Sokszor fordul elő velünk, újságírókkal, hogy a hirtelen kapott információval nem tudunk, amit kezdeni. Vagy mert ki sem látszunk a munkából, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy majd úgyis bejelentik, esetleg addig bonyolítjuk a fejünkben a „mit kezdjünk ezzel, hogyan reagáljunk” kérdést, míg végül az információ elveszíti exkluzivitását, az érintettek kitalálnak rá egy elfogadható magyarázatot, stb. 

Éppen ezért szeretem, ha valaki gyorsan reagál a frissen kapott infóra, ahogy tett Edit, Timi és István is, amikor kaptak egy fülest, hogy lemondani készül Székelyudvarhely alpolgármestere, Pálfi Kinga, és városmenedzsere, Albert Sándor. 

Csak a kapus marad a városházán?

Nem lacafacáztak, mielőtt kitalálhatták volna, miért ne fogjanak bele, elmentek a hivatalba meg a Pávába és a lemondani készülő tisztségviselők és társaik orra alá dugták a mikronfont, ami segített kibújtatni a szöget a zsákból, és elindítani azt a nyilatkozatlavinát, amely során végre fény derült arra, hogy Gálfi Árpád polgármester és az addig „csendkirályt játszó” csapata nem tudnak együttműködni.

Ugyan nem volt ennyire közvetlen hatással Udvarhely közéletére az orosz-ukrán háború, Ernő próbálta elgondolkodtatni az olvasóinkat cikksorozatával. A témában először egy átfogó háttéranyagot publikált, majd a háború előzményeit és hatásait több szempontból vizsgálta.

Mi a célja Putyinnak a magyarokkal?

A gazdasági fejtegetések mellett a sorozat egyik legfontosabb darabja szerintem az, amelyben párhuzamot von a magyarok és az ukránok között, hiszen hiába szépítjük, a magyar történelem több meghatározó pontjában is az oroszok voltak azok, akik agresszorként léptek fel ellenünk.

Evezzünk vidámabb vizekre,

„lapátoljunk tovább” egészen az idei érettségi vizsgákig. 

Timi és Betti júliusban minden vizsganapon felkerekedett, hogy megszólaltassa a végzős diákokat, akik a legüdébb pillanatokat szerezték nekem idén. Főleg az első napon megszólaltatott srác, akinek nyilatkozatait még hónapokkal később is röhögve néztük újra a haverjaimmal a kanapén. „A tétel nagyon könnyű volt, csak nem nekem” – született meg az új szállóige.

Megkapták az elveszett levelet, mégsem örült neki mindenki

A videóknál maradva, télen is készült olyan, ami különösen kedves számomra a 2022-es év uhás repertoárjából. Ez nem más, mint a barátomról, Vajna Gáborról szóló videó, aki idén az általa készített robotkulcstartókkal robbant nagyot. Emlékszem, amikor megláttam, a műhelyében alakuló robotokról szóló bejegyzést, rögtön meg is kerestem, mert interjút szerettem volna készíteni vele. Sajnos az időm ezt hónapokig nem engedte, mígnem Eszter mondta, hogy a kézművesekkel készített videósorozatában szeretne egy epizódot Gáborról. A szálak összeértek és így Eszter engem is magával vitt Gábor műhelyébe, ahonnan egy kulcstartóval gazdagabban távoztam.

Először robotokat készítettem

Szintén ott lehettem Robi Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz frontemberével készített interjúján, ami ugyancsak különleges helyet foglal el az idei számvetésben. 

Lovasi András: el kéne mondani az embereknek

Nem csak azért, mert Lovasi bandáinak zenéjét gyermekkorom óta hallgatom, hanem mert „a nem újságíró Robinak” köszönhetően – egy nem szokványos, inspiráló interjú kerekedett ki a beszélgetésből, és a „hogyan alakult, hogyan bomlott fel a zenekar” kérdések helyett szerelemről, halálról, elfogadásról, vágyakról beszélgettünk és beszéltettük egyik kedvenc zenészünket.

Új arcok a láthatáron

Azt hiszem, éppen ezért szerettem a Lógj velünk! médiaiskola képzésünk után „nálunk ragadt” Zalán interjúját is, amit Katona Ferenccel készített. Katona bokszmeccseiről rendszeresen beszámolunk sportrovatunkban, az általa szervezett erőemelő, szkander, vagy crossfit versenyekről is tudósítottunk, de Zalán egy más kérdésben szólította meg, amelyben Katona őszintén vallott. „Bántalmazott és bántalmazó is voltam már” – kezdte a beszélgetést. 

Az a bántalmazás, amikor az ember nem tudja magát megvédeni

És nem csak azért, mert ez most az új munkatársak dicséretének helye, de az idei év számomra fontosabb anyagai közül Emőke Erdély dala döntőjéről írt tudósítása sem maradhat ki. Már az is tetszett, ahogy következetesen végigcsinálta a résztvevőkkel készített interjúsorozatát, mégis azzal lopta be igazán magát a szívembe, hogy nem félt kritikus hangnemben írni a vetélkedőről.

Nem csak a versenyzőkre fér rá a kritika

A kolozsvári döntőre 200 kilométert utazva Emőke arról szerettett volna tudósítani, hogy mi történik a kulisszák mögött, de a szervező Magyar Ifjúsági Értekezlet kicsit keresztülhúzta számításait, amikor közölte, nem mehetnek be a stúdióba, ehelyett egy tévén fogják nézni a vetélkedőt.

Nem születhetne meg az idei kedvenc anyagaimat számba vevő lista, ha nem szerepelne benne sport. Ezek közül szemezgetve éppen az Emőkénél is értékelt őszinteség miatt Luki kézilabdavébéről írt cikke volt az egyik kedvencem.

Három éve hallgatjuk, hogy ennek a válogatottnak ez lesz a nagy dobása

A magyar válogatott gyengére sikerült hazai vébéje után Luki szépítgetés nélkül írta le véleményét, ami nem is csoda, hiszen három éve hallgatjuk, hogy ennek a válogatottnak ez lesz a nagy dobása.

Hogy egy picit hazabeszéljek

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ugrott be néhány a saját cikkeim közül, amikor Editben megfogalmazódott az ötlet, hogy emeljünk ki néhány anyagot, amelyek a sok kékfény miatt nem kerültek kellő rivaldafénybe a tavalyi év során, de fontosak számunkra. Így, a számvetés végén megragadnám az alkalmat, hogy újra előhúzzak 1-2 darabot a cilinderből, mert amellett, hogy olvasni is szerettem az uhát, voltak anyagok, amelyek miatt írni is. A tavalyi évben próbáltam minden udvarhelyi sporteseményről tudósítani, viszont először adatott meg, hogy részt vegyek egy kiemelt, nemzetközi teqball tornán is azok után, hogy folyamatosan beszámoltunk Ilyés és Györgydeák a világ minden pontján elért sikereiről. Ezért és nem csak ezért volt fontos számomra a teqball-családban eltöltött nap Marosvásárhelyen.

Ez rajtam ment el – súgta társának 9-7-es Góbé vezetésnél

Már egy politikai eseményről is csak sportzsargonnal fűszerezve tudok beszámolni. Zalánnal és Edittel – neki külön köszönet az ötletért – közösen látogattunk el az udvarhelyszéki RMDSZ idei tisztújítására, és engem ért a megtiszteltetés, hogy beszámolhassak az egyedüli jelölt, Bíró Boti rajtcélgyőzelméről. A meccsről készült fotót Szász Csaba grafikus kollégánknak köszönhetjük. 

Győzött a papírforma, nyert a Bíró

Bíró a farkaslaki sportbázison népes közönség előtt szaladt fel a gyepre a területi elnök, a lelátó is megtelt. A sportág olyan nagyjai foglaltak helyet a tribünön, mint a korábban országos szinten is brillírozó Antal István, Asztalos Ferenc, és a szakág jelenlegi nagyjai, mint az ifjabb Antal, Lóránt, aki néhány héttel korábban szoros versenyben nyerte meg a körzeti bajnokságot.

Mindent összevetve

amellett, hogy nagyon nehéz év volt a 2022-es – mind a saját életemben, mind az uhá életében – jó érzés most, amikor számot vetek arról, milyen számomra emlékezetes anyagok jelentek meg a portálunkon tavaly, és sokkal többet kell kihagynom, mint ahány belekerül. Bár ezek közül sok felett elsiklottatok – mert a vér elvitte a figyelmet –, most néhányat pótolhattok, kedves olvasók. És idén is maradjatok velünk, hiszen idén megpróbáljuk überelni a 2022-es évet is. Kacsintó arc. Boldog új évet!