Sam Taylor
Madagaszkár
Kezdj aggódni. Kezdj nagyon aggódni,
áll a Time magazin címlapján,
de a következő hónapban meg az áll ott,
hogy Az igazság a focianyukákról,
és én úgy fogom a fejem, akár egy strandlabdát
a hónom alatt, a következő kihívóra várva.
Mivel egy eldobható világban élünk,
és egy eldobható szó az énünk.
Szintúgy a maszkabálnak semmi köze
Madagaszkár tönkretételéhez,
én drága, keményen dolgozó embertársaim.
Szerelmem, úszom hozzád
a sárga zászlókon, mellbimbó bojtokon,
konfettin át, ahogy egy beredbullozott sperma
evez az ovulációs nyálka sűrűjében
fiunk homályos körvonala
felé a jövő céllövöldéjében.
A jelenlegi körülmények között,
talán az lenne a legjobb, ha nem termékenyítenénk
meg senkit az elkövetkező legalább 500 évben. Mindeközben
hadd találjuk meg az érzelmek új középpontjait:
a megfeneklett rákhalász hajót, a kartotéktárolót,
a betonkeverő sofőrjét, aki megáll
egy kereszteződésben, és mobilján második
házasságából született harmadik lányával beszél,
míg elhalad a vonat, ami egy félnapi lámpafényre elegendő
elbányászott hegyet szállít a városba. De legalább
az eper még epernek látszik, valaki
hegedűn játszik egy másik valakinek,
aki ablakokat fűz fel a távolság
nyakláncára. És én vajon teszek-e bármit is,
hogy kiérdemeljem ezt a kis halom szenet, ami a szívemben ég?
Nézem, ahogy a hó a mélybe
hull, kéklő alkonnyal vonja be a földet,
vagy a szeretőm nyelvét. Amikor eljön a reggel,
a köd szurdokaiból kiemelkedik a fény,
de rögtön kifárad, ahogy megpróbál átkelni
ezeken a puszta városokon. Madagaszkárnak
semmi köze a szívemet ért kárhoz,
vagy épp Madagaszkár tönkretételéhez.
Krusovszky Dénes fordítása, forrás: Versum.
Sam Taylor, költő az Egyesült Államokból. Két kötete jelent meg Body of the World és Nude Descending an Empire címmel, 2014–2015-ben az Amy Lowell Költészeti Utazó-Ösztöndíj nyertese. A Wichita Állami Egyetemen kreatív írást tanít.
