Fotók: GÁL ELŐD
Három mérkőzés, három finálé – ennyi maradt hátra vasárnap délután az első Székelyudvarhelyen rendezett nemzetközi teqball tornából. A három döntő közül kettőben a hazainak számító Góbék Teqball Team is érdekelt Györgydeák Apor révén. Nem csoda, hogy teli s tele a Rákóczi Center lelátója már félórával a gála kezdete előtt.
Egyik felől a nézők, túloldalon húzattal bevont székeken, a húzattal bevont asztalok mellett a fontos nézők, főként támogatók és politikai hatalmasságok – vadiúj polgármesterünk, Antal Lóránt szenátor és Bíró Barna Botond frissen megválasztott megyei tanácselnök is. Igen nagy a kontraszt a terem két oldala között. Emiatt is furcsa a környezet, és szokom azt is, hogy hat böhöm SsangYong SUV éktelenkedik a teqball asztal kétoldalán, egyébként minden nagyon gördülékeny, színvonalas.
Az már nem lep meg, hogy Szakács-Paál István polgármester itt is felszólal, most épp az udvarhelyi publikum hozzáértését dicséri, mert ritka a hozzáértő közönség, amelyik tudja, hogy kézilabdában passzívnál elveszik a labdát, és amelyik tudja, hogy mi következik, ha teqballban az asztal sarkáról pattan le a labda, na, az udvarhelyi közönség pont ilyen.
És nem csak a közönség nagyon udvarhelyi ma, a megnyitó maga is, az Udvarhely Néptáncműhely fiataljai ropják, a Héva zenekar kíséretére. Ugyancsak a zenekar közreműködésével énekli el a székely himnuszt a tömeg, miközben az első döntő főszereplői már melegítenek a játékoskijáróban. Elsőként a vegyes páros kategória döntője következik.
Györgydeák Apor Barabási Kingával kiegészülve érkezik a játéktérre, ahol a szerb-moldáv kettőssel, a férfi párosban többszörös világbajnok Nikola Mitróval és Viorica Tonuval találkoznak, és bár Krakkó egyéni Európa-bajnokai, azaz Apor és Kinga az esélyesebb, Mitro félelmetes szervái a vendégek javára billenti a mérleg nyelvét a mérkőzés elején, 4-0-ra is ellépnek.
„Ilyenkor türelmesnek kell lenni, jön az én szervám, abból kell pontokat csinálni. Mitro kellemetlenül szervál, a labda lecsúszik az asztal széléről, nagyon nehéz felvenni, nem is sikerült. Kicsi izgatottság is volt bennem, de sikerült felrázni magunkat, 4-0-ról visszajönni 4-4-re, és a kezünkbe venni az irányítást” – emlékszik vissza későbbi beszélgetésünkkor a mérkőzésre Apor, akinek különösen sokat jelentett először játszani szülővárosában. „Nagyon sok löketet adott. Amikor kinéztem, csupa ismerős arcot láttam. Amikor játék van, próbálok kizárni mindent, de ahogy egy pontot megnyerek, nyilván hallom a közönséget, ahogy ünnepelnek. Nagyon jól esett, próbáltam buzdítani is őket” – mondja.
Apor hozzászokott ahhoz, hogy a sportág szeretői körében ő az egyik legismertebb, legnagyobb PR értékű játékos világbajnokként. Mint mondja, máshol is előfordul, hogy őt éltetik, a közelgő világbajnokság helyszínén, Vietnámban is megesett ez már, persze ez más, teszi hozzá. A visszajelzések alapján alázatosnak, szimpatikusnak gondolják mind a játékosok, mind a nemzetközi közönség, és ez nyilván jól esik neki. Most meg hatványozottan jól esett, és ha hozott is be némi drukkot, ez nem jelentett gátat, végül két szettben nyerik meg a döntőt Kingával.
Ezt követi a férfi párosok döntője, amelyben nincs székelyföldi érdekeltség, mivel a házigazdák versenyzői, Ilyés Szabolcs és a lengyel Marek Pokwap, a legjobb négy között két szettben alulmaradtak Blázsovics Ádám és Nikola Mitro duójával szemben. A magyar-szerb párosnak végül a második hellyel kell megelégednie, miután a fináléban vereséget szenvednek a világbajnoki címvédő és nagy favorit Katz Balázstól és Bányik Csabától.
A páros versenyek után jöhet a nap fénypontja, az egyéni döntő világbajnokunkkal, Györgydeák Aporral, akinek – ahogy már korábban is elárulta – különösen fontos ez a versenyszám. Itt rajta múlik minden, magára kell koncentrálnia és csak magát hibáztathatja – mondja, miért az egyéni. Apor 14 éven keresztül focizott, még Vágó Attilától kapott lehetőséget az SZFC-ben mondhatni gyerekként és elmeséli, hogy édesapja örökké biztatta, hogy próbálkozzon, mert ügyes. Ő nem mert. Hát, most kénytelen próbálkozni, kacagjuk el.
Kipróbálta a teqballt, megtetszett neki, megnyerte az akkori – több kérdést is felvető – selejtezőt, a vébén rögtön dobogóra állhatott Budapesten, és csak ezután ültek le Ilyés Szabolccsal, beszélni a lehetőségekről. És mára klubjuk, a Góbék Teqball Team a teqball Real Madridja. Szerinte nincs a világon olyan teqball játékos jelenleg, aki ne igazolna a Góbék Teqball Teambe. Szabi szerinte minden feltételt megteremtett, hogy neki a játékra kelljen koncentrálni.
Nagyon profi körülmények között készül, Nagy Sándort külön dicséri, akivel sikerült teqballspecifikus edzésprogramot készíteniük, és ez egy még alakuló sportág esetében különösen fontos. Ők nem kaptak kézbe a hosszú évek során tökéletesre kialakult, sportágspecifikus recepteket, és nüansznyi eltérések az edzésmódszerek között nagy különbségeket hozhatnak.
Amikor Apor földre kerül
Miklós Csongorról is szó esik, aki lényegében Apor sportpszichológusa, és aki nélkül nem lenne teljes ez a történet.
