Minden készen áll a szerda délutáni ünnepségre.
A szerző felvétele.
Valami készülődik a Márton Áron téri kopjafák alatt. Kedden este még csak fémállványok álltak a kockakövön, szerdán már ponyva borította a titokzatos építményt, amivel kapcsolatban több kérdés is felmerült.
Némi információ a városháza eseményének Facebook-oldalán található: Zawaczki Walter szobrászművész (a „pléhkrisztus” alkotója) öt címerből álló kiállítását nyitják meg, amelyek eredetileg a Patkó részét képezték: Udvarhely vármegye, Székelyudvarhely, Magyarország, Erdély és Pestszentlőrinc címere. „A lovas magyar nemzet jelképét, a Patkót, az anyaországhoz való visszacsatolása emlékére építették” – olvasható még az esemény oldalán.
Hogy mi köze Pestszentlőrincnek?
A Patkó építési költségeinek felét, 1000 pengőt Pestszentlőrinc (akkori és leendő) testvérváros állta, ahova az I. világháború első menekülthullámával sokan érkeztek Erdélyből, Udvarhelyről is. Abban, hogy a két település testvérváros lett, szerepe lehetett dr. Puskás István lőrinci aljegyzőnek is, aki az udvarhelyi református kollégium diákja volt, majd az első világháború vége Magyarországra vetette családját.
Az 1941. évi avatáson Puskás már udvarhelyi tanácsnokként vett részt, de az újabb impériumváltáskor máris távoznia kellett. Róla és a két város kapcsolatáról többet a Dr. Puskás István – Székelyudvarhely lőrinci fejlesztője 1941-1943 között című kamarakiállításon lehet megtudni, amelyre szeptember 15-éig fogadják a látogatókat a Haáz Rezső Múzeumban.)
A szeptember eleji dátumválasztás sem véletlen,
ugyanis éppen 1941. szeptember 5-én, „a magyar világ egyéves évfordulóján” adták át a felújított teret. Most azért kellett egy nappal korábban, 4-én megszervezni az ünnepséget, mert a testvértelepüléseknek (Budapest Főváros, Soroksár, Törökbálint, Vác, Pestszentlőrinc) jobban megfelelt. Ők voltak ugyanis az alkotás megrendelői és adománynak szánják a városnak – tudtuk meg Zörgő Noémi sajtószóvivőtől, aki azt is elmondta, hogy „évek óta megfogalmazott közösségi igényre” ad választ. De hogy pontosan kinek, milyen civil csoportok, szervezetek óhaját testesíti meg, arra nem kaptunk választ.
Valójában az esemény ki nem mondott, de nyilvánvaló célja az eredeti állapot visszaállítása, de – mivel műemléknek minősül – nem nyúlhattak hozzá, így egy köztes megoldás született. A mészkőből készült címereket egy, a Patkó belső falának domború formáját követő fémállványra helyezik, és „állandó jellegű szabadtéri kiállítás” címen meghatározatlan ideig ott marad – érkezett a válasz arra a kérdésre, hogy meddig lesz látható a kiállítás.
Az alkotásokat Mihály János, az NSKI munkatársa, a Székely Címer, Pecsét és Zászlótörténeti Munkacsoport tagja méltatja az ünnepségen. A lövétei származású történész ugyan nem volt része az alkotó folyamatnak, de a látottak alapján úgy véli, hogy a művész hiteles források alapján dolgozott, és valójában nem is az eredeti változatban, hanem – bizonyos értelemben – pontosabb, javított címerek kerülnek vissza a Patkóba. Példaként Udvarhely vármegye címerét említette, amelyről eredetileg hiányzott a nap és a hold, márpedig ezek Mária Terézia óta részei voltak a hivatalos jelképnek. Egy másik érdekesség, hogy a magyar címer tetejére a Szent Korona nem dombormű, hanem teljes alakban készült el.
Hogy mi történt az eredeti címerekkel,
nem lehet biztosan megmondani, de minden bizonnyal az impériumváltáskor, politikai okokból távolították el az országzászlóval együtt, ami a hármas kopjafa helyén volt – mondta Mihály János. Annyi bizonyos, hogy heteken-hónapokon át nem maradhatott ott – egészítette ki őt Gidó Csaba udvarhelyi történész, aki szerint a zászlót magukkal vihették a visszavonuló magyar csapatok, „mert semmi sem volt annál szentebb”. A falhoz erősített címereket sem hiszi, hogy ők verték volna le, sokkal valószínűbb, hogy az új helyi, baloldali vezetőség volt. Biztosat viszont nem tud állítani, mert nincs tudomása fennmaradt írott forrásról, visszaemlékezésről, és a szemtanúk is már rég meghaltak.
De vajon az, hogy a Patkót olyan elemekkel ellátni, amelyek közigazgatási szempontból idejét múltak, aminek korabeli célja csakis a magyar fennhatóság kifejezése lehetett,
nem tűnhet 2019-ben irredentizmusnak?
„1989 után azt reméltük, hogy nem lesznek szálka más szemében a jelképeink, szabadon használhatjuk őket, de ez nem igazolódott be. Most reményt sugározhat, hogy visszaállhatnak a helyükre” – tette hozzá Mihály János, aki úgy véli, a több száz éves szimbólumok nem irányulnak senki ellen, még ha viharos történelmi kontextusban is használták őket, ha de nagyon akarják, akkor úgyis megtalálják a román hatóságok a kifogást benne. „Nem nosztalgiázunk, nem sírunk vissza semmit, de a szimbólumaink, és a jelképek felmutatása helyénvaló”.
Hasonlóan gondolkodik erről kollégája, Gidó Csaba: „A tereinket, műemlékeket mindig jó visszaállítani, lehetőleg az eredeti formában, függetlenül attól, hogy akkor éppen világháború volt. Természetes, hogy nem fekete-fehér, de a múltat vállalni kell, nem leplezni”.
A helytörténész arra is utalt, hogy számtalan családi házon, épületen is ott vannak, voltak a történelmi címerek, és, ha felújítják őket, akkor azokkal együtt kell, ahogyan a csíkszeredai Márton Áron Katolikus Gimnázium épületével is történt (szerk. megj.: visszakerült a magyar országcímer, amit a kommunizmusban eltávolítottak).
Inkább azt kellene nézni,
hogy akkor vált igazán modernné a Patkó, hiszen azelőtt csak egy lejtős piactér volt, egyetlen díszeleme a Vasszékely hűlt helyét fedő pagoda volt, amit a felújításkor el is bontottak – mondja Gidó Csaba, aki szerint „a múltnak a tisztelete nem kellene irredentizmus legyen”, de ha a román hatóságok mégis kifogásolják, akkor ezzel a hivatalnak kell szembenéznie. Úgy véli, a szimbólumharcok reneszánszát éljük, ami ugyan a XIX. században működött, de a XXI.-ben már meghaladott politikai eszköznek tartja, ami csupán mesterséges konfliktusokat szít a románok és magyarok között.
A felvetett kérdéssel kapcsolatban kíváncsiak voltunk Gálfi Árpád polgármester álláspontjára is, de telefonon nem volt hajlandó nyilatkozni, írásban pedig nem kaptunk választ cikkünk megjelenéséig.
Az átadási ünnepségre 17 órától várják a város lakóit a Márton Áron térre, 18 órától pedig a városháza Szent István teremben Pestszentlőrinc és Székelyudvarhely közötti testvérvárosi szerződés aláírása következik, amelyen közreműködik a Budapesti Vonósok Kamarazenekar.
