Gergely Péter, fotó: GÁL ELŐD
Eminem Tupac-es pólóban, ez az első gondolatom, amikor meglátom Gergely Pétert, Udvarhely új diákpolgármesterét. Még az okleveleken sem száradt meg a filc, május 12-én, az Udvarhelyi Fiatal Fórum által szervezett 30. Diáknapokokon „koronázták” meg Pétert és csapatát. El is szégyellem magam, hogy milyen szemét vagyok, de hamar oldódunk, Péter egy laza csávó, ő is hoz egy Eminemes poént.
Éppen a lazaságára fogja, hogy rá esett a választás: legyen ő a csapat jelöltje. Akárcsak egy évvel korábban, amikor senki más nem akarta vállalni, neki meg „édesmindegy”, úgyis megcsinál bármit. „Látod a hajam” – kacag. Az 1998-as román labdarúgó válogatott adta az ihletet – mondja, és hiába, hogy akkor még nem éltek, engem megvesznek kilóra, hogy egyáltalán tudnak róla. Mint mondja, a Diáknapok’s Got Talent elnevezésű tehetségkutató versenyre egy brazil tánccal készültek, és ez a hajszín ahhoz is passzolt. Gondolták, úgyis hamar kijön, ha befestik egyszer lemoshatóval. „Hát végül kiderült, hogy nem lemosható” – nevet.
Ez egy nagy baráti társaság,
mondja a csapatukról, a ravebeérTale-ről. Már tavaly is együtt volt a csapat 90 százaléka, hisz osztály-és évfolyamtársak, többen együtt sportolnak. Igaz, feltétel volt, hogy kellenek kilencedikesek, így kellett még hívniuk embereket, akik szintén hamar beszoktak a társaságba.
Már a 2023-as Diáknapok lejártával megtörtént az elhatározás, hogy ismét részt vegyenek, és ezt Péter azzal indokolja, hogy „ez az egyetlen dolog, amit Udvarhelyen lehet csinálni iskolaidőszakban” – magyarázza a motivációjukat a részvételre. Tavaly a helyezésre mentek, idén elakarták engedni magukat egy kicsit, és győzelem lett a vége.
Nagyon tetszik neki, hogy a kolozsvári Diáknapok mintájára szervezik az udvarhelyit is, és akárcsak a kincses város sok diáknapozója, idén ők is másik két csapattal karöltve egy – a szavaival élve – klánt is létrehoztak. Több mint hatvanan ordították így a rigmusokat, barátságok alakultak ki, fognak még együtt menni ők bulizni, vetíti előre a jövőt. De egy kicsit ugorjunk vissza a múltba, kérem meg, és meséljen a héten történtekről, az élményeiről és mondja el, szerinte miben voltak jobbak a többieknél.
Nagyon sűrű volt a hét,
a meglepetésfeladatok nagyon felturbózták a programot – vélekedik és szerinte éppen azok által sikerült felülkerekedni. Ugyan a bemutatkozójukra is 2-3 hetet készültek, nem sikerült az előre megírt forgatókönyvet tartani, amely az lett volna, hogy szembedobnak vele egy műanyagtányért. Mivel csak porcelán került, az arcán kenték el a rajta található „cuccot”, ami bement a fülébe, az begyulladt tőle, másnap, szülinapján az édesanyjától kapott „ajándékba” egy szurit. Így kezdődött az egész.
Ő vett részt az idei évben debütáló e-sport bajnokságon, de úgy kikapott már az első körben 5-0-ra, hogy már nem is számolta a végén. Az evő-ivón sikerült kiköszörülni a csorbát, ahová egy olyan „alakot” küldtek, aki ugyanaznap vett részt, és mutatta be ekkor már jóllakott alakját a férfi szépségversenyen.
A sportnap nagy kedvenc volt számukra, hisz „az egész csapat sportol”. Megnyerték az akadályversenyt, a hosszútávfutást, hiába, hogy késett a hosszútávfutójuk. „Legalább be volt melegedve, mert odáig is futott” – mondja. A focin idén erős csapatok voltak, de azt is behúzták.
Volt egy szabadulószobás meglepetésfeladat, a bethlenfalvi Escape Roomba kellett teljesíteniük az Ufós tematikájú feladványokat. Szerencséjük volt, mondhatni, hiszen volt valaki, aki korábban már kijutott innen. Igaz, hagyott némi kivetnivalót a memóriája. „Mikor megcsináltunk egy feladatot, akkor mondta, hogy tényleg, ezt így kellett. Nagy segítség volt” – emlékszik vissza. Ahogy arra is, hogy csütörtökön – amikor megnézték az eredményeket – a hetedik helyen álltak, „húzzuk meg a végét”, határozták el.
Szerinte amiatt sikerült felülkerekedni,
mert különös figyelmet fordítottak a reggeli meglepetésfeladatokra, amelyek instrukcióit egy Google Drive-ba töltötték fel a szervezők. A csapat tagjai folyamatosan frissítgették a Drive-ot, mikor van újabb feladat, amire lehet ugrani. A hét meglepetésfeladatból – amelyek első teljesítője járt sikerrel – 5-öt megcsináltak. „Az utolsó feladatoknál nem is próbálkozott más, mert bulik meg éjszakai feladatok után voltak” – mondja. Ők sok vizet ittak éjjel, ezért sikerült, vicceli el.
Tudja, számított az is, hogy a csapattagoknak elég nagy ismerősi köre van, így ők voltak az elsők, akiknek sikerült egyik reggel bekérezkedni egy rádióba, és egy percen keresztül szóval tartani a hallgatókat, nekik sikerült először felpattanni egy kukásautóra és először képet készíteni egy polgármesterrel is. A rádiós feladat az első napon volt, Péter edzésen volt, ezért nem is látta az üzeneteket, pedig égett a vonal, hogy elkezdődött, kiadták az első feladatot. És ezt nélküle is abszolválta a csapat, mert „szerencsére dolgozott mindenki rendesen”.
Ami a polgármesteres történetet illeti, hatig tartott a Nap fia, Hold lánya éjszakai vetélkedő, neki már 7-kor csengetett a telefonja, hogy megjött az új feladvány. „Peti, kell egy videó, amin egy polgármesterrel fogsz kezet, szóval öltözz, megyünk Farkaslakára” – mondták neki a telefonba. Az egyik csapattagjuk a farkaslaki polgármester fia, de az egy óra alvás után Petinek nem tetszett az ötlet, „biztos, hogy nem, hogyha van Udvarhelyen is egy polgármester”, mondta. Az édesapja segítségével elő is szedték Gálfit, aki egy megbeszélésre tartva beugrott készíteni egy TikTok-ot a leendő „kollégájával”.
Ha valamit felróhatna
a szervezőknek Péter, hogy a Nap Fia, Hold lánya kevésbé volt kreatív, inkább az előző évek feladataira építkeztek. „Tavaly sajtból kellett megformázni a vasszékelyt, idén laskából Tóth Timit. Kopaszokkal kellett pózolni, kellett találni olyan udvarhelyit, aki az első Diáknapok ideje alatt született – sorolja az éjszakai vetélkedő feladatait. „A Kossuthban az első ember, akit találtunk, 1993. május 14-én született, és 17-etedikétől kezdődően kellett volna” – emlékszik vissza.
Ahogy beszámoltunk róla a rossz időjárási körülmények miatt a Diáknapok a szokástól eltérően idén nem a Szejkén zárult, hiába szorgalmazta az ő csapatuk, hogy az eső ellenére is menjenek ki a Szejkére. Azt kiemeli Péter, hogy szerinte nagyon jól adaptálták a szejkei zárónapot az Ifiházba, ahol végül őt és a csapatát „koronázták” meg.
S mit csinál az új funkciójával?
Komolyan gondolja-e ezt egyáltalán? – kérdezem és mint kiderül, igen, szeretné képviselni az udvarhelyi diákokat. Mint mondja, próbáltak ugyan hangzatos célokat megfogalmazni, az elsődleges szempont az volt, hogy megvalósíthatóak legyenek, ne dobálózzanak fesztiválszervezéssel, ami túl nagy falat számukra.
Diákkedvezményeket akarnak kisajtolni a vállalkozóktól, hogy azok a diákok, akik tudják igazolni 18 éves korukig, hogy születésnapjuk van, aznap kedvezménnyel vásároljanak bizonyos helyeken. Ezt Péter Zsanett egykori diákpolgármester egyik akkori céljának mintájára találták ki. Akkor tízesért járt ingyen kávét a diákoknak, de Péter szerint a tízest könnyen lehet hamisítani, a születésnapot kevésbé.
Egy másik céljuk az egynapos sulicsere. Osztályokat cserélnének a különböző iskolák diákjai, hogy tudják, mi folyik egy másik iskolában. Ez egyrészt segíthetne pályaorientáció céljából is, de szerinte a diákokat is közelebb hozná egymáshoz, segítve megszüntetni olyan sztereotípiákat, hogy a gimisek nagyképűek. „Én szívesen megnéznék egy napot fodrász szakon például” – vélekedik.
Egy utcabajnokságot is szerveznének, ahol a város régiói mérnék össze egy nap alatt különböző feladatokban a tudásukat a fociversenytől a főzőversenyig. Együtt a bethlenfalviak, a szombatfalviak a kadicsfalviak, a Bethlen-negyediek, Tábor-negyediek – sorolja.
A legnagyobb céljuk – amiről még nem tudja megvalósítható-e – hogy bérelhető elektromos rollereket hozzanak Székelyudvarhelyre. Ehhez már anyagiak is kellenek – mondja, és egyáltalán felmérni, hogy lenne-e igény rá, és amúgy is több munkát, gondolkodást, kapcsolatot vesz igénybe. Abban is bízik, hogy most mivel választási kampány van, jófejek a politikusok, hátha valamelyikük ráharap.
Péter elárulja, egyeztet a többi diákpolgármesterjelölttel. „Timi javasolta, hogy azokkal, akik komolyan gondolják, hogy részt vennének ebben, csináljunk egy csoportot, és ott megbeszéljük, hogy milyen célokat lehet megvalósítani, melyikhez mire van szükség” – magyarázza. Neki már meg is született egy ötlete, hogy a pünkösdhétfői szabadnapon menjenek el szemetet szedni.
S ez mind belefér?
Péternek elég sűrű a programja, azt hiszem, az egyik legjobb ellenpélda azokra a prekoncepcióra, hogy a mai fiatalok nem csinálnak semmit, csak a telefonjukat nyomkodják. Ő például sportol, esettanulmány-versenyekre, vitaestekre jár és ezt a Diáknapokon is tudta hasznosítani. „Lámpalázas típus voltam, aztán ezek a kiállások rávezettek, hogy nincs, amiért izgulni” – vallja, majd ahogy folyatja kiderül, bár ő is nyomkodja, nem kell aggódnunk azon, hogy ez az elsődleges prioritás:
– Biztosan igazuk van abban, hogy mi egy kicsit lustábbak vagyunk, de meg kell nyugtatnom őket, hogy a további generációk még lustábbak lesznek, ha nem teszünk érte, hogy ne. És azzal is meg kell nyugtassam őket, hogy nincs idő annyit telefonozni, amennyit akarnék.
Ami biztos, hogy a sok elfoglaltság miatt jobban be kell majd osztani az idejét, de ehhez is van kapaszkodója, hiszen a Góbék Teqball Team tagjaként részt vett egy időmenedzsment kurzuson. Mint mondja, a lényeg, hogy vasárnap megtervezze a hetet, hogy kevésbé érjék meglepetések. „Most majd vasárnap a programba felírom azt is, hogy diákpolgármesterkedjek kicsikét” – kacag Péter, aki tizenegyedikes diákként
több lehetséges életutat lát maga előtt.
Érdekli a fizio- és kinetoterépia, mert sportolóként sokat volt sérült. A profi sport is egy opció, bár azt sok tényező befolyásolhatja – például éppen a sérülések –, de bőven van másik A-terve is, például Kolozsváron a közgazdaságtan.
Helyben is vagyunk, ott lehet majd folytatni a Diáknapokat, egyébként bátyja révén az ízig-vérig udvarhelyi KMDSZ Diáknapos csapatba, a FuckTúrába is ki van kövezve az útja. Velük akartak egy kollaborációt, hogy ők elmennek Kolozsvárra szurkolni, a FuckTúra meg viszonozza. Végül ugyanakkor rendezték a két Diáknapokat, így nem ment a szórakozás kárára a szurkolás sem.
