fotó: DÁVID Anna Júlia, archív
„Minden nagy vízió csak vicc, amíg az első ember meg nem valósítja, utána pedig közhellyé válik“. Ezt Robert Goddard amerikai fizikus, feltaláló mondta, és szerintem sokan vagyunk Székelyudvarhelyen, akik szeretnének egy ilyen közhelynek a részesei lenni. A valóság viszont egyelőre köszönő viszonyban sincs azzal, hogy városunknak egy bármilyen jövőképe is lenne.
Vízió, misszió és értékrend
Akik a vállalati szférában tevékenykednek, azok jól tudják, hogy egy valamire való cég alapjai ezek a kulcsszavak már a nyolcvanas évektől kezdve. Ezek mentén tudjuk összefoglalni a vállalkozás létezésének okait, definiáljuk az entitást és bemutatjuk az értékeit. Innen tudunk létrehozni további konkrét taktikákat, írni cselekvési terveket. Ha ezek az alapok rosszak, vagy ne adj` isten hiányoznak, akkor a tervek rendszerint dugába dőlnek, és alapvetően sikertelen lesz a vállalkozásunk. Meggyőződésem, hogy nincs ez másképp a közszférában sem. Egy vízió nélküli város lassan elveszíti élhető jellegét és kevésbé lesz vonzó a jól képzett szakemberek és az ifjú generáció számára. Ebbe a csapdába került Székelyudvarhely is. Nem most, hanem már évtizedekkel ezelőtt. Már ha egyáltalán volt valaha jövőképe a városnak. Ha volt, az biztosan nem valósult meg.
Túl sok a pénz
A korlátlanul rendelkezésre álló EU-s, magyarországi és romániai források eredményeképpen nem az a kérdés, hogy mennyire hatékonyan tudjuk elkölteni, hanem az, hogy egyáltalán el tudjuk-e költeni a rendelkezésünkre álló, könnyen megnyerhető forrásokat. És itt viszont, hogy ne csak elégessük a pénzt, roppant fontos lenne vízióban gondolkodni és legalább középtávon, tudatosan építeni a várost.
Replika rovatunkban olvasói nyílt leveleket, szerkesztőségünk által megjelentetett tartalmakra érkezett válaszokat teszünk közzé. Ezek tartalma nem minden esetben egyezik a szerkesztőség véleményével.
Az egyik legékesebb példája annak, hogy semmilyen jövőképpel nem rendelkezik a város, az a vár helyzete. A Székelytámadt vár sokáig tabutémának számított az udvarhelyi közéletben. Néha fellángoltak az elképzelések, hogy az abban működő szakközépiskola helyét máshol kell megtalálni és aztán kezdeni valamit vele, de aztán hol a tiltakozások, hol az éppen rendelkezésre nem álló források, hol pedig valamelyik közelgő választás miatt igazán senki nem foglalkozott a témával. Most viszont, hogy hamarosan (?) elkeződik a restaurálása a műemléknek, aktuális lett a kérdés, és be is indult a lobbigépezet minden részről.
A kulturális stratégia például kulturális rendeltetést határoz meg a területnek, ahol a városi múzeum, a könyvtár és más intézmények székelnek majd (itt azért jegyezzük meg, hogy az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb politikai megvalósítása a Haberstumpf villa múzeummá alakítása volt). A gazdasági stratégia, vélhetően Udvarhely iskolavárosi voltára, múltjára utalva, tudásközpontot javasolt a Vár helyére, igaz ezt utolsó pillanatban, erővel megváltoztatta a városvezetés egy része. Mások turisztikai potenciált látnak a műemlékben és várként „üzemeltetnék”, de vannak olyanok is, akik hagynák az iskolát a helyén.
Jelen cikknek nem célja igazságot tenni, de a konkrét példa mentén pár sorban alább ki fogom elemezni az általam ismert forgatókönyveket, és arra kérem az olvasókat, hogy
gondolkodjunk közösen a város pozíciójáról.
1.
Udvarhely az iskolaváros. Székelyudvarhely térségközponti szerepét leginkább az oktatás, illetve elsősorban a középfokú oktatás terén játszott kiemelkedő szerepe hangsúlyozta, ezért is van létjogosultsága a projektnek. Amennyiben ezt a szerepet kívánjuk megőrizni, illetve fejleszteni, úgy legalább egy erős szakközépiskola, egy nagyobb campus, egy új bölcsőde, az elméleti középiskolák megerősítése és egyetemi oktatás bővítése lenne indokolt. A pénzeket ebbe az irányba kell koncentrálni, ide kell célirányosan támogatásokat behozni.
2.
Udvarhely, a régió kulturális fővárosa. Ezt a címet bizony Sepsiszentgyörgytől kell elorozni, ami nyilván nem lehetetlen, csak akkor tudatosan ezt az utat kell választani. Városunk kulturális tekintetben a teljes Székelyföldön belül kiemelkedő jelentőséggel bír. Elég csak arra gondolni, hogy a Művelődési Ház épületében párhuzamosan négy intézmény működik: a Művelődési Ház, a Székelyföldi Filharmónia, az Udvarhely Néptáncműhely és a Tomcsa Sándor Színház, és akkor még nem beszéltünk a szintén nagy népszerűségnek örvendő Haáz Rezső Múzeumról, valamint a könyvtárról. Tudatosítani kell az emberekben, hogy a kultúra pénzbe kerül, és ha ezt választjuk, akkor erre a területre kell áldozni sokkal többet, mint eddig.
3.
Udvarhely, a régió turisztikai központja. Pár éve erről a titulusról még álmodni sem mertünk, és bizony még most is vannak itt nagy lemaradásaink, elég csak az infrastrukturális problémákat néznünk városunkban. Ellenben látnunk kell azt is, hogy vannak eredményes vállalkozók, civilek, akik ezen a területen eredményesen dolgoznak, és hála nekik, nem elképzelhetetlen ez a szcenárió sem. Wellnesshotelek tekintetében például egész jól állunk, de szálláshelyek szempontjából is az élen vagyunk lakosságarányosan, épített örökségünk is van, igaz itt van még amin dolgozni, de templomaink, kultikus épületeink mind kulturális értékek. Élet van a Szejkén: a Mini Erdély Park és a hamarosan nyíló Insect Park több ezer látogatót vonz hétről hétre. Vannak vállalkozók, akik a gasztronómia területén alkotnak egyedit. Törekednünk kell arra, hogy – amennyiben helyi szinten nem tudjuk több napos, hetes programokkal itt tartani turistákat – a városunk legyen a főhadiszállás, ahonnan a turisták bejárják Székelyföldet. Wellness-szolgáltatásokkal, jó gasztronómiai élményekkel, a Szejke megfelelő szintű kihasználásával ez nem is lehetetlen vállalkozás. Ez talán a legköltségesebb forgatókönyv, hisz turisztikai központtá válni jó infrastruktúra, kulturális programok, sétálóutca és mozgalmas éjszakai élet nélkül szinte lehetetlen.
4.
Udvarhely, a vállalkozók városa. Míg más városokban azt szoktuk mondani, hogy intézményi jólét van, addig városunkra a vállalkozói jólét jelzőt aggatjuk. Mégis vállalkozásfejlesztésre évente ötvenszer kevesebbet fordítunk, mint kultúrára, de az is tény, hogy míg Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön vállalkozásfejlesztési iroda működik több emberrel, addig itt senki nem foglalkozik a városházán a vállalkozói szféra igényeivel. Képzeljünk el egy várost, ahol 10 inkubátorház működik. Egyikben csak az IT szektor képviselői kaphatnak irodát, a másikban csak azok a cégek, akik vállalják, hogy minden kollégájuknak legalább nettó 4.500 lejes fizetést utalnak havonta. A harmadikban csak azok, akik vállalják, hogy évente legalább egy új munkatárssal bővülnek. És a sort folytathatnánk. Nekik egyáltalán nem kellene irodabért fizetniük, ha teljesítik a kritériumokat, csak a rezsit kell állniuk. Mindezt meg lehetne valósítani EU-s és romániai pályázati forrásokból, és ezáltal a helyi nagyvállalkozók is magasabb hozzáadott értékű projektekbe fektetnék a pénzt, mint egy-két irodaház felhúzása és kiadása.
5.
Udvarhely, a kreatív város. Vannak olyan elképzelések, amelyek szétfeszítik a városunkról eddig belénk égett képzeteket. Kreatívabb várost csak kreatív közeg tud létrehozni és kreatív emberekből nincs hiány településünkön. A nagy Belváros víziója ez a kategória. A vasút tartson csak a szombatfalvi megállóig, ahonnan egy út vezessen a Kauflandos körforgalomig. Ezáltal tehermentesítve a központot, ahol számos kis sétálóutcát, a Vár köré koncentráltan felépített kiszolgáló épületeket lehet létrehozni.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak vannak ötletei, hogy hogyan lehetne jobbá, szebbé, mássá tenni városunkat, ezen ötletek segítségével fogalmazhatunk meg jövőképet és helyezhetjük fel a térképre városunkat.
Éppen ezért hívok meg minden olvasót egy eseményre, amelyben közösen megpróbálhatjuk megtalálni városunk helyét Erdélyben, Romániában és a Nagyvilágban egyaránt. Nem jövőképet szeretnénk most meghatározni, hiszen az egy hosszabb folyamat, és nem is feltétlen a mi hatáskörünk ezt megtenni, de pozíciót és márkát adni a városnak talán mi magunk is tudunk. Ezt a rendezvényt a Romániai Magyar Közgazdász Társaság helyi szervezete és a Harghita Business Center közösen szervezi.
Mikor? Június 25-én, 11 órától a HBC nagyelőadójában. Másfél órás előadással készül dr. Kádár Magor egyetemi oktató, kommunikációs szakértő, aki többek között Sepsiszentgyörgy, de még nagyon sok más környékbeli város márkázásán dolgozott csapatával. Azt követően pedig 20-25 bátor önkéntest várunk, aki 3 perces pitchben pozícionálja városunkat valahova, ennek mentén pedig elindulhatunk egy úton. És a mi felelősségünk lesz az, hogy a mindenkori hatalommal együttműködve ezt az utat bejárjuk.
Az eseményre regisztrálni lehet itt.
A stílus maga az ember – tartja a jól ismert mondás. De a stílus bizony megmutatja egy város közösségét is. Ezt megtapasztaljuk akkor, amikor Budapest, London, Amszterdam, Sepsiszentgyörgy vagy éppen városunk utcaköveit koptatjuk. Találjuk meg együtt Székelyudvarhely stílusát!
Szakács-Paál István
HBC menedzser, az RMKT helyi szervezetének és az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke
