Lókod lakossága nem éri el a száz főt, a gyereksereg élettel tölti meg a csendes utcákat.
Fotók: DÁVID Anna Júlia
Az aszfaltút vége volt a képzeletbeli határ, amelyen átlépve Lókod település mesebeli csendjébe és békéjébe léptünk. Takaros házikók, csiripelő madarak, ciripelő tücskök, hófehér templomtorony. Az autóból kiszállva már sejtettük, hogy jó helyen járunk, egyszerre többféle dallam is ütötte meg a fülünket. A Legato Egyesület elnöke, Sófalvi Emese és alelnöke, Tifán Csaba vezetett végig minket a zenetábor főbb helyszínein.
A LIA és a Wolter Alapítványok égisze alatt Lókodban számos régi épületbe életet leheltek, amelyek elsősorban a hátrányos helyzetű fiatalok, fogyatékkal élő személyek megsegítésének érdekében újították fel, de más rendezvényeknek, táboroknak is otthonául szolgálnak. A Legato Egyesület Dinamika Zenetábora is ezen a helyen kerül megszervezésre már 2016 óta, minden nyáron.
A Legato Egyesület gyermek- és ifjúsági együtteseket is mentorál, köztük a Nyitnikék énekegyüttest, akik az elődöntőbe jutottak a 2019-es Fölszállott a pávában.
Vasárnap este veszik birtokba a gyerekek a kis Homoród menti falut, megismerik a helyszíneket, tanárokat, egymást. Csapatokba rendeződnek, hiszen az előttük álló öt napban egymással versengve gyűjtögethetik a pontokat az órákon való teljesítményért, a plusz gyakorlásért, jócselekedetekért.
A Legato Egyesület 2015 óta szervez zenei tehetséggondozó programokat. Táboraikat, óvodáskorú és általános iskolás gyerekek számára rendezik meg. Továbbá vannak népzenei tevékenységeik, továbbképzések, mentorprogramok, könyvbemutatók, illetve klasszikus zenei koncertjeik.
Hétfőn reggel nyolc órakor indul el az igazi tábori „munka”. Munka, hiszen szigorú időbeosztás mellett párhuzamosan folyik a zeneoktatás a tábor hat különböző helyszínén. Az ötféle hangszer mellett, amelyek a hegedű, zongora, fuvola, furulya és gitár, a népi ének a hatodik „főszak”. De közösen járnak a gyerekek még kórus és ritmus órákra is, illetve kamara formációkban is zenélnek.
Összesen 64 résztvevője volt idén a tábornak, 4–8. osztályos gyerekek, őket nyolc tanár és egy önkéntes tanítja és felügyeli. A táborba való jelentkezés nem igényel alaptudást, egészen kezdő gyerekek is részt vehetnek, megtalálhatják a helyüket, a tábor szervezői, adott esetben hangszert is biztosítanak a gyerekeknek. A szervezet elnökének szavaival élve, „nincs olyan, hogy valaki nem tud, vagy tehetségtelen, aki jön, az megtalálja a helyét, mindenki elfér. És ez annyira megnyugtató, mert annyi kirekesztés van, meg teljesítménykényszer, de Lókodban ilyen nincs.”
A LIA és a Wolter Alapítványok által felújított épületek örzik a múlt egy darabját, illetve remek próbateremként funkcionálnak.
Lókod poros utcácskáin tovább haladva az anyagiakra is fényt derítünk. A szervezet vezetői elmondták, hogy próbálják úgy megszervezni az eseményt, hogy az anyagilag ne legyen megterhelő a szülőknek, a testvéreknek például kedvezmény is jár, de olyan gyermek is kapott lehetőséget, aki nem engedhetné meg magának a részvételt. A Dinamika Zenetábor pedig nagyon népszerű, hamar betelnek a helyek, a jelentkezés is diszkréten folyik. A Legato Egyesület Facebook-csoportjában, egy bejegyzésben adják meg az elérhetőségeket. A tábort egyaránt támogatta Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Tanácsa, valamint a szülők.
„És úgy látom, ha zenét tanulnak a gyerekek, attól jobbak lesznek.”
De miért is ennyire népszerű a gyerekek szemében ez a zenetábor? Voltaképpen elég volt a vidám arcocskákra nézni, és minden értelmet nyert. Bár a szervezet vezetői nagyon sűrű és intenzív programról számolnak be, mégis marad idő játékra, új barátságokra, csínytevésekre. Esténként van lehetőség lovaglásra, szervezett játékokra, amelyek valamilyen módon a zenéhez kapcsolódnak. Visszatérő eleme a tábornak a számháború, a karaoke, táncház, kirándulás, zenés kvíz, kincskeresés.
A tábor helyszínei közt néhány percnyi séta van, ennek valamint a reggeli tornának hála nem marad ki a mozgás sem a gyerekek napi programjából.
Tábori posta is működik, három napon keresztül, a gyerekek egymásnak írnak levelet. „Az az igazság, hogy olyan értékeket szeretnénk visszahozni, amelyek nem digitálisak, nem kötődnek a telefonhoz, lájkokhoz, hanem valami más. Mindenki benne van ezekben a játékokban, jól szórakoznak, biztonságban érzik magukat” – mondta Sófalvi Emese. A tábor ideje alatt nem használhatják a gyerekek a telefonjaikat, csak esténként néhány percet, amíg felhívják a szüleiket, de nem fájlalják a dolgot.
A tábortúránk során a tanárokkal is van szerencsénk találkozni, szót váltani. Az oktatás nem mesterkurzus jellegű, hiszen viszonylag kicsi gyerekek a résztvevők, akiknek még szükségük van a stabilitásra, a megszokott tanárra, akihez a tanórán kívüli problémáival is bizalommal fordulhatnak. A legtöbb tanár már a kezdetek óta a csapat tagja, például Lászlóffy Árpád is, akit egy ritmuspróba után kérdeztük arról, miért fontos számára, hogy gyerekeknek zenét oktasson. „Egyrészt mert tanár vagyok, ez a hivatásom, ez a szakmám és szeretem ezt csinálni. És úgy látom, ha zenét tanulnak a gyerekek, attól jobbak lesznek.”
„Én elmondanám, hogy mit csináltunk éjszakánként”
A tábor főszereplőivel tízórai időben, lekváros kenyér evés közben beszélgettünk. Vajda Szilvia hetedik osztályos tanulónak ez volt az utolsó előtti tábora, hiszen jövőre már nyolcadikos lesz, és utána már átlépi a felső korhatárt. Elmondta, hogy a tábor fantasztikus volt, ő minden nyarat ezért vár. Feltölti az éneklés, de a jó társaság még inkább, nem is igazán akar hazamenni, annyira jó a közösség része lenni, a táborban részt venni.
A tábor konyhájára a legtöbb alapanyag a helyi Lókodi Ifjúsági Falu kezei közül kerülnek ki.
Bán Benedek Marót, negyedik osztályos táborozóval folytattuk a beszélgetést, aki mesélt arról, hogy milyen fontos szerepet tölt be abban a trióban, amelyben a tábor ideje alatt gitározott. Ő volt a kíséret, ami nélkül bizony a mű, amit játszottak „nem ér semmit.” Marót szerint a hét tele volt izgalommal, és nem otthon ült a számítógép előtt, hanem játszhatott, találkozhatott azokkal az osztálytársaival, akik jövőre már nem lesznek az osztály részei, „így el lehet jól búcsúzni tőlük”.
Nemsokkal később előkerült a fent említett trió másik két tagja, a negyedik osztályos Máté Gergő és a hatodikos József Áron. A fiúk szintén nagyon élvezték a tábort, a kedvenc programjuk a számháborúzás volt és az esti órák amikor az ablakba kiülve beszélgettek, várták a takarodót. Együtt próbáltunk rájönni, mi lenne az az egy mondat, amit mindenképp elmondanának otthon, talán a „jövőre is akarok jönni”, ennél még jobb a „én elmondanám, hogy mit csináltunk éjszakánként. Beszélgettünk, csak sajnos nem tudtunk átmenni a lányokhoz.” De a legjobb talán, hogy „én röviden mindent elmondanék”.
A fiúk triója után, egy lánycsapathoz is volt szerencsénk, akik magukat a Szőke cigányok névre keresztelték. A lányok is nagyon szerették a tábort, csak ne lett volna olyan korán a takarodó és még korábban az ébredés. Bemutatták a közös „járásukat” is, amelyet szigorúan a rózsaszínpárduc zenéjére kell csinálni. Fanni, Eszter, Rebeka és Beáta a táborban lettek nagyon jó barátnők.
A gyerekeknek számos közös programjuk volt, minden napot tábortűz körüli énekléssel zártak.
A zenébe nincsen alá-fölé rendelt viszony
A gyerekeket elszólította az összpróba a délután esedékes zárókoncertre, amelyet a helyi templomban tartottak. Sófalvi Emesével váltottunk még pár szót, elmondta, hogy a gyerekek a zárónapon írnak még három levelet. Leírják, mit visznek magukkal a táborból, mi nem tetszett nekik és mit üzennek a tanáraiknak. „Ezt nagyon élvezzük, nagyon fontos a kommunikáció, hiszen ők is a partnereink. Ezért jó a zene, mert nincsen ilyen alá-fölé rendelt viszony, hanem csak kezdő van és tapasztaltabb, de nem főnök és beosztott.”
A Legato Egyesületnek az a célja a táborral, hogy megszerettessék a zenét a gyerekekkel. Szerintük fontos a tábor megszervezése, hiszen hiányt, űrt tölt be, nincsen ilyen típusú tábor a megyében és a régióban sem. „Vannak olyan értékek, amelyet át szeretnénk adni. Mindig olyan tábort akartam, ahova szívesen hozom a gyerekeimet, itt csak az van, amit a legjobbnak gondolunk. Ezt Kodály mondta, hogy a gyerekeknek csak a legjobbat szabad adni. Mi erre törekszünk: a legjobb kaja, a legvagányabb tanár, a legszebb hely, legjobb zenék, csak ezt érdemlik a gyerekek. Mert így lesz egy olyan értékrendjük, amire lehet építeni.”
A cikk az uh.ro 2022-es nyári gyakornoki programjának keretében jelent meg Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának támogatásával.
