Fotó: PÁL EDIT ÉVA
Biztosan emlékszel még rá, hogy november végén arról ment a vita, hogy hol szervezzék meg a karácsonyi vásárt. A polgármesteri hivatal azzal az újdonsággal állt elő, hogy a városnapokhoz hasonlóan helyezzék át a Sétatérre. Szikszai Ernő a vásárosok képviselőjeként viszont ellenezte ezt, mondván, hogy oda nem fognak elmenni az emberek, míg a Márton Áron téren mindenkinek útba esik a vásár jártában-keltében.
Végül abban egyeztek ki, hogy kipróbálják a parkot és az esemény után tartanak egy kiértékelő gyűlést – illetve módosult még a rendezvény kezdetének időpontja és érdekképviseletet is akarnak a vásárosok az őket érintő események szervezésében. A megbeszélésre január 11-én, csütörtökön 14 órára gyűltek össze az árusok és a polgármesteri hivatal munkatársai a Szent István teremben. Minket az előbbiek hívtak meg.
A vásárosok szép számban, 22-en vannak jelen – jegyeztük meg magunknak helyünket elfoglalva. A hivatal munkatársai közül főleg a szervezési irodától voltak ott, illetve a sorok között ült a Művelődési Ház igazgatója, Simon Mária Tímea, Zörgő Noémi sajtószóvivő, a pódiumon a közrendvédelmi bizottság képviseletében Gálfi Árpád polgármester, Ölvedi Zsolt alpolgármester és Venczel Attila főjegyző.
A jegyző elmondja, hogy a közrendvédelmi szerveket ő fogja képviselni a beszélgetésben, illetve bátorítja a jelenlévőket, hogy osszák meg tapasztalataikat a vásárról.
Nem volt jó.
Szikszai rutinosan pattan fel és sétál a terem közepébe, a pódium elé. Elárulja, a közeljövőben szeretnének egy szervezetet vagy egyesületet létrehozni, ami tudná segíteni a mindenkori szervezőket az események megszervezésében, meg úgy általánosságban szeretnék, ha párbeszéd lenne a felek között, “mi meg kell tanuljunk a szervezők fejével gondolkodni, bele kell lássunk és ők egy kicsit bele kell lássanak a technikai részletekbe, a realtimeban menő dolgokba. Mekkora hely kell egy árusnak, hogyan kéne kinézzen egy rendezvény”, magyarázza.
A karácsonyi vásár alatt folyamatosan kérdezgette kollégáit, mik a meglátásaik, tapasztalataik. Annak ellenére, hogy „semmi optimizmussal” mentek neki a vásárnak és a helyszíntől is féltek, az első két nap, a szombat és a vasárnap jól sikerült. A hétfő egy hétfői naphoz híven nem indult forgalmasan, de a Tamási Áron Gimnázium bentlakásában történt tragédia teljesen rányomta a bélyegét a napra. Szikszai szerint a hét további része olyan volt, amilyen, de összességében nem a polgármesternek és a szervezőknek lett igazuk, a vásár nem lett jó a parkban. Főleg az utolsó két napban volt gyenge, elmaradtak a „muszáj vevők”, akik a Patkóban az egyik boltból a másikba menet szoktak betérni a vásárba.
Úgy látja, a korábbi évekhez képest kevesen voltak a termelők, és túl sokan a vendéglátósok, akik ételt, italt kínáltak. A belső közösségi teret kicsinek látta és hiányzott belőle az az atmoszféra, amit a Patkótól megszokott, de összességében rosszabbra számított.
Hála Istennek
A jegyző veszi vissza a szót, elmondja a közrendvédelmi bizottságon belül több évben is vita volt a helyszín felett, a közrendvédelmi hatóságok a tapasztalatikból kiindulva nem díjazták a központi vásárt. Hozzátette, ő maga is a Márton Áron téri helyszín pártján állt, de hálát ad az Istennek, hogy nem neki lett igaza. Nem tudni, mi lett volna akkor, ha ott vannak a bódék, amikor megérkeznek a mentők és a tűzoltók, meg tudták volna-e közelíteni a bentlakást.
Hozzáteszi, még nincs erről hivatalos döntés és nem is egyeztettek még a bizottságon belül, de nem látja valószínűnek, hogy a jövőben olyan helyszínen legyen nagyobb tömegeket megmozgató rendezvény, ami akadályozza a mentő, tűzoltó útját, beavatkozását.
Árus, meghívásos alapon
Venczel osztja Szikszai véleményét, valóban túl sok volt egy-egy árusból, legközelebb másképp kell ezt megszervezni. Vagy törvényes keretek között jelentkezési feltételeket kell szabni – most bárki jelentkezhetett és mindenki helyet kapott – vagy licitre kell bocsátani helyeket. Ez utóbbi nem lenne példátlan, jegyzi meg, más városokban is így működik ez, és még a városnak is jövedelmet jelent, mert jelenleg jelképes összegekért bérelnek helyet az árusok. „Jogilag mindenféleképpen versenyhelyzetet kell teremtsünk, és kell biztosítsuk azt, hogy a kiválasztott vásárosok valamilyen kritérium alapján legyenek kiválasztva, nem a hivatal kénye-kedve szerint, vagy pedig valamilyen sajátos elbírálás módján, hanem legyen verseny.”
Utolsóként a látogatottságról beszél, amit nagyban a kulturális programok határoznak meg. Azonban tavaly év végén egy kormányrendelet minden tervet keresztül húzott, nem engedte meg az önkormányzatoknak, hogy elköltsék a pénzüket. Valamint a Művelődési Ház és a polgármesteri hivatal által szervezett kulturális programok is elmaradtak a tragédia miatt.
Bálint Irma, a Lehel Kürtősház alapítója sétál a terem közepébe, hogy megossza tapasztalatait annak fényében, hogy már 25 éve jár vásárokra, sokat látott és tapasztalt. Szerinte a vásár helyszíne a Kossuth utca kéne legyen (a Lehel Kürtősház ott működik – a szerk.), az elég széles, mindenki elférne, valamint a Kossuth az az utca, ami kikerülhető, nem gátolná a forgalmat a vásár. Elmondja, az emberek elejébe kell vinni a portékát, mert azok nem fognak odamenni maguktól. A mostani vásárt nem is zárták jól, sok év után először mínuszban jöttek ki.
Voltak más meglátásai is, például hogy jobban be kéne vonni a gyerekeket, nekik kéne valami aprósággal kedveskedni, a vásárosokat kéne motiválni azzal, hogy legszebb stand versenyt hirdetnek, vagy néha rájuk kell szólni, ha nem áll jól a szénájuk, jobban mondva portájuk. Ilyen apróságokat képzel ő el, amik emelnék a fényét az eseménynek, mivel a „karácsonyi vásárnak méltósága kell legyen”.
Ő is emelné a helydíjat, sőt termékenként kérné azt, szerinte nem fair, hogyha mondjuk kürtőskalácsra fizet valaki és lángost is árul. Vagy ez, vagy az, s ha mindkettő, akkor fizessen többet. Egyetért Szikszaival, túl sok ételes volt, elmagyarázza, hogy nem azért van sor a kürtőskalácsosok előtt, mert több kürtősös kéne, hanem mert időbe, legalább 10 percbe telik a sütemény elkészítése, és frissen, melegen szeretik az emberek. Valamint ő azt támogatná, ha a szervezők hívnák meg az árusokat a vásárra.
A jegyző osztotta a több helypénzről szóló meglátást, de szerinte nem lehet meghívásos alapon szelektálni. A polgármester egyetért, az alpolgármester szerint az idei vásár nem tekinthető mérvadónak a városra zúdult gyász következtében.
Nagy tekintélyű hat évnyi múlt
A szót Simon Mária Tímea veszi át, felvilágosítja a jelenlévőket, hogy az a helyszín, amihez mindenki annyira ragaszkodik, csak 2017 óta ad helyet a vásárnak. Amikor áthelyezték a városháza elől a Patkóba, akkor ő is jelen volt a polgármesteri hivatal sajtófelelőseként, „bábáskodott” a lépés felett, ott és akkor pont annyira merész volt a Patkóba költöztetni a vásárt, mint most a parkba, állítja.
Biztosított mindenkit, hogy mind a polgármesteri hivatalnál, mind a művelődési háznál azon vannak, hogy a vásárosoknak is jobb legyen és maga a vásár is jobb legyen, azonban az utóbbi években tőlük független okokból kellett nekik sem tetsző döntéseket hozniuk. Bálint Irma néni meglátásaira reagálva elmondja, 650 gyermek szerepelt volna a vásár hetén, akik kaptak volna oklevelet és ajándékot is, színház-, korcsolyapálya belépőt, de elmaradtak az ilyen jellegű programok. Szerinte a tragédia miatt felelőtlen lépés lenne következtetéseket levonni a vásárról.
Emeletes Patkót a népnek!
Szőcs Levente méhész áll fel, szerinte sem volt jó a helyszín, központi helyet kellett volna választani, vagy legalább a város bejáratánál táblával jelezni, hogy hol a vásár, mert az átutazó ismerősei azt hitték, nincs is vásár.
Zörgő Noémi emlékeztette a jelenlévőket, hogy a kormányrendelet miatt nem költhettek pénzt reklámra, és egy városszéli banner ára 2.500 lej plusz a tervezés, ebből három már tízezerre rúg. Megjegyezi, hogy a novemberi egyeztetéskor megkérte Szikszait, hogy ő és a többi vásáros is ossza a saját közösségi média oldalain a vásárról szóló posztokat. Ennek ellenére Szikszai nem tette ezt meg.
Ha nem engednek be minden árust, akkor szűrőként valóban ott a licit, mondja, viszont a sokat emlegetett kolozsvári karácsonyi vásáron például 2.500 és 7.000 euró között mozgott egy hely ára. „Ne hasonlítsuk a körtét az almával, mert itt nem az a cél, hogy önök minél többet fizessenek. Azt gondolom, hogy az az összeg, amit be kell fizetni, az egy jelképes összeg. De az elvárás is akkor legyen olyan, vagy a vásáros járuljon hozzá a rendezvény sikeréhez, mert önöknek is számít az, hogy sikeres-e. A népszerűsítésbe muszáj beszállni, mert egy oldalról elvárni lehet, csak nem lesz olyan hatékony.”
A polgármester zárójelben, hogy érzékeltesse a polgármesteri hivatal novemberi és a decemberi anyagi helyzetét, elmondta, hogy a Kossuth utca egyik oldalán a járdát még ki sem tudták fizetni a rendelet miatt, csak januárban kezdték el rendezni az akkori számlákat.
Egy másik mézes, Sándor-Nagy Júlia kér szót, szerinte, ha nem volt pénz reklámra, nem kellett volna eldugni ennyire a vásárt. Illetve kritikával illette a vásártér elrendezését, szerinte ha eleje volt is, de vége nem a vásárnak, az emberek eltévedtek benne.
„97 vásáros volt bejelentkezve, őket a Patkóban úgy tudtuk volna mind elhelyezni, ha az emeletes” – reagált Zörgő Noémi.
Mitől helyi a helyi?
Szó szót ér, Szikszai jön az ötlettel, hogy lehetne szempont az, hogy az árusok valóban helyiek legyenek és vegyenek részt minden vásáron, ne csak a karácsonyin, ami az egész évi munkán a korona és a legtöbbet hozó alkalom.
Zörgő Noémi kéri, hogy szögezzék le a helyi fogalmát, mert ha csak udvarhelyiek jöhetnek, azzal kizárják az udvarhelyszékieket, „jól át kell gondolni, hogy akkor ki a helyi termelő vagy helyi vásáros. Ezt én úgy gondolom, hogy egy kiindulópont lehet, hogy a helyieket előnyben részesíteni, de még mindig arrafele tart ez az érvelés, hogy a licit elkerülhetetlen lesz”, mondja. Szikszai szerint az, aki csupán 300-400 lejt keres a vásáron, szívstoppot fog kapni egy licittől.
Ötvös Sándor szovátai vendéglátós pattan fel, szép dolognak tartja a kiértékelést, de szerinte nem szabadna a szerint rostálni, hogy ki honnan jött, inkább legyen licit, vagy legyenek kritériumok és korlátozva a helyek.
Egy, a nevét el nem áruló kürtőskalácsos hölgy szerint csak az volt a gond, hogy egyeseknek, van saját „helye”, és nem így kéne ez működjön. Ezt leszámítva viszont nekik nem volt ez egy rossz vásár, kimagasló sem, de semmiképp nem mínuszos.
A polgármester utoljára kér szót, azzal a céllal, hogy mondandója végén
zárja is a kiértékelést.
Ő is érdeklődött a résztvevőknél több napon is, más időpontokban, hogy milyen a vásár és javarészt pozitív visszacsatolásokat kapott, meséli. De a jó Isten sugallta, hogy végül emellett a helyszín mellett döntöttek, s tovább hangsúlyozza, hogy nem kollégái nemtörődömsége vezetett ahhoz, hogy a vásár az árusok szempontjából nem lett túl sikeres, hanem a tragédia, ami nem csak közösségünk, Udvarhely, Udvarhelyszék, hanem Székelyföldön kívül is rányomta a bélyeget az ünnepre.
Ígéri, hogy az idén is azon fognak dolgozni, hogy az események minél színvonalasabbak legyenek, amiben kéri az árusok segítségét is. Jó egészséget, kitartást, sikeres rendezvényeket és gondterhelt évet kívánt. Ez utóbbi esetében reméljük, csak viccelt.