A prefektusi széktől a kenyérsütő kemencéig

fotók: DÁVID ANNA JÚLIA

Aki hét éven keresztül a megye első embere volt, megszokott egy rendszert, bizonyos eljárásmódokat, akár azt is, hogy előtte könnyebben nyílnak az ajtók. Andrei Jean-Adrian ennek dacára idén tavasszal hagyott csapot-papot, sőt, még Csíkszeredát is, ahol mindenki ismerte, és belevágott az üzleti életbe. Háta mögött hagyta az állami munkahely nyújtotta biztos megélhetést, és kilépve a komfortzónájából, az oroszhegyi Vidéki Pékségnél kötötte ki hajóját.

Nem péknek tanultál, de még csak nem is menedzsernek, ma mégis a te igazgatásod alatt működik Udvarhelyszék egyik legnagyobb péksége. Honnan indult a karriered?

Valóban nincs ilyen irányú képesítésem. Viszont számomra az, hogy ennél a cégnél dolgozhatom, egy kihívás. Különösen, mivel a mindennapi kenyérről és annak társtermékeiről van szó.

Én végzettségemet tekintve jogász vagyok. A jogi egyetem befejezése után első munkahelyemet 1998-ban szereztem a Hargita megyei prefektúrán. 2005-től 2009-ig Románia parlamentjében dolgoztam a képviselőházban mint tanácsos.

Ekkor visszatértem a Hargita megyei prefektúrára alprefektusi minőségben. Egy év után ismét Bukarestben folytattam a szakmai életem, ugyanabban a funkcióban, mint korábban. Majd 2012-től 2019-ig Hargita megye prefektusaként tevékenykedtem.

Ezek szerint nagyon fiatalon kerültél vezető beosztásba.

Igen, valóban. Én voltam az ország legfiatalabb alprefektusa, ugyanakkor az ország legfiatalabb prefektusa is.

Gyakran szokták emlegetni a csíkiak és udvarhelyiek közötti rivalizálást. Te érzed ezt? Egyáltalán hogyan kerültél csíkiként Udvarhelyszékre?

Én nem hiszek ezekben az előítéletekben. Azt gondolom, hogy függetlenül a lakhelytől mind mások vagyunk, saját értékekkel. Véleményem szerint nem szabadna efféle versengés legyen.

Az egyetlen versengés a megye előrehaladásának érdekében történhet. Mindannyian Hargita megye fejlődéséért kellene versenyezzünk, mert akár Székelyudvarhelyen, akár Csíkszeredában vagy környékén élünk, ugyanannak a régiónak, megyének vagyunk a lakói, és ugyanaz kellene legyen a közös érdekünk.

Én egy barátom hívására kerültem Udvarhelyre, aki a Sarah Benedict nevű céget vezeti, amely tanácsadással, menedzsmenttel segíti más vállalkozások működését. Így én is az ő cégének a megbízásából, kihelyezett igazgatóként vezetem a Vidéki Pékséget. Én ezúton is köszönöm a bizalmat, amit nekem megszavazott. És hiszem, hogy ezt a bizalmat az eredmények által vissza tudom fizetni.

A központi adminisztrációból – tudomásom szerint – én vagyok az egyetlen személy, aki a magánszektorban helyezkedett el. De amint korábban is említettem, ez egy kihívás számomra, ami megköveteli, hogy bevessem minden emberi, vezetői, illetve tárgyalási képességemet, és miért ne: akár a jövendőbeli üzletemberi képességeimet is.

Sok emberrel dolgozva biztosan nagyon jó emberismeretre tettél szert az évek alatt. Ezt itt hogyan tudod kamatoztatni?

Az eddigi tapasztalataimból kiindulva, emberekkel együtt dolgozni nem könnyű, különleges képességekre is szükség van. Viszont, ami engem illet, a dolgok viszonylag egyszerűek: ha korrekt vagy velük, ha tiszteled, meghallgatod őket, ezek mind megtérülnek.

Vezetőnek, főnöknek lenni megköveteli, hogy mindig példaértékűen viselkedj. Az emberek mellett és között kell lenned. Ezt én kifejezetten szeretem.

A prefektúrán szerzett vezetői tapasztalataidból még miket tudsz a pékségnél hasznosítani?

Az ott végzett munka megtanított arra, hogy szervezett legyek, hogy jövőre vonatkozó stratégiákat dolgozzak ki, hogy legyen bátorságom, legyek ambiciózus, legyen mindig célom. Mindezen tulajdonságok itt, a versenyszférában is nagyon sokat segítenek, mivel ezek olyan általános jellemzők, amik jól jönnek, bármilyen területen is fejtse ki az ember a tevékenységét.

Nem lehetett könnyű, hogy egy ekkora váltásra adtad a fejed, és mondod is, hogy nem sokan merik bevállalni.

Ez így igaz. Több barátom is mondta, hogy tisztel ezért. Ez egy teljesen más világ, de ha biztos vagy magadban, nem félsz az újdonságoktól, akkor nem nehéz. Amennyiben tudsz az emberekkel dolgozni, képes vagy alkalmazkodni az új körülményekhez, szabályokhoz, akkor nem nehéz. Azonban akire ez nem jellemző, annak nagyon nehéz. Ezért sokan végül fel is adják. Nálam viszont ez a lehetőség nem áll fenn.

Bár egyértelműnek tűnhet a válasz, mégis megkérdezem, hogy melyik nehezebb: egy megyét vezetni vagy egy pékséget?

Ez egy nagyon jó kérdés, ugyanis mindkettőt egyformán nehéz vezetni. Mindkét esetben emberekkel kell dolgozni, bizonyos fejlődési irányt kell megszabni, és aszerint eredményeket elvárni. Persze, prefektusnak lenni óriási felelősséget jelent a törvények betartása és betartatása, a közbiztonság stb. kapcsán.

Ugyanakkor ennek a pékségnek a vezérigazgatójaként is egy hasonló felelősség nyugszik a vállamon, mivel minőségi cukrász- és péktermékeket állítunk elő, új termékeket akarunk piacra dobni, illetve fontos a következetesség is a termékportfólió tekintetében.

Te egyébként hogyan látod: Hargita megyében mik a legnagyobb kihívások a fejlődés szempontjából?

Hargita megyében elsősorban infrastruktúrára, beruházásokra, új munkahelyekre van szükség. Ugyanakkor én mindig is azt mondtam, hogy ez a megye csak a turizmusból is meg kellene tudjon élni, hiszen turisztikai szempontból rendkívül gazdag.

Több mint 3000 ásványvíz forrása van, olyan egészségügyi kezelőközpontok, amelyek nem csupán országos, hanem nemzetközi szinten is ismertek és elismertek. Ezért úgy gondolom, hogy ha lenne megfelelő infrastruktúra, illetve minőségi turisztikai szolgáltatások, akkor példa nélküli fejlődésnek lehetnénk tanúi.

Nagyon világos, hogy szükség van forrásokra, amiből lehet finanszírozni a beruházásokat. Mert azt látjuk, hogy projektek, elképzelések vannak, de azok megvalósulásához pénzre van szükség.

Túl ezeken a címeken és funkciókon, hogy prefektus vagy igazgató, milyen ember Adi?

Én általában másokra bízom, hogy véleményt alkossanak rólam, hiszen aki ismer engem, nagyon jól tudja, hogy milyen ember vagyok. De ha mégis jellemeznem kellene saját magam, akkor úgy vélem, hogy egy perfekcionista, ambiciózus ember vagyok. Ugyanakkor korrektnek tartom magam, aki az emberek között érzi legjobban magát.

Semmi új nem ijeszt meg, szeretem a kihívásokat, szeretek azokkal szembenézni. Nagyon sokan ismernek, és a másokban rólam kialakult kép kötelez, hogy nap mint nap úgy éljek, hogy ez a kép ne torzuljon.

Te milyen kenyér- és péktermékfogyasztó vagy? Miket részesítesz előnyben?

Természetesen én is fogyasztója vagyok ezeknek, de csak mértékkel. Inkább a hagyományos és bio termékeket részesítem előnyben, és a cég, amelyet vezetek éppen ilyen termékeket gyárt. Tiszta forrásból származó termékek ezek, amelyek egészségügyi szempontból is jótékony hatásúak. Utalok itt akár az igazi, kovászos házi kenyerünkre vagy a diabetikus kenyerünkre.

Hargita megyében összesen 13 pékség található, mindegyik a maga üzleti modelljével és cégpolitikájával dolgozik, akár az alapanyagokat tekintve is. Mi, a Vidéki Pékségénél csak minőségi és nagyrészt bio alapanyagokkal dolgozunk.

Vannak kedvenceid a Vidéki termékei közül?

Nekem mindegyik saját termékünk a kedvencem, mivel pontosan tudom, hogyan készülnek, milyen alapanyagokat tartalmaznak. Akár egy szelet kenyeret, akár egy süteményt kóstolok, tudom, hogy mit eszek, és ez nagyon lényeges.

És, ha mondjuk saját magadnak szülinapi tortát rendelnél a Vidékitől, az milyen lenne?

Ez nagyon aktuális kérdés, ugyanis éppen nemrég volt a születésnapom, és a munkaközösség meglepett egy tiramisu tortával. Na, az mennyei volt!

Virágkorát éli a „Vedd a helyit” mentalitás, valamint az ehhez kapcsolódó kezdeményezések. Valljuk meg: nehéz helyzetbe került gazdaságunknak talán soha nem volt nagyobb szüksége erre a fajta gondolkodásmódra, illetve paradigmaváltásra, ami a vevői szokásokat illeti.

Különösen kenyérből és péksüteményekből mennyivel jobban esik olyant fogyasztani, amiről tudjuk, hogy a szomszéd faluban készült, és a nagymamánk receptjéhez hasonló ízvilágot adják vissza, mint a bizonytalan forrásból származó, messzi földről érkező, kikozmetikázott termékeket.

Többrészes sorozatunkban a 25 éves Vidéki Pékséget mutatjuk be olykor egy-egy arcon, máskor egy újonnan bevezetett vagy népszerű terméken keresztül. Ebben az egyéves időszakban egy virtuális utazásra hívjuk az Olvasót, amelynek során az oroszhegyi péküzem munkával, fáradsággal, de édes örömökkel is teli világába nyerhet betekintést.

Szeretnénk büszkén megmutatni a munkánk során képviselt értékeket, mert hisszük, hogy valahogyan azokat is belesütjük a termékeinkbe.