Piros színű kisvonat robog a város egyik iskolája felé egy hétköznap reggelen, s ahogy az iskola elé ér, lelassít, majd hosszú füttyel jelzi: beért az állomásra. Nyílik is az iskola ajtaja, és egy osztálynyi kisdiák sereglik ki, nyomukban a tanító nénivel, aki alig győzi utolérni a lábukat nagy izgalommal szedő gyerekeket.
Egy pillantás alatt megtelik a kisvonat: a gyerekek rutinosan pattannak fel a „vagonba”, noha ez az első alkalom, hogy együtt „vonatozik” az osztály. A tanító néni is elfoglalja helyét a gyerekek között, a biztonsági ajtók bezárulnak, a mozdonyvezető a kalauzzal együtt felszáll a szerelvényre, és elindulunk. Kedves utasaink, öveket becsatolni, mai járatunk célpontja egyenesen a Szejkefürdő, az Orbán Balázs Látogatóközpont.
fotók: Szilágyi István és Ambrus Bernadett
Korábban a karácsonyi vásáron is bevetették a szerelvényt, mesélik útközben a mozdonyvezetők, akik Szentegyházáról jöttek a kisvonattal, hogy most a 193. születésnapját ünneplő Orbán Balázsra emlékezve egy héten át minden nap Szejkefürdőre szállítsák a kisiskolásokat, ahol egy interaktív kiállításon keresztül bemutatják nekik Lengyelfalva híres szülöttének kalandos életét.
A báró, aki két gombóc fagyiért eladta címét
Tudjátok, gyerekek, ki volt Orbán Balázs? – fogadja a negyedikeseket Kápolnási Zsolt történelemtanár az Orbán Balázs Látogatóközpontban. Ő írta meg a Székelyföld történetét – érkezik a válasz az egyik kisiskolástól.
Igen, A Székelyföld leírását, pontosít a történelemtanár, majd így folytatja: „sajnos, ma már csak egy kép maradt ránk a lengyelfalvi szülőházról, ahol Orbán János és Eugénia fia született.”
Az első teremben az Orbán-család történetét, Orbán Balázs életrajzát mutatják be a fennmaradt fényképek és a többnyelvű panók, Lengyelfalva híres szülöttének életnagyságú képe pedig azt az érzést kelti a látogatóban, mintha maga Orbán Balázs is jelen lenne, és rezzenéstelen arccal hallgatná végig az életéről ízesen beszélő, olykor anekdotákat is mesélő Kápolnási Zsoltot.
A szejkefürdői Orbán Balázs Látogatóközpont 2020-ban nyitotta meg kapuit. A kiállítás anyagát – a Mini Erdély park csapatával együtt dolgozva – Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt történészek állították össze, emellett a Kováts fényképészet, valamint a Haáz Rezső Múzeum munkatársai is hozzájárultak a tárlat anyagához.
– Mária Teréziától, aki egy híres császárnő volt, kapta Orbán Balázs dédnagytatája a bárói címet, de maga Orbán Balázs nem sokat törődött vele. Egy átborozott délután Konstantinápolyban csupa öt krajcárért odaadta a bárói címét Vámbéry Árminnak, és azt mondta: tessék, itt van, hordjad. Na most az az öt krajcár annyit ért, hogy körülbelül két fagylaltot lehetett arra venni – meséli a történelemtanár.
Nem is igazi székely a legnagyobb székely?
– Eugénia, Orbán Balázs anyukájának neve, ha jobban belegondoltok, nem is olyan magyaros név, inkább görögös – magyarázza a kicsiknek Vasas István, a Mini Erdély Park igazgatója – Ha ezt vesszük, Orbán Balázs csak egyrészt volt székely, de úgy istenigazából még csak nem is volt székely, hisz nagytatája német bányamérnökként került Isztambulba, ott ismerkedett meg a görög nagymamával, majd megszületett Orbán Balázs édesanyja, Eugénia.
Itt látszik rajta a görög vonás, nézzétek meg az arcát, az orrát – mutat rá Orbán Balázs képére.
– Hogy megértsük, honnan indult kalandos élete, még egyet vissza kell lépnünk az időben: nagymamája, aki nagyon gazdag néni volt és Isztambulban élt, egyetlen lánya családjára, az Orbán családra hagyta a vagyont, akik útnak is indultak az örökségért. Csakhogy útközben jött a hír, hogy a nagymama elhalálozott, és a török szultán elvette magának a tizenhárom palotát. Tizenkét évig pereskedtek, nem akarták elismerni, hogy Eugénia az örökös. Orbán Balázs addig felfedezte Konstantinápolyt, és valóra váltotta régi álmát: eljutott Görögországon át egészen Egyiptomig, amit aztán meg is írt Utazás Keleten címmel.
Kalandos élete volt,
még a gízai piramisokat sem hagyta ki, amik nem egyszerűen látogathatók, rosszabbak, mint egy mai szabadulószoba – példálózik Kápolnási Zsolt.
Orbán Balázs mégis vállalkozott rá, hogy bejárja őket: jó pénzért arab beduinokat kért fel, hogy bevezessék a piramis belsejébe. Ám, amikor hirtelen megtalálták a fáraó koporsóját, leoltották a fényeket, és azt mondták, hogy akkor vezetik ki innen, ha a háromszorosát fizeti annak, amiben megegyeztek. Nem volt mit tenni, csak kifizette végül Orbán Balázs – meséli a történelemtanár.
A Látogatóközpont egyik fő látványossága a plafonig érő piramismakett. A gyerekek meg is csodálják, s némelyikük megjegyzi, talán még az épület tetejéből is kilóg a piramis csúcsa.
A turistacsalogató piramis a Haáz Rezső Múzeum Utazás Keleten kiállításáról lehet ismerős, ám ha valaki elfelejtette volna, mit rejt a belseje, most újra beléphet a piramis mögé. Csak el ne vakítsa a sok pompa, amit Orbán Balázs hozott haza Keletről!
Nagylelkű volt – mondja Kápolnási Zsolt Orbán Balázsról. Közel 150 tárgyat vásárolt Egyiptomban, de nem a saját nappalijába tette, mint ahogy mi tennénk ma, ha hazajövünk a kirándulásból, hanem a kolozsvári múzeumnak adományozta. Ezekből adott kölcsön néhányat a múzeum, ha betekintünk a piramis mögé, egy általa vásárolt szarkofág replikáját (Berze Imre szobrász munkája – szerk. megj.), halotti tárgyakat is láthatunk.
Igazi fegyverek a falon?
– Azt a két pisztolyt azért tettük ki, mert nagy párbajozó volt Orbán Balázs: nagyon heves vérmérsékletű volt, és ha megbántották, azonnal fogta a pisztolyt és párbajra hívta az illetőt – mondja a történelemtanár a második kiállítóterembe érve, ahol Orbán Balázs politikai pályafutását tematizálták.
Kápolnási beszédét egyszerre hangköszörülés töri meg, s ahogy a hang irányába, a sarokban felállított pódium felé nézünk, maga Orbán Balázs háromdimenziós hologramja jelenik meg előttünk. Komótosan fellép a pódiumra, majd nekikezd annak a beszédnek, amit egyszer a magyar parlamentben mondott el a székely nép elszegényedéséről és elvándorlásáról.
Sokáig tudnánk hallgatni, de arra is kíváncsiak vagyunk,
hogyan öltözött Orbán Balázs?
Mindig figyelt rá, hogy ne vigye túlzásba az öltözködést, kivételt csak az képezett, amikor a magyar parlamentben felszólalt a székelyek érdekében, ilyenkor kismagyar öltözetet vett magára – magyarázza Kápolnási Zsolt, amint a Látogatóközpont utolsó előtti termébe lépünk, Orbán Balázs ülőhelyzetbe állított életnagyságú viaszszobra elé.
Tudjátok, milyen könyv van előtte letéve? – kérdezi a gyerekeket a tanár bácsi. Azt próbáltuk megmintázni, hogy éppen a nagy művét írja: ott a saját kézírása, meg egy toll letéve, mellette pedig a legnagyobb műve, A Székelyföld leírásának első kötete. De nem akármelyik, hanem az eredeti, 1873-ban kiadott példány – hangsúlyozza a történész.
Itt, a Szejkefürdőn fejezte be a nagy művét, 3.500 km-t gyalogolt be Székelyföldön, hogy feltérképezze az 500 települést. Egy olyan, közel harminc kilogrammos kamerát vitt magával – mutat a terem jobb sarkába felállított korabeli fényképezőgépre. Télen, nyáron, napsütésben, hóban, esőben egy ilyen kamerát vitt a hátán, na meg a felszerelést, amivel előhívta a fényképeket. Még egy sátrat is vitt magával, mert ha világosság érte az üveglapokat, megsemmisültek. Őt tartjuk az első fotográfusnak Székelyföldön, több mint 150 képe maradt meg hálistennek.
Ha belekukkantotok a gépbe, ezekből láthattok párat, hogy milyen képeket is készített ő Székelyföldről – bátorítja a gyerekeket a történelemtanár, majd egy érintőképernyőhöz irányítja, arra biztatva őket, hogy nézzék meg, nyomtassák ki a nevüket hieroglifákkal.
Mi van a sötétben?
A negyedik terem kiállításanyagának egy részét három apró lyukon keresztül látni, így nem csoda, hogy nagy az izgalom a gyerekek körében: amint bekukkantanak az egyik résbe, rögtön felkiáltanak: azta!
Egy korabeli fényképelőhívó eljárás jelenik meg előttünk az apró lyukakon keresztül, s ha az utolsó résen nézünk be, magával Orbán Balázzsal találjuk szembe magunkat. Angliában ismerkedett meg a híres francia szerző, Victor Hugo fiaival, akik a leghíresebb fotográfusok voltak Franciaország-szerte, és tőlük tanult meg fényképezni – magyarázza Kápolnási. A teremben még Victor Hugoék La Manche-csatornai kilátását is megjelenítették a kiállítást tervezők, azt a hatást keltve, mintha mi magunk is éppen a francia író lakásában töltenénk el egy délutánt.
Na, gyerekek, mi az az egy mondat, amivel érdemes hazamenni? – hangzik el a kiállítás végén a kérdés.
„Ő védte meg a magyarokat – mondja egy kisiskolás.” Inkább azt mondanám, helyesbít a történelemtanár, hogy „népének sorsát a sajátjánál is fontosabbnak tartotta.” Végrendeletében azt írja, teszi hozzá a tanár bácsi, „családdal nem lévén megáldva, a magyar népet tekintem örökösömnek”, és ezt szó szerint értette: teljes vagyonát az anyagi gondokkal küzdő székelykeresztúri unitárius gimnáziumra hagyta – a mai napig viseli nevét –, pedig éppen ebben a körzetben nem szavazták meg képviselőnek.
„Négyszer temették el szegény öreget, s mindegyik temetése ugyanott, Szejkefürdőn zajlott” – mesélte még a tanár bácsi, mire az egyik gyerek hozzáfűzte: jó sokszor!
Teszünk is még egy kitérőt Orbán Balázs legújabb síremléke felé, a felújított székelykapuk alatt áthaladva. Kiérve biza jó volna megszusszanni, magunkba szívni még egy kis szúrós szejkei levegőt, de sietnünk kell, a domb aljáról máris felhallatszik a kisvonat füttye: beért az állomásra, indulás haza. Felszállás, a viszontlátásra!
Ha többet szeretnél olvasni Orbán Balázsról, a tavalyi történelmi sétáról készült cikkünket ide kattintva találod.
A szejkefürdői Orbán Balázs Látogatóközpont jelenleg a kisiskolások számára tart nyitva, tavasszal azonban kinyitja kapuit a látogatók előtt, a Mini Erdély Parkba belépőt váltók ingyenesen tekinthetik meg majd a kiállítást.
