Fotó: SZÁSZ Zsuzsi

Kérdezték meg gyerekkorotokban, hogy mi leszel, ha nagy leszel? – ezzel a mondattal kezdi az előadását Darvas Piroska segítőnővér, aki élete során nem egyszer megszegte a „szabályokat”, vagyis a vele kapcsolatos feltételezett és valóságos elvárásokat. 

Ő nem tudta. Járta az erdőt meg a mezőt, szekér széna tetejéről nézte a naplementét, vagy ott volt egy csikó, bárány születésénél, este a jól végzett munka után megbeszélték a napot. Nem ismert más kultúrákat, nem beszélt más nyelveket. Erre emlékszik a gyerekkorából, és teljesen elégedett volt ezzel az élettel. Csak azt tudta, hogy valami szépet szeretne kihozni az életéből. 

Breaking the rules – ezzel a szlogennel indult el szeptember 11-én az első TEDx esemény Udvarhelyen a Harghita Business Center szervezésében. Négy óra alatt 13 előadó állt színpadra, és igazította saját történetét valahogy a szabályokhoz, azok megszegéséhez, megkerüléséhez. 

A következő napokban ezeket az előadásokat foglaljuk össze nektek. Ha arra lennél kíváncsi, ki az a csíki, aki szerint ismét van miért irigykedni az udvarhelyiekre, kattints ide!

Az egyik kedvence Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye volt, elképzelte miatta, milyen lenne szép szerzetes ruhában, milyen vezekléseknek tenné ki magát, milyen nagy dolgokat tenne Istenért. Amikor tényleg dönteni kellett, a feje tetejére állította a világot, adódott egy lehetőség, hogy Bécsbe menjen apácákhoz. A plébánosa természetesen támogatta, szerinte apácának lenni annyit tett, hogy valaki „talpraesett fehérnéppé” válik. De csalódást okozott a barátjának – akivel már négy éve volt kapcsolatban –, a tanárának – aki sokat dolgozott együtt vele, hogy sikerüljön a matematika felvételije – és az apjának – aki fiaként szerette őt –, és átlépte az 50 kilométeres komfortzónáját 900 kilométerrel. 

Az apácák vagy sánták vagy púposak, 

valami testi sérülésük csak kell, hogy legyen, ezzel az elképzeléssel utazott. Nem lett igaza, se sánták, se púposak nem voltak. Nem tudott semmit a szerzetes közösségekről, például azt sem tudta, hogy van karizmájuk és lelkiségük, de a nővérek szerető figyelemmel tanítgatták ezeket neki a német nyelvvel együtt, közben más kultúrák iránt is előcsalogatták az érdeklődését.   

Csak „kevesen látják be, mily nagy dolgokat művelne velük az Isten, ha teljesen rábíznák magukat a vezetésére, és kegyelmeit felhasználnák” – időközben sajátjává vált Loyolai Szent Ignác mondata, és küldetésének is tekinti, hogy ne csak kevesen lássák be, hogy Isten milyen csodálatos dolgokat tenne, ha rábíznák magukat. Itt hozzáteszi, nem az a lényeg szerinte, hogy meghatározzuk, hogy ki az az Isten, akire rábízzuk magunkat, lehet, egy hagyományos istenkép is, de akár az univerzum is. 

Egy másik könyvet is említ, Mustó Péter Csendben születik az élet című írását, szereti és 

hiszi, hogy a csendben valóban élet születik. 

15 évvel ezelőtt, amikor Csíkszentdomokosra költözött, akkor a Szent Margit Lelkigyakorlatos ház vezetését bízták rá, fáradtan és kimerülten érkeztek hozzá a lelki gyakorlatozók, ő pedig arra bátorította őket, hogy próbáljanak meg „csak úgy lenni”, figyeljenek a testükre, a légzésükre, a jelenre. Szenvedéssel jár, olyan, mintha az ember egy alagútba kerülne, ahonnan úgy tűnik, nincs kijárat, de mégis van, nem teljes a sötétség. 

Bátorság kell hozzá, hogy valaki több napra elvonuljon a csendbe, több napig ne beszéljen senkivel, ne használjon telefont, ne hallgasson zenét, ha valaki mégis merész, és belevág, ki mer lépni az élet zajából, csodálatos dolgok tudnak születni, vallja. 

Példaként a saját életét említi, amikor Csíkszentdomokosra került, kemény kiégési életszakaszban volt, teljes energiáját másokra szentelte, nem aludt eleget, nem imádkozott, nem volt szabadnapja, egyetlen dolgot csinált, sokat sírt a kimerültség miatt. De nem bánja ezt a tapasztalatot, teszi hozzá gyorsan, mert azóta jobban megért másokat, és a csendben benne is újra kezdett megszületni az élet, vágyott rá, hogy ismét lóra üljön, meg is tette, vágyott rá, hogy egy néptánccsoport tagja legyen, nem volt, így szervezett ő egyet saját magam miatt. Kicsit aggódott, hogy mit szólnak majd hozzá, hogy az apáca néptáncol, aztán rájött, hogy már úgyis épp elégszer megbotránkoztatta az embereket maga körül, így belevágott, és csodálatos dolgok születtek: embereket ismer meg, tánc- és bútorfestő táborokat szervez, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a csend, naponta elcsendesednek 20 percig. 

Ki kell próbálni, csendesedjünk el! – bátorít mindenkit, még mielőtt elhagyná a színpadot.