Amikor ajánlod a terméket és megveszik, olyankor azt érzed, te vagy csúcs – vallják a hármasügynökök.
Fotó: DÁVID ANNA JÚLIA
Az autóban, az irodában, a raktárban, az üzletekben, „mindenütt ott vagyunk”, mondják a Kézdi Tejtermékek alkalmazottjai, Fekete Botond, Marosi Zsolt ügynökök és Fekete Szabolcs árukihordó. Ugyan a szerepkörök papíron megvannak, sokszor felcserélődnek, hiszen a hármuk között kialakult összhang és jó kommunikáció miatt, nincs az az ügynöki feladat és árukihordói teendő, amit ne tudnának elvégezni.
Boti és Szabi testvérek, úgyhogy muszáj megkérdeznem tőlük, hogy előny, vagy hátrány az, hogy egy családból származnak. Mindegyikük története érdekes, Boti megjárta a ranglétrát, Szabi az érettségi után két nappal már kezdett, és Zsolt a nagybetűs ügynök, a gumiabroncstól a cukorkáig mindent forgalmazott már.
A Kézdi hármas fogatával beszélgettünk munkájukról, az ahhoz szükséges tulajdonságokról, az ügynöki élet nehézségeiről.
Mióta vagytok a szövetkezetnél? Mi a munkakörötök pontosan és hogyan tanultátok ki azt?
Fekete Botond: Márciusban lesz két éve, hogy árukihordóként alkalmaztak. Fokozatosan kellett helyettesítsem a kolléganőt, és úgy kerültem az ügynöki pozícióba, úgyhogy ez volt maga a gyakorlás. Elsőre nem nagyon akartam, de hovatovább kezdtem belejönni és jobban tetszett, mint az árukihordás.
Marosi Zsolt: Én két hónapja vagyok a szövetkezetnél. Kipróbáltam magam külföldön is, de mielőtt kimentem, azelőtt 10-15 évet a kereskedelemben dolgoztam mint ügynök. Többféle terméket forgalmaztam a gumiabroncstól elkezdve a cukorkáig. Nekem ez nem újdonság, szeretem is csinálni, a külföldi kiruccanás az egyfajta kényszerhelyzet volt. Nem nehéz munka, szeretni kell. Annak, aki szereti, úgy gondolom, nem kell semmiféle képzés. Nekem van, én kereskedelmet végeztem. Szerintem nem is munkaképpen néz rá az, aki szereti, hanem már-már szórakozásként.
Fekete Szabolcs: Én körülbelül másfél éve kerültem ide a testvéremen keresztül. Befejeztem az iskolát, leérettségiztem és két napra rá árukihordóként kezdtem. Többnyire most is ezt végzem, de rendelést is veszek fel, a raktárban is dolgozom.
Mit csináltok konkrétan, mivel telik egy napotok?
Fekete Botond: Most, hogy van Zsolt is, változó. Én is vegyesen csinálok mindent, van, hogy a raktárban vagyok, ha kell, árut is viszek ki. Mind a három tevékenységben részt veszek. Úgy kezdem a napot, hogy megyek a raktárba kirakni az árut, mert reggel nyolckor az üzletekbe még nem tudok menni, ezért segítek előkészíteni a termékeket. Ezután járom le a napi teendőt, üzletről üzletre megyek és veszem fel a rendelést.
A vendéglátósoktól sokszor telefonon veszem fel, és inkább akkor megyek oda, amikor a kifizetések vannak. Én szoktam összesíteni és elküldeni Keresztúrra a rendeléseket. Az sem egyszerű, mert előre kell gondolkozni. Terméknek is kell lennie, viszont a friss termékből hiába rendelek túl sokat, mert gond lesz a lejárati idővel. Kell követni, hogy hol mennyi szokott fogyni hétről hétre. Nehéz belőni.
Marosi Zsolt: Leleményesnek kell lenni. Improvizációval telnek a napjaink, nincs nap, ami úgy történne, ahogy előre tervezted. Próbáljuk és nagyjából sikerül is tartani a programot, de mindig kap az ember egy telefonhívást, hogy sürgősen kell ez vagy az.
Változatos ez a munka, ezért is szeretem. Nem az van, mint a gyárban a szalag mellett.
A kapcsolattartás is nagyon fontos. Ha be is jutottál egy klienshez, de nem váltasz ki valamilyenféle szimpátiát, akkor nem úgy működik, ahogy kell. Én szeretek kommunikálni, viccelődni.
Mennyire nehéz egy kliensnek eladni magatokat és azzal a terméket, egyáltalán hogyan állítotok be első alkalommal?
Fekete Botond: Árlistával és termékkatalógussal megyünk először, másodjára már viszünk kóstolót is.
Marosi Zsolt: Be kell mutatni a terméket. Én például Brassó zónáját járom, nem mondhatom, hogy teljesen új nekik, mert a Kézdi a testvére a Keresztúri brandnek és a Keresztúri már be volt futtatva, viszont mint Kézdi-termék, nem ismerték. Nyitották rá, persze, mindig vannak sovén megnyilvánulások, vannak, akik szóba se akarnak állni, de ritka. Az üzletes hozzáállásától és intelligenciaszintjétől is függ.
Neked picit másabbak a feladatköreid, mint Botondnak és Zsoltnak. Neked mivel telik a napod?
Fekete Szabolcs: Nekem minden reggelem a raktárban kezdődik. Kipakoljuk az árut, kirakjuk külön ládákba, attól függően, hogy melyik üzletbe mennek, hogy ne később kelljen válogatni, melyik áru hová kerül. Ezt Botival ketten szoktuk, előttünk van a táblázat, hogy aznap miből mennyi kell, hogy menjen.
Van, hogy ezt már azelőtti délután elintézzük, ami fontos, mert ha reggelre marad, olyan is van, hogy 10-11 óra, amire el tudok indulni Szentgyörgyre vagy Brassóba, és mire az utolsó üzlethez érek, négy óra, de az üzletesek nem szeretnek délután árut kapni, 1-2-ig szeretnék mindig megkapni.
A számvétel után felcímkézzük. Felpakolom az autót, még általában megvárom a számlákat és útnak indulok. Van, hogy utamba esik egy-két üzlet, ott esetleg még a rendelést is felveszem, de többnyire megyek és kiszállítom az árut.
Marosi Zsolt: Közben kommunikálunk egymással, amikor terepen vagyunk, elmondjuk, hogy hol mennyit kérnek, megkérdezzük, hogy a raktárban hogy áll ez a termék, kell-e rendelni. Folyamatos kapcsolattartás van.
Találkoztok-e egyedi problémákkal?
Marosi Zsolt: Mindig akad, hogy túl sokat vagy túl keveset küldünk az igényekhez képest, de ez nem okoz nagy problémát. A tapasztalataim szerint nincs az a probléma, amit nem lehet megoldani.
Fekete Botond: Tévedhetünk a kirakásban, vagy a rendelésfelvételnél is becsúszhat, hogy az ember elüt egy számot.
Fekete Szabolcs: Ezt általában nekem kell megoldani. Én viszem ki az árut, és néha azzal szembesülök, hogy nem három tej van, hanem egy. Nagyon rendesek a kuncsaftjaink, tudják, hogy megoldjuk. Van egy cég, amelyik, ha valami hiányzik, visszatartja a számlát. Pont két hete mondták, hogy nekünk nem tartják vissza, mert tudják, hogy mindig kiküszöböljük a problémát.
Marosi Zsolt: Abban a pillanatban van egy frusztráció az emberben amiatt, hogy hibázott, vagy nem figyelt eléggé, de a következő pillanatban már azon van, hogy kisakkozza a megoldást. Apró gond mindig kerül, főleg a számlázásoknál, de egy-két napra rá el van felejtve. Amióta én itt vagyok a fiúkkal, nem volt akkora probléma, hogy emlékezetes legyen.
Fekete Botond: A lejárt termékekkel szokott gond lenni, minden hónap végén összeszedjük a jegyzőkönyveket, az üzletek nem egyszerre adják le, van egy-két hét tolódás, s amikor bemész rendelést felvenni, meg kell magyaráznod, hogy legyenek türelemmel.
Marosi Zsolt: Ez egy kicsit nehezíti a fluxust.
Fekete Szabolcs: A múltkor a Diószeginél szombaton volt a leltár, s mi éppen valamivel tartoztunk pénteken, nem kapták meg tőlünk, amit kellett volna. A szombati leltárig valahogy el kellett juttatnunk a terméket.
Fekete Botond: Igen, és hogy három sajtért Kézdiről ne menjünk le Sepsiszentgyörgyre, ki kellett találni valamit, hogy hogyan jusson le a sajt. Tudtuk, hogy a Diószeginek itt is van üzlete, és a kenyeret szállító sofőrtől leküldtük.
Volt olyan is, hogy elszámláztunk valamit, és az árut emiatt nem akarták átvenni. Hogy még egyszer a jó számlával ne kelljen lemennünk, a Bertis ügynökét kértük meg, hogy vigye le. Van, ahol makacsabbak, van, ahol megértőbbek. Ez már az üzlettől függ, a hozzáállásuktól. Van olyan is, hogy jóban vagy velük, de ilyenkor nem tudsz egyezkedni.
Fekete Szabolcs: Sokan egyszerűen attól félnek, hogy a főnök mit fog szólni, ezért egyszerűbb a magán üzleteknél, ahol esetleg az elárusító a főnök egyben. Nehezebb, amikor csak az alkalmazottakkal találkozol, a főnököt szinte soha nem is látod.
Marosi Zsolt: Mégiscsak eszünkbe jutott néhány, de nem hagynak ezek olyan nyomot, hogy rágódnánk rajta.
Mit szerettek leginkább az ügynöki munkában?
Fekete Szabolcs: Azt, hogy nem úgy vagyunk, mint más munkahelyen, hogy lessük az óránkat, mikor jön már el a három óra, itt észre sem vesszük, és letelik a nap.
Marosi Zsolt: És azt a sikerélményt, amit kivált.
Mi számotokra a sikerélmény?
Fekete Botond: Amikor bemész, hogy felvedd a rendelést, és látod, hogy a hűtő üres. Amikor a hűtő üres, azt jelenti, hogy a rendelés el lett találva. Az is sikerélmény, amikor fel tudsz venni egy normális rendelést 4-500 lejre, nem az van, hogy bemész és látod, van két tejföl megmaradva, és még kérnek kettőt. Persze, kiviszed azt is, de tényleg létezik jó rendelés.
Fekete Szabolcs: Például a Diószegiben van saját hűtőnk. Ott látszik a legjobban, mert ott csak a saját termékeink vannak. Ha oda bemegyünk, és azt látjuk, hogy kong az ürességtől a hűtő, azt jelenti, hogy eltaláltuk a számokat, és amit vittünk, minden elfogyott. Jó érzés, ha egyik nap megtöltöd a hűtőt, másnapra elfogy, és újra megtöltöd.
Marosi Zsolt: Az is sikerélmény, ha eladsz egy olyan terméket, amiről tudod, hogy a raktárból ki kell, hogy kerüljön, mert rövid ideig tart a szavatossági ideje. Beajánlom, azt mondják, hogy „jöhet” és még meg is vásárolják. Olyankor azt érzem, hogy én vagyok a csúcs.
Mik azok a tulajdonságok, amik a jó kommunikáció mellett fontosak a szakmátokban, mitől válik valaki jó ügynökké?
Fekete Szabolcs: A pontosság, és az odafigyelés nagyon fontos.
Marosi Zsolt: Az ígéreteket be kell tartani. Ezzel bizalmat alakítasz ki a másik félben.
Fekete Botond: Azt, hogy jó vagy rossz ügynök vagyok, nagyon nehéz megítélni. Én nem mondhatom magamról azt, hogy jó ügynök vagyok, inkább a kívülállók, a főnököm, az üzletesek tudják megítélni. A visszajelzésekből lehet következtetni. Van olyan üzlet, amit átadtam Zsoltnak, de a múlt héten én mentem, és olyan jó fogadtatással üdvözöltek, ebből éreztem, hogy meg vannak elégedve.
Most ideiglenesen felosztottuk a zónákat, valamikor úgy volt a hetem, hogy hétfőn Szentgyörgyön voltam, kedden itt Kézdin és a környező falvakban, szerdán a kovásznai rész, csütörtökön megint Szentgyörgy, pénteken szintén Kézdi, akkor már fel is vettem a rendelést, ki is hordtam.
Most, hogy jött Zsolt, átvette Szentgyörgyöt és megkapta Brassót új zónaként. De ahogy mondtuk, hiába írjuk a nagykönyvbe a programot, úgy csináljuk, ahogy kívánja a helyzet.
Fekete Szabolcs: Például, ahogy ez a mai napon is történt. Közbejött az interjú, meg kellett oldanunk és megoldottuk, a rendelés fel van véve, az áru ki van hordva. Át kell vennünk, ami érkezik Keresztúrról, és elő kell készítenünk azt, amit holnap majd kihordunk.
Fekete Botond: Visszatérve a kérdésre, a kommunikációt is van, ahol igénylik, van, ahol nem. Van, ahol örvendenek annak, ha minél hamarabb átesnek a rendelés leadásán. Olyan üzlet is van, hogy hiába van neked ötven terméked, ők megszokták, hogy ugyanazt a tízet rendelik, abból nem tudod őket kitéríteni. Próbálkozol azért, de ha látod, hogy hiába, akkor nem szabad erőltetni.
Fekete Szabolcs: Ha erőlteted, egy idő után egy idegesítő személy leszel a számukra.
Marosi Zsolt: Fel kell ismerni a helyzetet, hogy kivel mit lehet, kivel hogyan kell beszélni. Tudjátok, Brassóban is van az a nő, az mindig vitatkozik, mégis mosollyal válunk el mindig. Ott második alkalommal már úgy fogadtak, mintha öt éve járnánk oda, és barátok lennénk.
Fekete Szabolcs: Ott tényleg, az elején és a végén is mosolyog mindenki, de a kettő között finoman adagolja. Nincs, amit szólni. A gazdákkal is tartjuk a kapcsolatot, sokan igénylik és nagyon jó a kapcsolat, örömmel fogadnak, behívnak, beszélgetünk, kávézunk.
Végezetül az érdekelne, hogyan látjátok: előny, vagy hátrány az, hogy testvérek vagytok?
Fekete Botond: Van előnye és van hátránya is. Ha csak egy kolléga lenne, akkor nem biztos, hogy mindig kisegíteném, testvérként kötelességemnek érzem, hogy kisegítsem, ritka, amikor nemet mondunk egymásnak.
Fekete Szabolcs: A szüleink féltek is ettől, hogy ne legyen valami olyan konfliktus, ami a jövőnkre is kihathat, mert nagyon sokat hallani ilyesmikről.
Fekete Botond: Nincsen szerencsére ilyen nemű probléma. Múlt pénteken vittem ki az árut Kézdin, ő már végzett, jött haza és megkértem, hogy segítsen a hátramaradt két üzletbe még kivinni, hogy hamarabb végezzünk. Ő segít, más kolléga, nem biztos, hogy segítene.
Fekete Szabolcs: Vagy te nem lennél annyira nyitott, hogy megkérd őt.