Az asszony megkért, hogy menjek be a kórházi laborba, vegyem ki az eredményeit. Hogy ne kelljen neki faluról bejönnie csak ezért. Csütörtökön délután bejött csak ezért a doktornőhöz, mert azt ígérték, hogy kettőig meglesz az eredmény a rendszerben, de nem volt meg, hiába jött be. Ok, mondom, bemegyek egyik reggel, miután leraktam a gyerekeket.
Be is megyek. A szűk folyosó dugig van szomorkodó emberekkel, úgy néz ki a hely, mint egy bárka teli hajótöröttekkel. Az ajtón írja, hogy az eredményeket délben háromnegyed kettőtől fél háromig adják ki. Szóval, hiába jöttem be.
Naponta háromnegyed órát adják ki az eredményeket, délben. Hogy nehogy ne kelljen ezért is elkérezkedned a munkahelyedről.
Délben visszajövök, ahogy épp tudok. Nehezen. A négy gyerekkel teli autót leparkolom nagy nehézségek árán két utcával odébb, a lelkükre kötöm, hogy nehogy valami butaságot csináljanak, míg én odaleszek, s berohanok a kórházba, azzal a reménnyel, hogy beszaladok, mondom a nevet, kapom a papírt, s egy perc múlva már vissza is értem.
Gubics!
Amint beérek, látom, hogy itt nem fog gyorsan menni a dolog. Ismét teli van a folyosó emberekkel, az ablaknál húsz ember áll félkörben. A néni neveket sorol. Aki hallja a nevét, válaszol, és megkapja az eredményét, megkönyebbülten elmegy. Telnek a percek.
Miután véget ér a felsorolás, a maradék tíz ember közelebb húzódik az ablakhoz, sorra teszik fel a kérdéseket, mondják a panaszokat. Az előttem lévő csendes fiatal hölgy mondja, hogy ő hallotta a nevét, ott kell, hogy legyen az ő eredménye is. Hát akkor miért nem szólt, kérdi elég durván az alkalmazott. Hát ő szólt, de nem hallották. „Hangosabban kell szólni!” – jön a szigorú válasz, közben elkezdi forgatni a nagy paksaméta papírt. A vége felé hallotta a nevét? Nem, a közepén. Nagy fintor. Úgy tűnik, a közepéből a legnehezebb kikeresni. Na, nagy nehezen, de megvan.
Én következem. Mondom, hogy egy régebbi eredményért jöttem, mondom az asszony nevét is. Elmegy, visszajön egy papírral. Ránézek, látom, hogy nem csak ennyi kellene, hogy legyen, úgy tudom, négy eredményt kellene elvinnem. Elmegy a hölgy, megint kutat, visszajön egy másik papírral. Hát miért nem mondtam, hogy van vásárhelyi eredmény is? Sajnálom, nem tudtam. Nem tudhatom, hogy mit hova küldenek analízisre. Még mindig csak két papírom van a négy helyett. Kérdem, több nincs? Nincs. Nem merek rámenősködni, hátam mögött még tízen állnak sorban türelmetlenül, az ő idejüket rabolom.
Hazaviszem a két papírt, az asszony mondja, hogy
négy kellene, hogy legyen.
Mesélem neki, hogy jártam. Morog magában, hogy kifizetett egy halom pénzt a vizsgálatokra, s mégis szórakoznak vele. Kérdem, miért ebbe a laborba ment, miért nem egy olyanba, ahol képesek elküldeni e-mailben az eredményeket. Mert van ilyen is Udvarhelyen. Azért, mert a doktornő ide küldte, van valami rendszerük a kórházon belül, amin egyből láthatja az eredményeket. De már késő a bánat, holnap felhívja őket.
Valami elkeveredhetett, mondják másnap neki a laborban, nem jutott el az információ a begyűjtőponttól a vizsgálatokat végző laborba, és csak egy vizsgálatot végeztek el a három helyett. Menjen vissza, ismét leveszik a vért, és elvégzik a maradék két vizsgálatot. Semmi kedve visszamenni, a múltkor is egy olyan vastag tűvel vették a vért, hogy napokig panaszkodott, hogy fáj a szúrás helye.
Kedvesem ismét elkérezkedett a munkából,
és tegnap reggel ismét bement a városba, a laborba. Ismét megszúrták, majd egész délután dolgozott, hogy bepótolja a munkahelyi kimaradást, és egész este kedvetlen volt. Kérdeztem, legalább elnézést kértek, hogy megjáratták? Nem kértek, mondja, de kedvesek voltak és operatívak. Emlékszem, még volt nekünk párszor dolgunk ezzel a laborral, és tapasztalataink vegyesek voltak. Volt, amikor kellemes tapasztalatokkal távoztunk, de volt olyan is, amikor nagyon közel álltam ahhoz, hogy felemeljem a hangom, miután ők is felemelték, indokolatlanul.
Ma délben megyek az eredményekért, még nem tudom pontosan, hogy hogyan, de remélem, hogy sikerül összekombinálnom a gyerekösszeszedést úgy, hogy ide is elérjek. Drukkoljatok, hogy ne kelljen még egyszer mennem! És drukkoljatok, hogy megérjük azt, amikor nem kell órákat sorbaállni egy ronda folyosón egy akármilyen vérvizsgálatért és eredményeiért.
