8.30-kor még meglepően friss a levegő Udvarhelyen. Ahhoz képest, hogy ma van a tanév első napja, az autók is szellősen haladnak. Jó lenne, ha máskor is félórás különbségekkel kezdődne a tanítás.
fotók: Dávid Anna Júlia, Gál Előd, Pál Edit Éva
Így is kisebb tumultus alakul ki az utcán. Az Orbán Balázs előtt sor, pedig a különböző osztályok különböző időpontokban mennek be az iskolába. Maszk, virág a kezekben. Izguló felnőttek, vidám gyerekek.
A Bethlen Gábor előkészítősei fél kilenckor a Dávid Ferenc-parkban gyülekeznek, a templom előtti téren mindenfelé anyukák és apukák rakják fel a kicsikre a maszkokat.
Az egyik anyuka mellettük éppen azt magyarázza, a táska melyik zsebébe süllyeszti bele a műanyag zacskót, ebbe rakja majd a gyerek a maszkot, ha leveheti, teszi hozzá. A kisfiú ijedt szemekkel néz vissza rá.
A tanító nénik virághadának hagyományát a vírus sem szüntetheti meg. A puszilkodást viszont igen. Váltanak néhány szót, aztán indulnak is be a templomba a kicsik.
Remek a hangulatom-tom-tom-torotom-tom, ma van a tanévnyítóm – hangzik az Alma Együttes szülinapos dalának átirata a Móra Ferenc udvaráról kilenc óra körül. De nem mindenkinek remek a hangulata: két 13 év körüli lány halad el mögöttünk, az egyik otthon felejtette a maszkját, „iskolába sem jövök többet”, panaszkodik idegesen a másiknak.
Nem csak ő van így ezzel egyedül. A Nonstopban biztos, hogy ma a legkelendőbb cikk a maszk.
A kisebbek bejárata előtt nagyobb a tömeg, mindenki az utolsó pillanatig szorítja anya, apa, mama vagy a nagytesó kezét. A búcsúzkodást a tanító néni szakítja félbe, egyenként kiáltja a gyerekek neveit, akik még egy utolsó szomorú pillantás után kiválnak a tömegből, s sétálnak befelé egyedül.
Hasonló a helyzet a központban, a Gimi bentlakása és a Refi előtt is. Még szerencse, hogy több váltásra osztották az érkezést. Az abszurd az, hogy bent katonafegyelem, kint meg akár utcabál is lehetne. Amíg a gyerekek maszkban, libasorban állnak az iskolaudvaron, a szülők szabadon verődhetnek falkába az utcán.
Kapun kívül a gimisek is kihasználják a lehetőséget a találkozásra, ha már az iskolában nem szabad. Előbb a Patkóban gyülekeznek, majd onnan együtt indulnak fel a lépcsőkön.
A művészeti iskola gyerekeit két kapun várják, a kapuban egy csomag maszk a kisszéken. A negyedikesek 8.30-ra mennek, hogy 9-kor virággal várhassák az előkészítősöket. Vanda az évnyitós szép dalokat sajnálja, de szerinte nem baj, hogy elmaradnak a szónoklatok.
Az iskolánál vannak, akik eltévesztik a kaput – két oldalról lehet bemenni – , más az időpontot. Rendes években az évnyitó szomorkás ünnep is: a nyári kalandok, a lazaság vége, a rutinos hétköznapok, a rend kezdete. Az idén azonban vidámság van. Senki nem tud semmit, senki nem ért semmit, de látványosan örülnek a szülők és a gyerekek a viszontlátásnak. A tanárokból sokat nem láttunk, bent várják a gyerekeket, de mintha ők is ünnepélyesebbek lennének.
Az Eötvös József Szakközépiskolánál maszkos fiatalok mobiloznak. Két maszkos felnőtt, valószínűleg a kapusok, várja a középiskolásokat a kapuban, és figyelmezteti a másfél méter távolság betartására. Mindenkitől megkérdezik, maszkja van-e, mert ha nincs… Akkor adnak. Az idén nem büntetnek igazolatlannal, vagy rossz jeggyel, ha valami hiányzik.
Kicsit később egy srác kétségbeesetten kérdezi: nem tetszik tudni, a közelben maszkot hol lehet venni? Szerencséjére a Mezőbe járt, és a Mezőtől jöttem, ahol pont adnak.
Kilencre véget ér a boldog autós idő, bedugul a város. Rendőrök irányítják a forgalmat a központban. Síppal, dobbal, nádihegedűvel. Egyelőre, csak síppal. De ha így haladunk a váratlan eseményekkel és a hatósági rendelkezésekkel, még az idén más hangszerek is sorra kerülhetnek. Tavasszal sokakat megtanítottak már kesztyűben dudálni.
A Pedánál apuka igazítja kislánya maszkját, a gyerekek az udvaron énekelnek. Egészen megható, hogy a tanárok és a tanítók mennyire igyekeznek, hogy a korlátozások ellenére ünnepélyes hangulatot teremtsenek.
Színes dekorral próbálják ellensúlyozni a maszkos tanévkezdés szürkeségét. A legkisebbeket lufikapuval köszöntik.
A giminél már lejárt a kis dalos ünnepség, mire odaértünk. De a kicsigimis anyukák szerint kedves volt a rövid évnyitó a virágkapuval, mintha egy mesébe indultak volna a gyerekek.
A Refinél rövid köszöntőkkel, imával, énekkel kezdték a tanévet. Az udvaron mindenki tudta a helyét.
Személyesen átadni talán nem, de azt senki se mondta, hogy a párkányon nem szabadna hátra hagyni a tanítónéninek, osztályfőnöknek szánt virágokat. Nem csak azért, mert a hagyomány szent, hanem mert a köszönet idén sem maradhat el, most különösen nem.