2011. júliusa, Székelyudvarhely. Zavaczki Walter szobrász fiával együtt a Jézus-kilátó fején dolgozik.
A farkaslaki Gordon-hegyre tervezett Jézus Szíve kilátó Kelet-Európa legnagyobb Krisztus-ábrázolása lesz, 23 méterre magasodik.
Erősen nagy a kánikula. A művész megmártózik fia medencéjében, és dolgozik tovább. Ketyeg az óra, augusztus huszadikáig kész kellene legyen a kilátó, az I. Tejhigiéniai Világkongresszuson kellene átadni.
Fent a Gordon-tetőn folyik már a munka, közel 400 köbméter betont öntenek az alapba. A kivitelezők tudják, hogy határidőre úgysem készül el a kilátó, mert későn fogtak neki, és az acélszerkezet galvanizálása, felszerelése nem fér bele a hátralevő időbe, de azért mindenki igyekszik végezni a munkáját.
Augusztus 10. Leállnak a munkálatok, mert kiderül, hogy eddig is engedélyek hiányában építkeztek. Az irigy sajtó hatására a Hargita Megyei Főépítészi Hivatal elmarasztalja a projektet, giccsnek nevezi azt, és hirtelen kiderülnek a turpisságok. A szobor megálmodója és főszponzora, Magyari Árpád ígéri, leszalad Csíkba, és mindent elintéz, de túl nagy a sajtóvisszhangja az ügynek ahhoz, hogy könnyen el lehessen intézni. Vagy túl vékony Magyari pénztárcája.
November vége. A munkálatok újraindulnak, hála egy adminisztrációs trükknek, mellyel a Gordon tetején a kilátó területét Farkaslaka belterületévé nyilvánították, és így kikerülték a megyétől igényelendő engedélyeket. A megye mellett az egyház sem rajongott az ötletért, habár sokkal óvatosabban fogalmazott: nem támogatja, de nem is tiltja meg az építkezést.
Decemberben viszont már más idők járnak. Reggelente le kell olvasztani a lépcsőkre fagyott deret, hogy fel lehessen menni dolgozni, a hideg szél elől pedig nem igazán van menekvés a kilátón.
A Jézus Szíve szobor-kilátóval szemben a tervezés és építés során rengeteg bírálat fogalmazódott meg. Legtöbben azzal támadták, hogy tájidegen, hivalkodó, a kereszténység alapelveivel ellenkező, letapossa a székely értékrendet, megalázza az eddigi turisztikai látványosságainkat, azaz a hagyományos székely építészetet. Sokan idegenkedtek az anyagától is, az inoxtól. Úgy érzem, a kritikusoknak mind igazuk van. Igazuk van a kilátó védőinek is, akik azt mondják, hogy párizsi mintára ez a kilátó pár év múlva a környék szimbóluma lehet, és látványosságként sok-sok turistát fog idecsalogatni. Végül pedig azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy inkább egy százméteres inox falloszt kellett volna kirakni a hegyre, azzal sokkal több turistát lehetett volna idecsalogatni, és keresztény voltunkat is sokkal jobban tükrözte volna.
Pár hideg, szeles nap után kisüt a nap, és eláll a szél. Bandi, a darus, szabad perceiben kihasználja az isteni lehetőségeket.
December 10-én Krisztus feje a helyére kerül.
A hazulról hozott terv soha nem talál a helyszíni valósággal, ezért Csöves, az ipari alpinista, kegyetlenül leizzad, mire az isteni fejet találtatja az emberi acélszerkezettel.
Bandi magasba emeli ágyát.
A kéz úgy van megoldva, hogy elfordítható. Egyelőre a szöget úgy állították be, hogy a függőlegeshez közelítsen, de majd ha romlik életszínvonalunk, akkor majd feljebb fordítják.
Sokan támadták a művészi koncepciót is. Egyesek szerint ezt más Jézus-szobrokról koppintották, mások a szakállas-hosszúhajú Jézus-ábrázolás kiszámíthatóságát, azaz unalmasságát rótták fel, vagy azt, hogy hátulról úgy néz ki, mintha a mélybe akarná vetni magát. Legtöbben talán a kezek tartásába nem tudnak belenyugodni. Mert milyen dolog az, hogy itt a büszke székely föld szívében egy kezeit tehetetlenül, erőtlenül megemelő Jézust faragunk kőbe, akarom mondani pléhbe. Walter szerint a kéztartás ügye nem olyan egyszerű, hisz az alkotásnak nem csak esztétikai szerepe van, hanem kilátóként is működnie kell. Ezért egy olyan kéztartást kellett választani, amely technikailag is megengedi, hogy a csigalépcső felsőbb részein is minél jobb kilátás nyíljon oldalirányba.
Az alpinisták ebédszünetet tartanak egy fagyos napon, mikor már a forró tea sem igazán segít a jeges szél által üvegesre fagyasztott csontokon. Csak jobb lett volna augusztusban végezni ezt a munkát.
Jézus még nincs is teljesen kész, de már az ATV-sek (értsd: természetbarátok) meghódították ezt a csúcsot, és meg is jelölték a helyet, jó ebek módjára.
Az alpinisták vegyszerrel kenik le a megváltó lepleit annak reményében, hogy ugyanolyan fényesek lesznek, mint a kezek vagy a fej. Azért nem is polírozták idelent azokat a lemezeket, mert majd ettől a polírozó löttytől szépen kifényesednek. A csel nem válik be, kiderül, hogy a szer nem arra való, így Krisztus ruhája matt marad, és a rajta levő kerek nyomok sem fognak eltűnni.
A szülinapját már egyben ünnepelheti Krisztus. Már csak a védőrácsokat kell felszerelni, a lépcsőket rögzíteni, az alapot kifajanszozni, és átadásra kész. El is kezdődnek a találgatások, hogy mikor adják át.
2012 nyara. Hivatalos átadás még nem volt, de a turisták már birtokukba vették a helyet, a nemzeti trikolórt is kitűzték. Igazuk volt azoknak, akik a turizmus fellendülését látták a kilátóban, rövid idő alatt zarándokhellyé nőtte ki magát. A nagy turistaforgalmat bizonyítják a kivágott fák helyét díszítő szeméthalmok, ahol használt pelenkától kezdve sörös dobozig minden megtalálható, cigarettacsikkekkel díszítve.
A Krisztus fején lévő lyuknál egymást váltják az érdeklődők. Érdekes ennek a lyuknak a története. Eleinte úgy volt a terv, hogy a fej tetején lesz egy teraszszerű, biztonsági hálóval körbevett hely, és oda mehetnek majd ki a turisták a teljes panorámában gyönyörködni. Nem telt bele sok, valamelyik jó katolikus székely kitalálta, hogy milyen illetlen dolog az, hogy Krisztus fején sétáljunk. Ezért született végül az a döntés, hogy csak derékig lehet kibújni belőle, habár ez így sokkal balesetveszélyesebb.
Az ATV-sek és a terepmotorosok kötelező átvonulóhelye lett a kilátó, hétvégén nem telik el negyedóra burrogás nélkül.
A Titanic-ból elhíresült kéztartásnak új értelmet ad a Gordon-hegy.
2013 januárja. Magyari Árpád, a Gordon-hegyi Krisztus atyja, kegyetlen betegség következtében eltávozik közülünk, még mielőtt felavathatná a nevét halhatatlanná tevő alkotást. Nyugodjék békében!
