatot nyernek, ilyenkor kicsivel többet, mint a minimálbér.
Szentmártoni, amennyiben 2019 és 2022 között nem változott a fizetése, és a szóban forgó periódusban végig kapta azt, egy kolozsvári kétszobás lakás árát vasalta fel, tehát 164.668 eurót, ami elvileg az erdélyi média fejlesztésére lett elkülönítve. És hát látjuk, mekkorát is fejlődött ennek köszönhetően.
Export munka, import pénz
A Családügyi, Ifjúsági és Esélyegyenlőségi Minisztérium megbízásából a CURS készített közvélemény kutatást, amiben a fiatalok helyzetét és elvárásait vizsgálták. Támogatást szeretnének a munkaerőpiac, a lakhatás és az oktatáshoz való hozzáférésben, hiszen az eredmények szerint a fiatalok függetlenségének legnagyobb akadálya a munkához való hozzáférés. Úgy érzik, hogy a közéleti döntéseket nem tudják befolyásolni, így kevésbé érdeklődnek az állampolgári részvétel iránt is. A munka, tehát a jövedelemszerzés, a lakhatás és a családalapítás között ok-okozati összefüggés van, és amint borul az egyik, mondjuk nincs kielégítő jövedelem vagy megfizethető lakhatás, borul az itthoni letelepedés és családalapítás terve is. És mivel ezek a feltételek ma még nagyon sok esetben nem tudnak teljesülni, mert az oktatás továbbra is szegregál és elitet képez, a munakerőpiac inkább az olcsó munkaerőt részesíti előnyben és akinek nincs a háta mögött családi segítség, annak csak nagy kínok árán jöhet számításba a saját ingatlan, sok fiatal még mindig a kivándorlásban gondolkodik.
Ami végső soron nem olyan rossz a román államnak, hiszen a külföldön dolgozó román munkavállalók 2023 folyamán 320 milliárd eurót küldtek vagy hoztak haza, ami a román GDP 2,8 százalékát jelenti. Ezzel az aránnyal pedig a harmadikak vagyunk az EU-ban, előttünk már csak Portugália és Horvátország van.
Fontos megérteni, hogy a gazdaságilag nem annyira fejlett országok sokkal inkább függnek a hazautalásoktól, mint a gazdagabbak. Tehát a román államnak szüksége van arra, hogy az a 4 millió román állampolgár külföldön megkeresett pénzének egy részét a román gazdaságban költse el. Persze nem vagyok gazdasági szakértő, de feltételezem, hogy ameddig ez a szükséghelyzet fent fog állni, addig nem is tesznek majd drasztikus lépéseket a román állampolgárok itthon tartásának érdekében. Bár teljesen spirálszerűnek látom azt, hogy közben pedig a nagyon olcsó munkaerővel próbálják pótolni a munkaerőhiányt, de erről majd megkérdezek inkább egy közgazdászt.
Ez volt mára a Tilos a Bé, ismét beköszöntött a hőség, úgyhogy hűtsétek le magatokat a hétvégén ha tehetitek. Én Kiss Anna voltam, nektek minden jót, sziasztok.
