A kép csak illusztráció.
Még le se járt a kampány, amikor kezdett lehullani az alázat és demokrácia maszkja a városi RMDSZ-ről, és előbukkant az az arca, amitől – ezek szerint joggal – tartottunk: a presztízsét nárcisztikusan féltő, az erejével és hatalmával visszaélni nem átalló szervezeté. Ami, valljuk be, nem is áll olyan távol a maffiabanda fogalmától, amitől oly nagyon megsértődtek, de erről picit később.
A baljós árnyak már a kampányhajrában kezdtek gyülekezni, amikor Egyed Ufó Zoltán meg találta írni az uh.ro-n, hogy a városi RMDSZ ügyvezetője, aki történetesen az egyik befutó tanácsosjelölt, Kakassy Norbert, fiktívnek tűnő munkáért vett fel közpénzt. Amire lett volna lehetősége és ideje is reagálni, mégsem élt vele, ahogy a sorait összezáró RMDSZ több vezető politikusa sem.
Ők inkább azt a taktikát választották, amit – az egyébként általuk is kritizált – Borboly Csaba alkalmazott: egyenes beszéd helyett
hitelteleníteni a sajtót, relativizálni a gyanút, terelni a figyelmet, bullshittelni.
Ezt tette Szakács-Paál István polgármesterjelölt is, amikor a választási vetélkedőnkön neki szegezett kérdésre összemosta a tényfeltáró újságírást a krimikkel (vagyis a fikcióval), és azzal hárított, hogy “majd a bíróság eldönti”, kell-e egyáltalán tisztáznia magát Kakassynak, az őt támogató RMDSZ-nek, neadjisten le kell-e mondania a tisztségeiről. Erre Ufó meg találta írni egy újabb cikkében, hogy éppen emiatt a hozzáállása miatt nem tudna jó szívvel a közönségkedvenc Szinuszra (se) szavazni: mert arra hajlik az ő tulipánja, amerre éppen megkívánják tőle (és még büszke is erre!).
Ez pedig azzal jár – mint azt élőben tapasztalhattuk –, hogy helyenként ugyanazokat a kommunikációs reflexeket mutatja, amelyek miatt mérgezőnek tartjuk nemcsak a helyi, hanem a megyei és az országos RMDSZ-t is: a mellébeszélés, a terelés, a hiteltelenítés, a cinizmus miatt.
Több se kellett Ufó újabb cikkénél a választást rettenetesen féltő pártkatonáknak és az előválasztástól elkábult rajongóknak, hogy nekünk szökjenek minden fronton. Mit sem számított, hogy Ufó ugyanolyan kritikus volt mindhárom jelölttel szemben, és az sem, hogy közben – ugyancsak a mi oldalunkon – megjelent két darab, Gálfival szemben roppant kritikus írás is, ami közvetett módon az RMDSZ esélyeit javította. Azokat bezzeg nem minősítették politikai hirdetésnek, mint ahogy Ufó írásaival tették.
A sértett egó akkor sem nyugodott le,
amikor óriási fölénnyel megnyerték a választásokat. Épp ellenkezőleg: most érezhették igazán magukat nyeregben, a választói felhatalmazást önigazolásként vették arra, hogy még jobban odacsaphassanak az ellenfélként (ellenségként?) tekintett kritikus hangokra. Horribile dictu, Antal Lóránt szenátor nyilvános bocsánatkérésre kérte fel az uh.ro-t, amiért meg merte írni a tényeket és az azokra alapozott véleményét – azokról az emberekről, akik a választók, vagyis az olvasók bizalmába próbálnak férkőzni.
A háttérben aktív, a remek emberes kampányt toló marketingguru Farkas Levente pedig a becsületes RMDSZ-esekkel gáncsoskodó sajtó elszámolására (bojkottra?) szólította fel – fizetett Facebook-hirdetésben! – a követőit a napokban. S ez még csak a kezdet… mi lesz így három hónap múlva? Végső leszámolás a kritikusokkal?
Persze, tudjuk, hogy hibásak vagyunk. Abban, hogy falra festettük az ördögöt, erre nem megjelent? Viszont ezek után azt senki nem mondhatja, hogy a félelmeink alaptalanok voltak. Ironikus, hogy éppen azok megfogalmazása hozta őket a felszínre, és éppen az erőltetett tagadása igazolta őket. Bár ne lett volna igazunk.