Hogy az udvarhelyi Művelődési Ház kacsalábon forgó palotává váljék, kizárt, de miért ne lehetne belőle egy olyan épület az udvarhelyiek számára, ahol nem nagykabátban, fázva kell megnézni egy előadást, ahol kényelmesen elfér a színház, a néptáncműhely, a filharmónia, a kórusok, és a művelődési ház? 

Székelyudvarhely kulturális intézményei közül a városi könyvtár, a múzeum és a színház után a Művelődési Ház igazgatóját, Simon Mária Tímeát kérdeztük arról, milyen kulturális programokat terveznek az idei évre, és milyen fejlesztések szükségesek a művelődési házon belül azért, hogy olyan hellyé váljon, ahol az intézmények dolgozói, a városlakók egyaránt jól és kényelmesen érzik magukat.

Tavaly a zene éve volt. Milyen programokat szervezett a Művelődési Ház?

A tavaly az elektronikus zenétől kezdve a klasszikus zenén át a népzenét kedvelő városlakóknak szerettünk volna ízelítőt nyújtani, megmutatni mindenkinek, hogy milyen színes is az a zenei világ, amelyben élünk.

 Fotók: Dávid Anna Júlia

A zene éve programsorozat kapcsán vezettük be a Székelyföldi Filharmóniával az újévi koncertet, amelyeken, ha térben nem is, de hangzásban kicsit a bécsi keringők és polkák világába képzelhetjük magunkat, az idei évet is így indítottuk és szeretnénk is folytatni, mert nagyon népszerű az udvarhelyiek körében. 

A tavalyi Udvarhely Napokon is igyekeztünk sokszínű zenei felhozatallal előrukkolni: a városháza udvarán klasszikus zenét hallgathattunk, a fiatal zenekarok a József Attila utcában léptek fel, a városi parkban volt népzenei színpad, és a tavaly először dj-s bulit is rendezhettünk, ráadásul a városi strand udvarán, amelyről kiderült, hogy nagyon hangulatos kulturális térként is tud funkcionálni.

Én nagyon szerettem a gyereknapi Támtátám birodalmi programot, amelyet már tartalmilag a Művelődési Ház csapatával és Lukács Emőkével, az Udvarhely Bábműhely vezetőjével raktunk össze. De nagy elégtétel volt a két szabadtéri filharmónia-koncert is, a Disney rajzfilmzenés koncert évek óta személyes álmom, s jó volt látni megvalósulni. Ez a koncert egyben a városnapi filmzenés, Avicii-s filikoncert főpróbájának is tekinthető, hiszen nagy logisztikát igényelt a színpadon a rengeteg mikrofon elhelyezése, majd a nézőtér berendezése. A szabadtéri nagykoncert egy olyan közös álom volt az idén tizenötödik évadát ünneplő Székelyföldi Filharmóniával, amelyet örülök, hogy együtt valósíthattunk meg.  

Személyes nagy kedvencem volt még a Sárik Péter koncert szintén közösen a filharmónia vonósaival, és – ami nem a zenéhez kapcsolható, de – nagyon szép momentum volt, amikor Lackfi János íróval találkozhattak a városlakók a Jézus-kápolna udvarán. Az emberek – annak ellenére, hogy a város végén volt – eljöttek, teltházas, azaz teltkápolnás rendezvény volt.

Kísérleteztünk mindenfélével: a mesterséges intelligencia és a festészet viszonyával a KultOn rendezvényen belül: a két napos workshopon kulturális szakembereknek tartottak előadást informatikusok a számítástechnika kultúrában való felhasználásáról, a Digitális Székelyföld konferencia után nálunk is bemutatkozott Tengr.ai Misi, aki azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az őszi napsütésben több mint kétszáz diákkal ültünk ki a dombtetőre a Petőfi bicentenárium kapcsán.

A Petőfire való hangsúlyosabb emlékezés idén is teret kapott a Művelődési Ház programjában: januárban nyílt meg a Magyar vagyok – Petőfi 200 kortárs képzőművészeti kiállítás, a Magyar Kultúra Napja programsorozat részeként Tímár Sára és zenekara a költő népdallá vált verseit énekelte meg, míg a csíkszeredai régizene együttes, a Codex is volt a vendégünk hasonló témában. 

Ha már az évfordulóknál tartunk: a 2021-es Pilinszky-év kapcsán a könyvtár előtti téren hallgathattunk bele tavaly Prieger Zsolt és Nagy Katica elektronikus zenével ízesített Piliniszky és én előadásába, de szintén tavaly emlékeztünk meg a 125 éve született Tamási Áronról is: A Petőfi Irodalmi Ügynökséggel partnerségben nyílt a szabadtéri kiállítás a Patkóban, többször volt vendégünk Juhász Anna irodalmár, akinek a rendhagyó irodalomóráit nagyon szerették a diákok, jó érzés volt látni például a Nemes Nagy Ágnes életét bemutató koncertszínházi előadáson a sok fiatalt. 

Tavaly a március 15-ei ünnepséget a Művelődési Ház koordinálta, így volt lehetőségünk rá, hogy a központi ünnepség mellett, külön a fiataloknak szóló programmal is előálljunk: zenés-táncos-színházi produkciókkal várták az érdeklődőket a diákcsoportok a kávézókban, belvárosi kocsmákban. A zene éve programsorozat kapcsán indítottuk el a Székely Dalegylet Férfikórusával, hogy katonadalokat tanítsanak a gyerekeknek. Idén már a harmadik kiadását élte meg a program, külön öröm számomra, hogy a generációk közötti kapcsolat mennyire tud működni, ha szeretettel fordulunk egymás felé. 

Ha játék éve, akkor mit tervez a Művelődési Ház?

Az elmúlt három hónapban sem volt hiány a programokból: a jeles évfordulók kapcsán mindig jelentkeztünk mi is ahhoz kapcsolódó eseménnyel: a Magyar Kultúra Napja alkalmából Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra Magazin főszerkesztője tartott rendhagyó irodalomórát arról, hogy milyen társadalmi közegben születtek meg azok a máig fontos irodalmi művek, mint például az idén kétszáz éves Himnusz, a Don-kanyarban történt tragédia 80. évfordulója kapcsán dr. Nagy József történész kicsit arról is beszélt, hogy mi magyarok ne csak a tragédiákra emlékezzünk, volt könyvbemutató volt Visky Andrással, Orbán Balázs ünnepségre hívtuk a városlakókat a polgármesteri hivatallal közösen, nőnapkor a Szilvássy Caroláról készült filmet mutattuk be az érdeklődőknek, majd Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője volt a vendégünk.

Habár idén nem a Művelődési Ház volt volt a március 15-ei ünnepség koordinátora, több proggrammal is csatlakoztunk az ünnephez: több száz gyerek vett részt a huszárcsákó készítésen, szintén száznál is többen énekeltek a Dalegylet tagjaival, a nagyobb diákoknak kreatív írásműhellyel készültünk. A huszárok lábbuszozása talán az egyik legemberibb és legszebb megélése volt az ünnepnek: köszönöm nekik, hogy a gondolat nem maradt elképzekés és csatlakoztak ők is programhoz. 

Márciusban két napos társasjáték-maratont tartottunk a kolozsvári Kubuk csapatával. A lányok összesítése szerint 15 óra, 130-nál is több játék, 130-nál is több résztvevő, 163 lejátszott játszma és 300 óra összesített játékélmény volt a végeredmény. Mindenképp szeretnénk folytatni velük, idén még három hasonló formában megrendezett játékmaratonra várjuk az udvarhelyieket. Addig is minden hónap utolsó hétvégéjén a Mátrisz csapatának koordinálásában lehet a pénteki társasjáték esteken gyakorolni. 

Április 2-án a Kolozsvári Magyar Opera és a Székelyföldi Filharmónia közösen Pietro Mascagni Parasztbecsület című egyfelvonásos operáját vitte színpadra, amelyet a Művelődési Házban tartottunk. Én remélem, hogy a következőkben többször lesz részünk ebben az épületben is klasszikus zenei koncertélményben.

A terveink között szerepel az Udvarhelyi Fiatal Fórummal közösen egy udvarhelyi Minecraft-verseny, ahol a város ikonikus épületeit szeretnénk megépíttetni a játékban. Ez lehet, hogy egy kicsit kiüti a biztosítékot a konzervatívabb felnőttek között, de ha belegondolunk, mindenki gyermeke Minecraftozik, és azzal, ha ilyen népszerű játékkal nem foglalkoznánk a játék évében, szerintem egy lehetőséget hagynánk ki.

Játéktörténelemmel foglalkozó szakembert is elhívnánk, aki arról beszélne az iskolásoknak, hogy mit jelent a Homo ludens (játékos ember – szerk. megj.), hogyan alakult ki a játék, mit jelentett az ókorban, a középkorban, mióta vannak játékgyárak, a babákat mióta készítjük. 

A városnapok programjai kapcsolódnak majd a játék évéhez?

Kapcsolódnak, viszont erről majd az Udvarhely Napok beharangozójában beszélnénk.

Beszélgessünk a Művelődési Házról: tudják-e most már a városlakók, mivel foglalkozik az intézmény?

A művelődési ház az egy kicsit úgy van, hogy jó nagy épület, de az emberek nem kötnek hozzá tartalmat. Ez abból is adódik, hogy még más intézmények is vannak az épületben.

Látom a haladást az iskolákkal kapcsolatban, a programszervezés szempontjából is már másképp jegyzik a művelődési házat, de azért messze nem jutottunk még a végére. Még mindig csörög a telefon, ha a néptáncműhelynek van bemutatója, hogy szeretnének félretetetni jegyet, vagy a színháznál csengetnek, ha a mi előadásainkra szeretnének jegyet vásárolni. Szeretném, ha kikristályozódna az emberekben az, hogy ez egy önálló intézmény, és nem csak egy épületkezelő intézmény.

Mit sikerült megvalósítani a menedzsment tervedből, és mi az, ami még várat magára?

A KultON digitális kalákát, amelynek idén lesz a második része, egy sikerprogramnak gondolom, ez benne volt a terveim között is, hogy a kultúrát és digitalizációt találkoztassuk. A diákoknak szóló programjaink: a tárlatvezetések, a rendhagyó irodalom- és történelemórák, a jeles napokhoz kapcsolódó más perspektívából megközelített eseményeink mind benne voltak a tervemben, mint ahogy azt is jó látni, hogy a Művelődési Házhoz tartozó kórusokkal, az idén 155. évét ünneplő Dalegylettel például, vagy szintén hozzánk tartozó Székelyföldi Filharmóniával is túlléptünk az adminisztratív kapcsolaton és sok közös tervünk van.  

Ami nekem nagy szívfájdalmam, hogy a tavaly nem sikerült összehozni a Szejke-fesztivált. Újra szerettük volna brandelni, viszont annyi rendezvény volt, amely tavaly a Művelődési Ház a hatáskörébe került, hogy nem sikerült ezt meglépni. A csapat is egy elég szűk létszámmal bír, érezzük, hogy nem egy nagy humánerőforrással rendelkező intézmény vagyunk. 

A Szejke-fesztivál egy olyan vállalás tehát, amit eddig nem sikerült megvalósítani, de reméljük, hogy összejön.

Hányan és hogy dolgoztok a Művelődési Háznál?

Van egy titkárnőnk, egy közbeszerzőnk, egy raktárosunk, egy adminisztrátorunk, egy könyvelőnk, egy jegyárusító közönségszervezőnk és egy művészeti referensünk, aki a kiállításokért felel, ha a Művelődési Ház organigrammáját nézzük. De hozzánk tartozik a Székelyföldi Filharmónia művészeti titkára és vezetője és zenészeinek egy része, valamint egyharmad állásban a Dalegylet karnagya. 

A könyvelőn kívül, aki kimondottan könyveléssel foglalkozik, a többiek mindennel foglalkoznak: rendezvényszervezéssel, programok lebonyolításával, a közbeszerzéssel, szerződések előkészítésével, ha egy kiállításmegnyitó vagy koncert van, akkor fogadni kell az embereket, délután is mindig itt kell legyen valaki. 

Nem lehet panaszom a csapatra, mert nagyon proaktívak, nagyon tudják azt, hogy mi kell ahhoz, hogy egy rendezvény összeálljon. Nagyon lehet rájuk számítani, ha munkaidőn kívül vissza kell jönni, nem olyanok, akik kihúzzák magukat a munka alól. És ezt most nem azért mondom, hogy szépeket olvassanak magukról az újságban. 

Az egyik nagyon hangsúlyos profilja a Művelődési Háznak a kiállításszervezés, illetve a tárlatvezetések, amelyek azért is kellenek, hogy a megnyitó után se maradjon a koncertterem három hétig üresen. Ami nagyon nagyon fontos, hogy a Művelődési Háznak nem feltétlenül az a feladata, hogy világhírű festőket, képzőművészeket hozzon ide, hanem az, hogy megmutassa a helyi értékeket is itthoni képzőművészek, művészek munkái által.

Ha ilyen kevesen vagytok, tervben van-e személyzetbővítés?

Ahhoz, hogy az épület funkcionális és jól működő legyen, szükség lenne egy épületmenedzserre. Azaz olyan szakemberre, aki rendelkezik mérnöki szaktudással, átlátja, ismeri az épület problémáit, több, mint aki a letört kilincset megjavítja. Itt egy másik kérdés is felvetődik, hogy ki kellene valójában adminisztrálja az épületet.

Az már a kulturális stratégia írásakor is megfogalmazódott, hogy célszerűbb lenne annak az intézménynek adminisztrálnia, aki a legtöbb színpadidőt használja. És ez a színház. A Művelődési Ház mint intézmény 2021 decemberében kapta meg az adminisztrálási jogot és az én menedzseri szerződésem idejére szól, hogy utána mi lesz az épület adminisztrálásának a sorsa, az már önkormányzati döntés kérdése is. 

A múlt hónapban megjelent a hír, hogy felújítják a művelődési házat. Mit jelent ez pontosan?

Amikor megjelent ez a Facebook-bejegyzés, mindenki elképzelte a kacsalábon forgó művelődési házat. Ez a saját lábain fog forogni, de remélhetőleg nem fogunk fázni benne.

Ez a pályázat ugyanis elsősorban az épület energetikai felújításáról szól: a villanyhálózat cseréje van benne, az épület szigetelése, a tetőtér kicserélése, de ebben a pályázatban tudomásunk szerint nincs benne a különböző épületrészek funkcióinak a megváltoztatása. A pályázatot a polgármesteri hivatal fejlesztési igazgatósága koordinálja így részletekkel, ütemtervvel és a konkrét elképzelésekkel ők tudnak pontos információval szolgálni. 

A jelenlegi épület a mostani formájában már nem tudja kielégíteni azokat a 21. századi igényeket, amelyeket egy ilyen épület ki kellene, hogy elégítsen.

Szükség lenne rá, hogy egy közös modernizációs elképzelés szülessen, gondolok itt a nagyterem rehabilitációjára. Ez a jelenlegi pályázat ugyanis nem célozza meg a nézői élmény javítását. Nincs benne az akusztika javítása, a nagytermi székek cseréje. Ez egy másik pályázatnak a tárgya kellene legyen, vagy pedig saját forrásból kellene megvalósítania a városnak, vagy nagyon gazdag mecénások kellenének a városba. Az épületben együtt dolgozó intézményvezetőkkel többször egyeztettünk már erről, a konszenzus, hogy 21. századi épületre van szükségünk, reméljük, hogy meg is tud majd valósulni. A jelenlegi pályázat fontos lépés hozzá.

Mi az, ami idén megújulna?

A tavaly fejeztük be a színészöltözők melletti mosdók felújítását, szerettük volna ha a mozgássérültek számára is ki tudtuk volna alakítani új vizesblokkot, viszont a nagyon késői, horribilisen magas fűtésszámla miatt napoltuk a felújításokat. . 

Most folyamatban van a néptáncműhely próbaterme melletti mosdók felújítása, szeretnénk, ha az épület belsejéből is megközelíthetőek lennének. Amikor az elkészül, akkor a pénztár melletti mosdót mozgássérült mosdóval is ellátjuk, illetve a ruhatár melletti mosdót is felújítjuk. Ami még az idénre nagyobb munkálat, az az alagsornak a felújítása, illetve a színháznak van lent egy próbaterme, amelynek nincs ablaka, ezért oda kell egy jól működő szellőztető rendszer.

A kórus próbatermébe – ahogy a koncertteremben – új függönyöket, új sötétítőt tettünk, az idén meszeltünk több teremben is. A kórusteremből kidobott papírok között egy érdekes levélre is bukkantunk. 

Ezt a levelet 1952-ben írta Balázs Ferenc karmester, a pártszervezet propaganda osztályának, a rajoni néptanács kultúrosztályának, a városi néptanács végrehajtó bizottságának címezve. Arra kéri őket, hogy az Atheneum-on belül működő Bartók Béla Filharmonikus zenekar, tánccsoport, egyesített énekkar és színjátszócsoport részére megfelelő helyiséget szíveskedjenek kiutalni. A rendelkezésükre álló helyiség ugyanis a hideg idő beálltával teljesen alkalmatlanná vált a próbák megtartására. A levél írója megjegyzi, hogy ebben az ügyben már több mint két hónap óta állandóan kért és kilincselt az illetékeseknél, a városi néptanács december 9-ei beszámolóján személyesen, és nyilvánosság előtt is felszólalt, de ennek ellenére is csak ígéreteket kapott. A levél végén arra kéri az illetékeseket, hogy tegyenek meg minden lehetőt, hogy „a város kulturális élete helyiség hiányában visszamenést ne mutasson, hanem tovább fejlődhessék”.

Mintha csak ma írták volna ezt a levelet, nem 1952-ben. 

Sajnos a levében felsorolt problémák közül ma is sok minden fennáll: az elmúlt télen ugyanúgy hideg volt, nincs elég hely a különböző intézmények előadásaira, próbáira és néha a kommunikáció is akadozik. Történészként mindenképpen érdekes dokumentum volt, igazgatóként inkább szomorú. 

De remélhetőleg, ha elkészül az épület energetikai felújítása, akkor már okos lesz az épület és például külön lehet majd fűteni az irodákat a nagy előadótermet, amelyre most nincsen lehetőségünk. 

Mikor lesz végre kész a művelődési ház engedélyeztetési iratcsomója, másnéven DALI-ja? Már korábban is szó volt róla, hogy meglesz.

Mi mind a hárman (a színház, a néptáncműhely és a Művelődési Ház) egyetértettünk abban, hogy egy technikai dokumentációra lenne szükség, ami egyben kezeli a kőzetgyapot-szigeteléstől kezdve a színháznak azt a jogos igényét is, hogy hasonlóan más színházakhoz, itt is legyen az épület háta mögött egy bejárat, ahol a díszleteket be tudják hordani a színpadra. 

Az is egy közös elképzelés, hogy a nézőtér megújuljon. 437 férőhelye van jelenleg a művelődési ház nagytermének, a város legnagyobb nézőszámmal rendelkező terme ez. 

Kérdés, hogy meg tudjuk-e lépni azt, hogy még ezt is lecsökkentjük, mert a most gyártott székek jóval nagyobb helyet foglalnak el.

Az új tűzvédelmi előírásoknak is meg kell felelni, megvan, hogy mekkora székszám fölött van rá szükség, hogy a színpadot és a nézőteret vasfüggönnyel válasszuk le egymástól. Jelen esetben nálunk nincs ilyen függöny. 

Mi a te álláspontod a nagytermi székek cseréjével kapcsolatban?

Én a költségvetésbe nem csak a székek cseréjét terveztem be, hanem a padlónak a felújítását, illetve a falaknak a felújítását is. Mert szerintem egy ekkora horderejű munkálat egyben kellene mozogjon. Otthon sem cseréled ki a szekrényt, ha mögötte penészes a fal. A székek cseréje önmagában véve kevés ahhoz, hogy az a terem funkcionalitás szempontjából hozzáadott értékkel is bírjon. Persze, kényelmi szempontból mindenképp jobb és szebb lesz. De ha már egy olyan nagy összegű munkálatot elkezdünk, akkor azt semmiképp sem szabad csak a székcserével letudni. 

Nekem igazából az a hozzáállásom, hogy úgy cseréljünk székeket, ha megvan hozzá a pénzünk a falak cseréjére, ami kell ahhoz, hogy az akusztika is megfelelő legyen. De az a helyzet, hogy ezek horribilis összegek: csak a székek tavaly 800 ezer lejbe kerültek volna, ez az idén biztos több lenne. Viszont most az energetikai felújítás előtt nem hiszem, hogy ekkora belső fejlesztésbe tudnánk kezdeni. 

Idénre 5 millió lejből gazdálkodhat a Művelődési Ház. Mire költitek?

A tavalyhoz képest sokkal többet kaptunk felújításra, ez köszönhető annak is, hogy a színház által betervezett elektromos autóra szánt összeget az önkormányzat a művelődési ház felújítására csoportosította át. Több százezer lejt vesz fel az épület fenntartása, gondolok itt a fűtésszámlák kiegyenlítésére, az őrző-védő szolgálatra. Megnövekedett emellett azoknak az alkalmazottaknak a fizetése, akik a kulturális törvény besorolása szerint vannak alkalmazva, valamint a tavaly novembertől kajabont is tudjuk adni az alkalmazottaknak.

Szintén megnövekedett a zenészek bére, a filharmónia zenészei között vannak, akiknek a művelődési házzal van munkaszerződésük, illetve vannak, akik szerzői jogdíjas szerződésekkel vannak megfogadva egy-egy koncert erejéig. Emellett vannak a programokra szánt költségek is, amelyeket bele kell számolni a költségvetésbe.

Hogy látod az elmúlt év távlatából, változott-e az udvarhelyiek igénye a kulturális programok terén?

Nekem nagy szívfájdalom volt tapasztalni azt az elmúlt másfél évben, hogy nagyon sok embernek a kulturális élmény, vagy a kultúrához való viszonyulása a szórakoztató jelleggű műsorokkal egyezik meg, és ha a Székelyföldi Filharmónia meghívására egy országos hírű operaénekesnő lép fel a Szent István teremben, nemcsak hogy nem telik meg, hanem kérlelni kell az embereket, hogy eljöjjenek. 

Év elején jöttek ki a részleges népszámlálási adatok, és elég sokáig hír volt, hogy Hargita megyében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 16 százalékos országos átlaghoz képest öt százalékkal kevesebb. Úgy gondolom, hogy a kultúrafogyasztási igényeink is kicsit ezt a számot tükrözik. 

Hogy lehet kimozdítani az udvarhelyieket a komfortzónájukból?

Neveléssel. Ezért vannak a nevelő programjaink, akár a Székelyföldi Filharmóniával közös nevelő hangversenyeink, amelyekbe iskolákat vonunk be. Nemrég volt egy másik oktató programunk szintén iskolásoknak, a Házhoz megy a Zenede. Azt szeretnénk, hogy szélesítsük az emberek látókörét.

De én nem értek egyet a kultúra ingyenesítésével. Nem azt értem ezalatt, hogy mindenért pénzt kell kérni, viszont azzal, hogy valamihez nem rendelsz árat, nagyon sokszor az emberek úgy gondolják, hogy az értéktelen. Lassan, de biztosan azt a minimumot, ami mondjuk egy csomag cigaretta ára, már csak az előadóművészettel szembeni tiszteletből is el kell kérni, másrészt az önkormányzattól és a várostól sem várhatjuk el, hogy minden programot tudjon finanszírozni. Mindenki a saját részét kicsit hozzá kellene tegye. Ha előfizetésünk van a Netflix-re, az HBO-ra, a Disney+-ra, akkor a helyi intézmények kulturális kínálatát sem kell feltétlenül ingyen elvárni. 

Nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel, de én nem érzem úgy, hogy az egy jó irány lenne, hogy mindig minden ingyen legyen. 

Mi ad erőt a hétköznapokra, amiből töltekezni tudtok ti, a Művelődési Háznál?

Amikor az emberek eljönnek az általunk szervezett az előadásokra, elmondják egyrészt a kritikát is, hogy volt egy kis szervezői baki, de azt is, hogy ez jó volt, és köszönik szépen, hogy ilyen van Udvarhelyen. Igyekszünk minél több olyan eseményt szervezni, hogy minél többen mondhassák azt, hogy örülnek, hogy ilyen is volt Udvarhelyen.