fotó: primaprimissima.hu
Meghalt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, tette közzé Facebook-oldalán szombat délelőtt a Látó folyóirat.
„Szeretett barátunk, kollégánk Kovács András Ferenc költő ma hajnalban elhunyt. Költő és barát, aki sokat tudott és szívesen adta. A lélek halhatatlanságáról ő most már mindent tud. A LÁTÓ szépirodalmi folyóirat saját halottjának tekinti. Temetéséről később gondoskodnak. Nyugalma legyen csendes!”
Csak tizenhét szó
szórt porszemekből
összeáll száz kőszobor
léggé reped szét
tengerár káprázata
kereng a csillagűrben
a csend ezer szilánkja
(Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta)
Az úgynevezett negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja, Kovács András Ferenc Szatmárnémetiben született 1959. július 17–én, ugyanitt érettségizett 1978-ban a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. 1984-ben magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett Kolozsváron. 1984–1989 között Udvarhelyszéken, Szentábrahám, Siménfalva, Székelykeresztúr helységekben tanított. A rendszerváltás után néhány hónapig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház aligazgatója (a magyar társulat művészeti vezetője), a marosvásárhelyi Látó c. szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője és 2007-től nyugdíjba vonulásáig a lap főszerkesztője volt.
A kortárs magyar költészet legnagyobbjai között tartottak számon. Verseiben számos kultúrtörténeti és művészeti utalás jelenik meg, a kritika „a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként” értékeli írásait.