Beke Erzsébetnek hívnak, tanár vagyok, román-francia szakos. Először is azzal kezdeném, hogy pályafutásom alatt tanítottam Nagygalambfalván, ott találkoztam romákkal és roma tanítványokkal, akikhez volt közöm.
Sokat segített a polgármesteri hivatal is, próbálták, hogy beinkadrálódjanak a közösségi életbe. A polgármester, akit Gyerkó Leventének hívnak, segítette őket erősen a mindennapi életükben, próbáltak külföldről hozni támogatást, így az iskolába is be tudtak illeszkedni. Voltak, akik nagyon szívesen jártak iskolába.
Ebben a sorozatunkban Székelyudvarhely utcáin megszólított embereket kérünk, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat és véleményüket a roma közösségekkel kapcsolatban. Célunk, hogy hiteles képet kapjunk arról, hogyan éli meg a többségi közösség a roma és nem-roma lakosok együttélését, milyen pozitív élményekkel vagy kihívásokkal találkoznak a mindennapokban.
Most pedig a Csereháton lakom, Székelyudvarhelyen, és tapasztalom a romák és a magyarok együttélését. Látom, hogy a roma és a magyar gyerekek együtt fociznak, és ez nekem nagyon, nagyon, nagyon, nagyon tetszik. Nem tapasztaltam, hogy régebben lett volna ilyen kapcsolat.
Kányádban is tanítottam, ott is volt elég sok roma és egyeseknél a munkámmal, a közösséggel együtt nagyon jó eredményt értem el. Például egy roma lány 7,60-at írt románból, ami nagy szó. Az első tanuló nem írta meg a hetest, de ez a roma lány megírta, és ez nagy teljesítmény. Tudtam, hogy letettem valamit az asztalra. Az iskolában, amit meg tudtam tenni, megtettem értük.
És szeretném, hogy tovább segítsék őket. A blokkunkban és a környékén is vannak romák, akik dolgoznak. Ők már kiváltak, tehát felnőttek ahhoz, hogy a magyarok között tudjanak élni. Sőt úgy gondolom, hogy aki nem dolgozik, azt le is nézi ez a közösség. Hol külföldön dolgoznak, hol itt, de a blokkban nem lehet úgy lakni, hogy ne dolgozzanak valahol.
Mindenkinek, különösen a vezetőségnek javaslom, hogy adják meg az esélyt, hogy ők is tovább tudjanak fejlődni, például azzal, hogy alkalmazzák őket. A romáknak pedig azt javaslom, hogy ők is tegyenek azért, hogy ebből a tisztátalan helyzetből ki tudjanak jönni.
Én jó viszonyban vagyok a romákkal, például amikor cigány tánc volt, eljártam, mert nagyon szeretek táncolni. Azokkal, akiket tanítottam, a mai napig jó viszonyt ápolok. Amikor az utcán találkozunk, rám ugranak örömükben, és ebből tudom, hogy jót tettem velük én is.
