Másfél óra Pornó a színpadon. Így, ponttal a cím végén.
fotó: Tomcsa Sándor Színház Facebook-oldala | Kelemen Kinga
Kiadja a szöveget a kezéből, és a rendező azt kezd vele, amit akar. De mit kezdek vele én? Éles kép- és hangfancsikákkal maradtam, szemembe, fülembe ragadtak. Az előadás látványvilága, a tér- és eszközhasználat gyönyörködtetett leginkább. Hol sokalltam, hol keveselltem valamit a tér vagy az eszközök egészéből, de végtére az elégedettség maradt bennem. A taps közben az jutott eszembe, hogy elkérnék egy fél pár cipőt a díszletből (egy fél verebecskelábat!), és virágot ültetnék bele.
A szöveg eredetileg megjelent a 12. DráMA fesztivál blogján, a DráMAzsolákon. Még több előadás-reflexióért és a kulisszatitkokért kattints ide, a dráMA többi programjáért pedig ide! Csütörtökön 17 órától a Csíki Játékszín Gyerekünk és 19 órától a kolozsvári Reactor Baladele memoriei című előadását lehet megnézni, majd az Ivan & the parazollal partizhatsz!
Jó volt rajtakapni a főszereplőt, ahogy észrevétlen precizitással terelte éhes szemeimet, vezette a tekinteteket a csuklójától a homloka görcsös ráncolásáig, a köldökig, a gyöngy verejtékig. Ezerarcúvá vált a főszereplő, amikor rútulni kezdett a gyermekien finomka játékosság, az egyre groteszkebb, torz tébolyultig, de végül visszakapcsolt a könnyedségig a lezárásban. Számomra a legszebb az anyaság életszakaszának ábrázolása volt. Szerettem Anti bizarr frizuráját is. Ellenben az Embert keveselltem. És hogy mit mondott nekem „fedőneve Pornó”? Azt, hogy éltem és nem féltem.
