Majdnem minden gyerek óvodás csoportjában vagy iskolai osztályában van legalább egy valaki, akiről tudott vagy az a hír járja, hogy hiperaktív – ezért joggal merül fel a szülőkben, hogy ez egy valós betegség vagy pedig csak arról van szó, hogy a mai társadalom nem tud mit kezdeni a gyerekek egészséges, nagyobb mozgásigényével, ezért hiperaktívnak címkézi őket.
Valójában az ADHD az egyik leggyakoribb a gyerek- és serdülőkorban megjelenő pszichés zavarok közül, egyben a tanulási nehézségek egyik leggyakoribb oka is. A tanulmányok szerint az előfordulási gyakorisága a fiúk esetében körülbelül 10%, míg lányok esetében nem éri el az 5%-ot.
Hiperaktivitás és figyelemzavar
Az ADHD neurológiai eredetű, vagy veleszületett vagy a fejlődés során kialakult rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll (szétszórtság, nyüzsgés, figyelmetlenség). A leglátványosabb eleme a hiperaktivitás, ugyanis az ADHD-s gyerekek nehezen tudnak lenyugodni, folyton mozognak. A másik jellemző megnyilvánulás a figyelemhiány, ami nem azt jelenti, hogy az egyén semmire sem tud odafigyelni, hanem azt, hogy figyelmét nem tudja arra irányítani, amire akarja, és a legkisebb zavaró inger is képes elvonni a figyelmét. Előfordul részképesség-zavar is, de létezik olyan súlyossági fok is, ami sajátos nevelési igényhez vezet.
Honnan ismerhetjük fel?
A diagnózis megállapításánál a legfontosabb, hogy a tüneteknek legalább fél évig fenn kell állniuk, és mindenképp 12 éves kor előtt kell jelentkezzenek. Természetesen figyelembe kell venni a gyermek életkorát, ugyanis tünetnek az számít, amiben a gyerek kortársaihoz képest tartósan és jelentősen különbözik. Árulkodóak lehetnek a
figyelem területén jellemző tünetek,
ha a gyerek nem figyel megfelelően a részletekre, gondatlanságból hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában, más tevékenységben, nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat, játék közben vagy úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá. Illetve, ha nem követi az utasításokat, nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat, elveszíti a feladathoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat, gyakran elterelik a figyelmét a témához nem kapcsolódó külső ingerek és nehézsége van a feladatok és tevékenységek megszervezésében. De vannak olyan
tünetek, amelyek a mozgás területét érintik:
gyakran jár a gyerek keze-lába, elhagyja a helyét olyan esetekben, amikor ülve kellene maradnia, képtelen kivárni a sorát, nem képes egy helyben maradni, mintha állandóan mozogni szeretne, képtelen csöndben maradni, rendkívül sokat beszél, fecseg vagy gyakran félbeszakít, megzavar másokat a megkezdett tevékenységeikben.
A fiúknál a hiperaktivitás a jellemzőbb, míg a lányoknál a figyelmetlenség. Az utóbbi két évtized vizsgálatai szerint az ADHD-s gyermekek 30-60%-ánál felnőttkorban is fennáll a kórkép.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar diagnosztizálását követően számos terápiás lehetőség áll a szülők és a gyermekek rendelkezésére. Fontos a gyermekek számára egyénre szabottan kiválasztani a legmegfelelőbbeket,
javulás többféle terápia párhuzamos alkalmazásával érhető el.
Az ADHD kezelésében rendelkezésre állnak gyógyszeres, illetve nem-gyógyszeres terápiák, illetve ezek kombinációja. A nemzetközi előírások, valamint a szakemberek egyhangúan a kezelés első lépéseként a nem gyógyszeres terápiákat ajánlják. Az ADHD terápiája komplex folyamat, melynek részei a pszichoedukáció, amely a szülők, pedagógusok tájékoztatását foglalja magában az ADHD tüneteiről és jellemzőiről. De választhatunk még a kognitív viselkedés terápia (az érintett gyerekek számára) és a különböző szülőcsoportok közül is, ahol megoszthatják a szülők egymással tapasztalataikat, illetve segítséget, tanácsokat kaphatnak. A mozgásfejlesztés is elengedhetetlen az ADHD-val küzdő gyermekek számára, az egyik leghatékonyabb a tervezett szenzomotoros tréning vagy rövidítve TSMT torna.
Ha felmerül bennünk a gyanú,
hogy a gyerekünk vagy a környezetünkben élő személy ADHD-s – mivel a tünetek nagyon általánosak -, keressünk meg egy szakembert, pszichológust, mentálhigiénés szakembert, hogy minél előbb kapjunk pontos információt, vagy akár diagnózist.
A legtöbb gyereknél adódhat figyelmetlenség, hiperaktivitás, impulzív, heves viselkedés egyszer-kétszer. Ez iskola előtt még normális, és nem tekinthető kórosnak. Még nagyobb gyermekeknél, serdülőknél is előfordulhat, hogy képtelenek valamire tartósan figyelni, ha az nem köti le őket. Ugyanez igaz a hiperaktivitásra nézve is, a kisebb gyermekek általában igencsak elevenek, szüleik hamarabb elfáradnak, mint ők maguk.
Addig nem szabad valakit ADHD-snak minősíteni, amíg csak egyszerűen különbözik testvéreitől és barátaitól. Előfordulhat az is, hogy a gyermeknek csak iskolai problémái vannak, és otthon és a baráti körében minden rendben.
