Balul sikerült vállalás, konfliktusok, betegség. Lemondott az alpolgármester és a városmenedzser.
Csütörtök délelőtt iktatta az erről szóló dokumentációt a polgármesteri hivatalban, és lemondott tisztségéről Pálfi Kinga alpolgármester, valamint Albert Sándor városmenedzser.
A városháza felsővezetésének távozó két tagja sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy mi vezetett idáig és hogy látják a polgármesteri hivatal működését.
Túlterhelés, elmaradt sikerek
Mielőtt helyet adott volna a sajtó kérdéseinek, Albert Sándor előbb magának tett fel néhányat, hogy elmesélje a rövidre sikerült pályafutását: miért is vállalta, mi történt azóta, miért folytatta mégis, illetve most miért nem látja a folytatását.
Ő nem erre vállalkozott 14 hónappal ezelőtt, és a megváltozott körülmények előbb próbára tették, majd meghaladták őt. Emlékeztetett: feladata az volt, hogy koordinálja, s nem az, hogy „operatív szinten vezesse” a három igazgatóságot (műszaki, gazdasági, fejlesztési), amelyeket szerinte kompetens, tapasztalt személyek vezették még akkor, amikor elvállalta. „Egy stabil és kiegyensúlyozott apparátusra” alapozott, „tapasztalt volt a polgármester is”, az általa létrehozott önkormányzati csapat támogatását élvezte ő maga is.
Ehhez képest beiktatását követően sorra mondtak le alapemberek – előbb a gazdasági, majd a fejlesztési igazgató és három, a választási listán előkelő helyen szereplő POL-os önkormányzati képviselő.
2020 decemberére már három igazgatót kellett helyettesítenie, miután a műszaki igazgató is lebetegedett –, és „ez egy teljesen más típusú feladat, ami más készültséget kíván”: – Ha valaki a cévémre ránézett, közigazgatási tapasztalatom és tudásom nem volt, ezt akkor is vállaltam, de abban bíztam, hogy a képességeimre alapozva és személyes ambícióból is kiindulva, a többiektől gyorsan el tudom tanulni. Erre azonban nem voltam felkészülve és az idő sem volt elégséges, elvesztettem a külső és belső támpontjaimat – utalt a sorozatos felmondások okozta hiányra, elutasítva azt az esetleges vádat, hogy a „túlzott önbizalom” vezetett volna ide.
– Éreztük, hogy baj van, de hogy mekkora a probléma, azt valószínűleg a tapasztaltabb társaknak jobban be kellett volna látniuk, ezért külső segítséghez fordultunk, hogy kimozdítsuk a közbeszerzéseket. Ezt sikerült is, rendszereztük a problémákat, a lépéseket egy 8-10 hónapos ütemtervben, elosztva a terhet a polgármesterrel és alpolgármesterrel – magyarázta, hogy mi adott mégis erőt, löketet szeptemberben, amikor a saját csapatuk ultimátummal állt elő – ahhoz, hogy folytassa, „egy második esélyt” adva a történetnek és maguknak is.
Decemberben azonban kiesett még egy igazgató, új jogi és pénzügyi helyzetek adódtak, amiket – elmondása szerint – nem tudtak kellőképpen menedzselni, s az új pályázati lehetőségek, az energiaárrobbanás is elvitték az energiát az eredeti ütemtervtől.
Azért sem látja a folytatását a történetnek, mert belőle is sok energiát kivett, „felőrölte ez a 7-8 hónapos időszak”, s ahhoz hogy igazán jó teljesítményt tudjon nyújtani, a személyiségéből kiindulva egy nyugodt és konfliktusmentes környezetre volna szüksége. „Ami az energiát adja, ami táplál, az a csapat sikere, a pozitív visszajelzések. Ezekből volt a legkevesebb, konfliktusból viszont annál több, még ha személyesen nem is érintettek. Ezek azok a tényzők, amiért 14 hónap után nem tudom és nem is biztos, hogy kell folytatnom ezt a megbízást” – összegzett Albert Sándor.
– Elnézést kell kérnünk azoktól, akik bíztak, hittek bennünk, és felhatalmaztak erre – mind a városlakóktól, mind a csapattagoktól, a munkatársaktól. Nekik sok kitartást kívánunk. – Ez így van – csatlakozott hozzá az alpolgármester, aki teljesen más okra hivatkozott lemondása kapcsán.
Ellenség az alpolgármester?
Pálfi Kinga nyíltan kimondta, hogy Gálfi Árpád polgármesterrel való megromlott viszonya vezetett a lemondásához. Bár eleinte úgy tűnt neki, hogy Gálfi lehetőséget akar adni neki, ahogy korábban Orbán Árpáddal is tette, ebben a másfél évben azt látta, hogy „megbicsaklott” a tisztség tartalommal, vagyis döntéshozó hatáskörrel való feltöltése. Elmondása szerint hol azért érte megrovás, mert nem egyeztetett bizonyos témákban, amelyek „nyilvánvalóan” hozzá tartoztak, hol azért kellett küzdenie, mert akadályba ütközött, ami újító, ami nem megszokott, és azt a választ kapta, hogy „nem lehet megcsinálni”.
– Az volt az érzésem, hogy sokszor a döntéseimet a polgármester úr felülbírálta, belenyúlt a feladatköreimbe, még ha jószándékkal is, de megnyírbálta az autoritásomat, és sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy hiába beszélgettünk, a konkrét döntések elmaradtak. Ha én döntöttem, az nem volt jó, ha pedig nem, akkor elmaradt és toporogtam.
– Nem kételkedem a jószándékában, de olyan képet alakított ki rólam, amely nem partneri, hanem politikai ellenfél üzenetét hordozza magában, ez meglátszik a viselkedésében. Ha jól értettem, valamilyen konspiratív elmélet mögé próbál betenni, hol az egyik vagy a másik frakcióval való együttműködésem miatt, hol politikai érdeket szolgálok és valamely politikai párt ügyét képviselem a hivatalban. Nos, nem ezért jöttem, nem erről volt szó, mikor ide jöttem. Nem tudom azt csinálni, hogy minden egyes alkalommal kivívjam a lehetőségeket, feladatokat, úgy, hogy a polgármester támogatását nem élvezem.
– Ha én maradok, az harcot jelent, és épp elég háború van a környezetünkben, nem hiányzik még egy a városon belül. Nem tudom, hogyan tudok előre menni, ha minden gondolatot körül kell magyarázzak, és az észérvek nem érvényesülnek, sokszor azért, mert valaki hangosabban, akaratosan, adott esetben verbálisan agresszíven, az asztalt csapva képvisel egy másik álláspontot. Udvarhelyen nem egy autoriter rendszert kellene támogatni ahhoz, hogy a dolgok haladjanak előre.
Nem állt ki mellette
Pálfi azt mondja, nem feltétlenül a polgármester részéről tapasztalta az agresszív magatartást, de fájlalja, hogy amikor mások részéről „én voltam áldozata ilyen helyzetnek”, akkor a polgármester nem állt ki mellette. Szerinte ez bizonyos vezetői kompetenciák hiányára utal.
Beszédes helyzet az, hogy 32 év után az alpolgármester nem ül ott az ülésvezető mellett, hanem a jegyző, és az alpolgármestert azzal az indokkal, hogy tanácsülésen ő is csak egy tanácsos, a jegyző egykori helyére ültették. Meg lehetett volna oldani úgy is, hogy mindenkinek helye legyen, de „nem úgy oldották meg” – hozott fel újságírói kérdésre egy konkrét alkalmat, amikor hátrányba került, miután elejtette, hogy volt olyan helyzet is, aminek a kibeszélésével mindenkinek ártana.
Albert Sándor együtt tudott dolgozni a polgármesterrel, bár nem mindig, és nem mindenben értettek egyet, viszont a konfliktusos környezetet, mely minden oldalról körülvette és a sikertelenséget nem viselte jól. Most érkezett el mindkettőjük részéről az a pont, amikor fel kell állni.
– Jobb ez, hogy most beszélünk erről, mintha lehajtanánk a fejünket, és egy bólogató, beszédeket megtartó alpolgármesternek lenni. Csak ebben az esetben nem volna harc, de azt, hogy vérbe mártott, kivont karddal menjek körbe minden reggel a hivatalon, csak azért, hogy nekem legyen igazam, nem vállalom. Nem tudok ilyen lenni, nem is akarok. Ha a várost így vezetik, mit várunk el a városlakóktól, cégvezetőktől, a családon belüli agresszióval szemben, ha ilyen példát mutatunk? Fel szeretnék szólalni ez ellen, én nem ezt képviselem, és remélem, Udvarhely sem.
Miért most és miért egyszerre?
Az alpolgármester szerint kialakult egy ellenségkép róla a polgármester szemében, „ő biztos azt fogja mondani, hogy elkezdtem valaminek az áldozataként politizálni, holott talán ez az első politikai megnyilvánulásom, ez volt az a pont, amikor ez a helyzet az egészségi állapotomra is negatív hatással van”.
Csapatként szálltak be, egyeztettek, feltételei voltunk egymásnak. „Itt nem összebeszéltünk, hanem egyszerre mondtuk ki”, és „nagyon-nagyon sajnálják, de megértik” – felelik arra, hogy miért most, miért egyszerre lépnek ki, s mi a POL hozzáállása ehhez a történethez.
Mi lesz a projektekkel?
Az elkezdett 12 projektből három van veszélyben: a csillagvizsgáló, a mobilitási pályázat a komplexitása miatt és a Székelytámadt vár felújítása, mely csúszik ki a határidőből és elakadt egy engedélyeztetésnél – válaszolta Albert újságírói kérdésre, és azt is elmondta, hogy szerinte a külső cégek, szervezetek bevonása az, ami az elkezdett projekteket megmentheti. A legtöbb projekt esetében ez vagy megtörtént már, vagy nagyon közel állnak a szerződés aláírásához.
Ideig-óráig tud működni külsősök bevonásával a hivatal – az elmúlt 7-8 hónap, amióta az előző beruházási igazgató távozott, ennek a keretrendszerének a megteremtésével telt el –, de hosszú távon egy ekkora város ekkora apparátusának stabilitásra és komoly szakmai megalapozottsággal rendelkező munkatársakra van szüksége – állítja a városmenedzser.
A projektek egyébként nem csak Udvarhelyen vannak veszélyben, máshol is komoly csúszások vannak, mert máshol is volt egy világjárvány, és elkezdődött egy háború. Ha csak a Közép-Erdélyi Régió szintjét nézzük, a projekteknek 30 százalékát sikerül csak elszámolni, nálunk jelenleg ez az arány 7-8 százalékos.
Mi lesz velük?
Pálfi Kinga lemondási kérését még jóval kell hagynia a testületnek, elvileg a következő rendes tanácsülésen kerülhet erre sor. Az alpolgármester marad a POL tagja és tanácsosi mandátumát is megtartja. Albert Sándornak 45 munkanapos felmondási idővel zárul a tevékenysége, ő már akkor nem látta értelmét, hogy a POL-ban maradjon, amikor beiktatták városmenedzseri tisztségébe, ezért lemondott tagságáról.
Úgy mondtak fel, hogy egyiküknek sincs más munkahely kilátásban egyelőre, pihenni szeretnének és csak nézni ki a fejükből egy darabig, más politikai, közéleti funkciót nem vállalnak. Albert nem cáfolta értesülésünket, hogy az RMDSZ konzultatív tanácsába hívták meg, de nem fogadta el. Szerinte ez a tanács egy nagyon jó ötlet, mert a POL-nál megtapasztalta, milyen az, hogyha nincs egy apolitikus szellemi tőke, egy megalapozott szervezeti struktúra a csapat mögött: nincs, akivel helyettesíteni a kieső embereket. Pálfi Kinga pedig nemmel válaszolt mindkét kérdésre, hogy vállal-e még szerepet és keresték-e meg más politikai alakulattól.
Mi lesz velünk?
Egymás után távoznak az alapemberek, és nem akarnak jönni az újak – vetette fel a média. Ennek a megoldásához Albert szerint az erős összezárásra és egymás iránti bizalomra lenne szükség azok részéről, akik a hivatal kapuján belül vannak. Pálfi Kinga a biztonságot, a következetességet és azt látja követendőnek, hogy mindenki tudja, mi a saját kis része az egészben. Ha ez megvan, és van egy kontinuitás is, akkor a tenni akarás és a lojalitás viszi előre az embereket, nem csak kipipálgatják a muszáj feladatokat a listán. Hogy kivel tud még együttdolgozni a polgármester? A jegyzővel – hangzott el.
Ki vagy mi a felelős azért, hogy most itt vagyunk?
Pálfi Kinga sajnálja, hogy első női alpolgármesterként nem tudta végigvinni a mandátumot, de ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség nőkre a közéletben, mondja, amikor felmerül egy erre utaló megjegyzés:
– Amikor a nők összeszedik az erejüket, abszolút helyük van, mert kell az a másfajta szemlélet, amit egy nő képviselni tud, fontos, hogy a csapatok úgy alakuljanak, hogy ennek a szemléletnek legyen helye benne. Azt viszont kiemelte, hogy a jóslatokkal és előítéletekkel ellentétben nem a családdal ütközött a közéleti szerepvállalása. Szerinte a mediációhoz, az együttműködéshez partner is kell, és ebben nem volt a polgármester partner, sőt a POL-csapatot sem tartotta barátjának, ezért ők sem tudtak enyhíteni a Gálfiban róla kialakult ellenségképen. Ahhoz olyan vezető kellene, aki tud kételkedni magában, mielőtt egy döntést meghozna, és nem megy a maga feje után akkor is, ha mindenki azt mondja, rossz az irány.
Közös felelősséget emleget válaszában: „amikor a csapat összerázódott, akkor nagyon sok értékes ember került egy helyre, nagyon hittük, hogy meg tudjuk és meg fogjuk csinálni. Ha minket kérdeztek, a polgármester úr nem tartott be mindent, ha őt kérdezitek, biztos ő is ezt fogja mondani, hogy mi nem tartottunk be mindent, ami a protokollumban benne volt. Olyan alapvető emberi értékek sérültek, amelyeken nem tudok túllépni, és nem tartom méltónak Udvarhelyhez” – zárta le.
