Nem piacot kutattak, inkább teremtettek, mert a hülyeségből lehet építkezni.
Fotó: SIMÓ VERONIKA
Nem hazudtolták meg magukat Tibi atya kitalálói: vérmes szemekkel, fél óra késéssel érkeztek meg az utolsó márciusi Bizniszvitamin előadói, Tóth Máté és Gale Tibor. A vendégszeretet megtapasztaltuk – kezdték előadásukat, majd a hitelességre fogták a késést. Jó, elárulták, úgy emlékeztek, háromnegyed kilenckor kell kezdeniük az előadást, nem negyed kilenckor.
Sikerük annak is köszönhető,
hogy Tibi atya egy nagyon előnyös korszakban született meg, kezdték előadásukat. Amikor 2012-ben elindultak, akkor még nem használták az emberek ennyire a Facebookot, nem volt gyakori, hogy valaki Facebook-vállalkozást indítson.
Akkor még bizonyos tematikákra épültek a Facebook oldalak, így egy Lángos nevű Facebook-oldalnak hat évvel ezelőtt hatszázezer követője volt. Aki szerette a lángost, lájkolta az oldalt. „Aki üzemeltette, ha csinált volna egy utolsó lángosozót a Balatonnál, rongyosra kereshette volna magát” – meséli Máté az időszakról, amelyben a Tibi atya Facebook-oldal született. Erre az emberek akkor fel is kapták a fejüket: „Mi? Neten egy pap, aki poénkodik?”.
A pap Facebook-oldala mögött nyilván ők viccelődtek, gyártották a mémeket, akkor még cél és üzleti terv nélkül. Egy-két év elteltével, amikor már több órájuk ment rá a tartalomgyártásra, megfordult a fejükben, hogy ebből valami vissza is jöhetne. Főleg, hogy fiatal egyetemisták voltak és szerettek inni. „Bevallottan alkoholra költöttük ezt az apró bevételt” – mondják nevetve. Van, ahol tanítják, hogy milyen szépen kialakult a Tibi Atya brand a semmiből, a fiúk szerint ez tök jól hangzik, olyan jól, mintha ezt ők eltervezték volna. Pedig nem.
De az igaz, hogy ők nem piacot kutattak, inkább építettek, még ha nem is teljesen tudatosan. Ennek a piacnak tudtak utólag terméket szolgáltatni.
A pólókkal kezdődött minden,
de nem akartak itt megállni. Úgy gondolták, hiteles lépés lenne tőlük, ha bort forgalmaznának vagy kocsmát nyitnának, de mivel utóbbira nem volt pénz, maradt a bor.
Gale Tibortól megtudtuk, nagyon jó pálinkánk van, nagyon jót iszogattak tegnap este, és ha ezt nem tették volna, nem ők lennének: „a legerősebb része a marketingünknek az, hogy azt próbáljuk eladni, ami mi magunk vagyunk”.
Egy sztorit is meséltek arról, hogy mennyire próbálnak önmaguk lenni. Egyszer meghívták őket egy fesztivál borfalujába, amely tele volt kis faházikókkal, ott a különböző sommelierek mondogatták, hogy „a táncoló tanninok”, meg a „fűzfaszínű csersavak” és „ideális baráti beszélgetésekhez”. Mellettük ott volt Tibi atya standja, amely azt üzente, hogy „basszál be”. Sallang nélkül – vallják a fiúk. Szerették volna elhagyni a borsznobizmust, szerintük a fiatalok nem kíváncsiak arra, hogy egy bornak mekkora a csersavtartalma, milyen déli lejtőn termett, hanem hogy finom legyen, jó áron lehessen kapni és legyen nagy az alkoholtartalma.
Tudat alatt ugyan, de ez volt a brandjük építésének egyik kulcsmomentuma. „Árult nálunk három szalonspicces fiatal, rövidgatyában, tangapapucsban és trikóban” – mesélik. Bármilyen hülyeségből lehet építkezni, poénokat írtak fel kartontáblákra, és most már hiába cserélődött le a kissátruk konténerre és bárpultokra, ez maradt a kedvenc poénkodási formájuk. „Van egy pultosunk, egy százharminc kilós, sörhasú, szőrös férfi állat, Balaton Soundon félmeztelenül pultozott a nyakában egy táblával, hogy: „hangosan beszélj kérlek, mert kövér vagyok”.
Ezekkel az apróságokkal sikerül azt elérni, hogy ha valaki betér hozzájuk, akkor nem azt mondja, hogy ittam egy fröccsöt, hanem, hogy ittam egy fröccsöt Tibi atyánál.
Hogy ők hogy kerülnek a Bizniszvitaminra?
Marketingesként? Azt az 1 millió háromszázezer követőjük magyarázza. Elmondásuk szerint még most is rájuk csodálkoznak a nagy cégeknél, mert nem értik, hogy hogy lehet humorral, hirdetési pénzek elköltése nélkül Facebook-oldalt üzemeltetni és ennyi embert elérni azzal.
Szerintük sokkal nehezebb elfogadtatni az emberekkel azt, hogy te szeretnél valami terméket eladni nekik. Sokan le is iratkoztak azért, mert a fiúk elkezdték az első pólóikat árusítani. „Nem a pénzszerzés volt nekünk a cél ebben, hanem a közösségépítés, muszáj volt, hogy kilépjünk az online térből és építsünk egy igazi közösséget, mert az az online marketing csúcsa, amikor van egy közönséged, amely közösséggé válik” – magyarázták.
Megtudtuk róluk, hogy nem meetingeken ülnek izzadva és próbálnak poénokat kitalálni, ezek maguktól jönnek. El is mesélték
a Nike-sztorit.
Volt ugyanis egy pólójuk Innikell felirattal, amiből a nike ki volt emelve, és egy pohár át volt rajta dolgozva Nike-pipásra. „Olyan jól sikerült, hogy a Nike gratulált hozzá, illetve jogi lépésekkel fenyegetett” – emlékeznek vissza.
A poén úgy született, hogy az egyik fesztiválon egy Nike cipős dobozban tartották valamilyen holmijukat és a pultosok a hibajavítóval kiegészítették a Nike feliratot Innikellre, hogy aztán azt kirakják a standjukra. Innen csak egy lépés volt az, hogy póló legyen ebből.
Valamikor a póló megjelenése után csörgött a céges telefonjuk. A Nike Magyarország képviselője hívta őket, hogy az innikell póló a Nike a sportszemléletével és az egészségtudatos nézeteivel teljesen szembemegy. Máté azt válaszolta neki, ne haragudjon, de a felirat az orvos által előírt napi három liter folyadékra vonatkozik. A képviselő elmondta, hogy fáradjanak be az irodájukba, a fiúk neki, hogy hétfőn hívja fel újra őket, azóta semmi nem történt.
Számítottak rá, hogy ez lesz, konzultáltak ügyvédekkel, tudták, hogy mekkora a maximális összeg, ami rámehet a cég pénzéből egy ilyen pereskedésre. Tudták, hogyan fogják a maguk javára fordítani a helyzetet: a kis magyar vállalkozás a világ legnagyobb sportszergyártójával szemben. „Szerintem ez egy elég kamatozó kampány lett volna, de a Nike nem mert beleállni” – mondta Tibor nevetve.
A jó kommunikáció
megtette volna a hatását. A kommunikáció fontosságára nem csak az ilyen helyzetekben esküsznek.
Figyelniük kell minden egyes bejegyzésükre egy ekkora látogatótáborral. Arra is, hogy visszaírjanak az értelmes hozzászólásokra, interakció legyen köztük és a közösségük között. Inkább ebben hisznek, mint abban, hogy egy fogyasztónak tizennyolc alkalommal kell találkoznia a cég nevével, hogy az beégjen a fejébe.
A Facebook új algoritmusáról, a Facebook zéróról is szó esett, amelynek bevezetése óta a cégek hirdetései, megosztásai kevésbé jutnak el a felhasználókhoz. Ők az oldalukon nem hirdetnek, nem akarják keverni a termékek értékesítését a poénoldallal, a bejegyzések minőségére fókuszálnak, ezért tudják elérni posztjaik a háromszáz-négyszázezer felhasználót.
Azt gondolják, hogy olyan tartalmat kell gyártani, amit a saját akaratukból osztanak meg az emberek, nem azért mert ők odaírják, hogy ha megosztod és bejelölöd egy haverodat, akkor ezt meg ezt nyersz. A tartalom legyen releváns a fogyasztó számára, vagy nagyon vicces, vagy „kapjon a fejéhez, hogy tényleg”.
A minőségről persze újabb sztorik jutottak eszükbe. Elmesélték azt, amikor műanyagpalackos bort kezdtek árusítani. Szerettek volna minőségi bort árulni jó áron az egyetemistáknak, ezért szóba se jöhetett az üvegpalack. Noha sok felső kategóriás bornál is jobb volt a termelői boruk, a palack miatt sokan csövesbornak nevezték, csak mert műanyagpalackban van. Egy piackutatást kellett volna előzetesen végezniük, vallják be. Így annyira ellenük fordult a közvélemény, és nem akartak a széllel szembe pisilni, hogy kihozták ugyanazt a bort, ami most több mint kétszer olyan drága, mert üvegben van. De most hátradőlhetnek, hogy „tessék, ti akartátok”.
Az előadás végén a Máté és Tibor válaszoltak a közönség kérdéseire: megtudtuk, hogy legközelebb a Vibe Fesztiválon láthatjuk őket Erdélyben, de a közönségből való ajánlásra még az sem kizárt, hogy a Tusványoson is megfordulnak.
