Isztojka Máté szereti a történeteket, főként azokat, amelyekből ő is sokat tanult saját kultúrájáról, a cigány közösségről. Nemcsak hallgatni szereti, hanem továbbadni is, meggyőződése, hogy ezek által tudjuk a legjobban megismerni egymást, és ha eléggé nyitottak vagyunk, akkor az előítéletek alkotta falak is kezdenek lebomlani – ezekkel a szavakkal konferálják fel a néprajz szakos hallgatót a TEDxUdvarhely színpadára. 

Taven bachtále

– kíván mindenkinek szerencsét cigányul. Majd egy számára nagyon kedves négyperces videóból – aminek a címét nem említi – idéz egy mondatot: „Ne légy sértődékeny, mert aki sértődékeny, az elveszett ember a világban”. Nem szeretne elveszett lenni, ezért igyekszik nem megsértődni minden apróságon, ossza meg velünk egyik szokását, még mielőtt elárulná az előadása címét: Komfortos sztereotípiáktól a pozitív csalódásig. 

Ötletek egy jobb világért – ezzel a szlogennel indult el szeptember 10-én a második TEDxUdvarhely. 13 előadó állt színpadra, gyűjtött egy jobb világért ötleteket.

A következő napokban ezeket az előadásokat foglaljuk össze nektek. Ha arra lennél kíváncsi, milyen volt a második TEDxUdvarhelyen és mi fog változni jövőre, akkor katt ide.

Ő „nagyon szereti” a sztereotípiát, pontosabban hasznosnak látja, mert egy olyan értelmezési forma, ami a legegyszerűbb, leggyorsabb módja a megismerésnek, segíthet különbséget tenni a jó és a rossz között, és segíthet a számunkra teljesen ismeretlen információkat a saját értelmezési skálánkon elhelyezni. De tudatában van annak is, hogy a gyorsaság és a kézenfekvőség előítéleteket szülhet. Az előítéletektől pedig gyakran nagyon nehéz megszabadulni:

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat tapasztaltátok azt az érzést, amikor egy kívülálló személy egy szerepet, egy jelzőt aggat ránk, amitől nehezen tudunk megszabadulni. Valahogy így van az előítéletekkel szemben is: rettenetes dolog, ha engem, az egyént, Mátékát igyekeznek egy sematikus kép alapján ítélni meg. 

Máté félelmetes gondolatnak tartja, hogy beolvadhat egy „olyan homogén közegbe, ahol az egyének arctalan, jelzőkkel teleaggatott egyedekké válnak”. A hipotézise az, hogy van megoldás erre. Azt állítja, hogy 

a sztereotípiák ledönthetők személyes tapasztalatok, kapcsolatok által, 

és ennek bizonyítására öt történetet hozott. 

Az első, 21 éves történet a Bokhalos címet viseli. Előzménye, hogy amikor Máté oviba készült, a szülei próbáltak alapvető magyar szavakat megtanítani neki, mivel addig csak cigányul beszélt. 

Arra emlékszik, hogy határozott léptekkel odament az óvónénihez, közölte vele, hogy „olyan bokhálos”. Az pedig nézte, hogy vajon mit akar, pókhálós? Máté következő emléke, hogy sajttal megkent kiflit eszik. A bokhalos azt jelentette, hogy éhes. Ez az első története, amikor a cigánysága miatt falba ütközött, mondja, szerencsére pozitív kimenetele lett, az óvónő tette a dolgát, megoldotta a problémát. 

A következő címe A csatorna. Az édesapja csatornázással, bádogozással foglalkozik. Máté egyik jó barátja nem olyan rég mesélte el neki, hogy még az oviban félt tőle, azt hitte, hogy csatornát fog belőle csinálni. 

– Vicces, mennyire gazdag a gyermeki fantázia, s egy annyira elemi berögződést tartalmaz, amivel nem feltétlenül tudok, mit kezdeni, de hála Istennek azóta legjobb barátok vagyunk – fejezi be a történetet. 

A következő történetének nincs címe. Máté sokat önkénteskedik az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnél (ODFIE), ott ismerte meg egy másik barátját, aki csak évekkel később mesélte el, hogy „egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy ott van”, féltette tőle az értéktárgyait. Máté nem tudja, mi hatására változott meg a hozzáállása felé, de azért mégis van egy elmélete, sugallja a következő mondataival. Gyakran mesél másoknak a cigányokról, elmondja, hogy élnek a gáborok, milyen szokásaik vannak, miért van az, hogy a fiatalok korán házasodnak, miért nem tanulnak tovább, magáról is, hogyan éli meg, milyen neki cigányként magyar közösségben lenni. Általában ezeknek a beszélgetéseknek pozitív következményei vannak, „az információ átadásából barátságok szövődtek”.

A negyedik történet a Pozitív diszkrimináció címet viseli. Sokszor hallotta, hogy „de jó, hogy egyetemista vagy cigányként. Ez milyen nagy dolog”. Az a problémája ezzel a kijelentéssel, magyarázza, hogy mindamellett, hogy pozitív kijelentés, a mögöttes tartalma azt feltételezi szerinte, hogy a cigányokban általában nincs meg az a potenciál, hogy eljussanak a felsőoktatásba. 

Az egyetem fenntart 60 helyet cigányoknak, vele együtt 6 ember foglalta el ezeket a helyeket, amikor ő felvételizett. Személy szerint pozitív dolognak tartja, hogy fenntart az állam ilyen sok helyet, mert ugyanúgy, ahogy neki, segítséget nyújthat abban, hogy biztosan bejusson egy állami helyre. Ugyanakkor „paradox helyzetként” írja le:

– Azért mert cigány vagyok, miért kell bejussak ingyenes helyre? Pozitív diszkrimináció típusú dolog. Most csak azért, mert valamilyen vagyok, valamilyen a nemzetiségem, valamilyen előnyt élvezhetek emiatt másokkal szemben. A nemzetiségem teljesítmény számba megy, sokszor ezt éreztem – miközben azt szeretné, ha a valós teljesítménye alapján ítélnék meg, amikor véleményt alkotnak róla. 

És elérkezünk az utolsó történethez. Cigány népmeséket gyűjt a nagyapjától, ennek a folyamatnak a részeként jött rá, hogy mennyire nem ismerte őt, és azt támasztja alá szerinte, hogy amíg nem ismered a személy éntörténeteit, addig nem is tudod igazából megismerni azt a személyt, fogja rövidre, talán ha lenne több ideje, jobban kifejtené. Viszont arra még van, hogy a néprajzos tanáraitól tanult gondolattal köszönjön el: „még mielőtt ítélkeznénk egy másik kultúra felett, vagy egy teljesen új szokásra szeretnénk visszajelzést adni, nézzük meg a saját kultúránkban, hogy van-e hasonló dolog, és csak utána próbáljunk meg róla véleményt alkotni”. 

Ezeket se hagyd ki:

Dr. Kovács Katalin: Nem sebesség, csak lóerő

Korpádi Péter: Minden vegán mögött van egy csalódott nagymama

Sterczer Hilda: Az életben egy dolgot nem lehet: felborítani a sakktáblát

Miért csinálja ezt, mit rejt a háta mögött Arafat?

Alin Vaida, a fesztiválszervezés művésze

A zene, az ének az, amitől felszabadulsz és boldog leszel 

Mindenkinek szüksége van arra, hogy beszéljen arról, ami fáj neki

Hidd el, hogy képes vagy rá, próbáld ki magad, és alkoss!

A román, akit Bukarestben ungurnak csúfoltak

Nagy álmok, nagy hibák és nagy sikerek