Vagy mondjuk egy sörtörténeti kiállítás és egy költözés is megteszi.

Fotók: Szász Zsuzsi

Mi volt tavaly, és mire lehet számítani idén? Kik járnak a múzeumba és miért? Mi lesz a várral? Hát a Mezővel? Miklós Zoltán Istvánnal, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójával beszélgettünk. 

Nem tétlenkedtek sokat a múzeumban az újévben: a magyar kultúra napja rendezvénysorozat alatt két új kiállítás kapott helyet. Egy lépcsősorral alattunk a január 20-án megnyílt Magyar festészet című kiállítás darabjai díszelegnek a falon, ami a két éve bemutatott marosvásárhelyi magyar festészeti anyag folytatása. A mostani a kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményéből származik, és az alkotások főként a nagybányai művésztelep termékei a XIX. század végéről és a XX. század elejéről. 

Lennebb egy nappal később a Bölcsőben őrzött magyar nyelv című tárlatot mutatták be: itt nem feltétlenül a műtárgyakon van a hangsúly, a kiállítás vizuális- és számítógépes elemekkel, fülhallgatókkal, játékkal gazdagítva hozza közelebb a csángó nyelvet. 

Amikor a tavalyi évről kérdezem az igazgatót, állítja, hogy 

2019 nem volt a legsikeresebb év, 

Mi volt a tavaly?
Kányádi Sándor emlékkiállítás, Orbán Balázs emlékünnepség, az 1848-as eseményekre huszártoborzóval készültek, Elhurcolva, In memoriam Szabó János , Trianon másként, Múzeumok Éjszakája, Vacsora a múzeumban – Terítékre kerül az irodalom, Pulzus, Puszták aranya, Coll[age], Szarmaták – mítosz és valóság, Imacsokrok – Márton Áron emlékére, Kincses Képeskönyv könyvbemutató, Biró Gábor: “elmarad” és 30 éve szabadON.

látogató szempontjából lehetett volna több is. Ezt a számot főleg az esemény jellege határozza meg: a Lego vagy a Jégkorszak című kiállítás több ezer látogatót produkált hónapok alatt. Ma már nem elég az, ha a nézők csak szemlélik az alkotásokat, főleg a fiatalabbak igénylik a multimédiás elemeket, szeretik, ha megérinthetik, kezükbe vehetik a tárgyakat.

A téma is fontos, próbálnak szegmentálni: tavaly az irodalom kapott nagyobb szerepet, azelőtt a gyerekekre fókuszáltak, az idén egy populárisabb témát igyekeznek behozni. 

De mit is takar ez pontosan? 

Az ismétlődő (Múzeumok éjszakája, Pulzus) események mellett néhány rendezvénynek idén folyatást is terveznek. Nyáron nyitották meg az Írói fogások című kiállítást, amit a Petőfi Múzeumból hoztak, és írók-költők kulináris élményeit és tárgyait mutatták be. Ehhez társítottak egy másik programot is: a Páva étterem munkatársai a Szindbád menüjét főzték meg, hasonló rendezvényre az idén is lehet majd számítani.

A Lustra folyóirat mellett 2019 hozadéka volt a Kincses Képeskönyv is, a városházával összedolgozva, idén is folytatni szeretnék a kiadói munkát, egy várostörténettel kapcsolatos kiadványt áll szándékukban megjelentetni. 

A képtárban most Biró Gábor kiállítása van, ezt  Csanádi András (Csanádi György a Székely himnusz szerzője) kiállítása váltja majd fel, utána következik a Szárhegyi művésztelep, aztán a Pulzus. A már említett festészeti kiállítást egy kisebb tárlat fogja követni Rákóczi Ferenc fejedelemről, de 

lesz oldottabb műfaj is,

május végétől szeptemberig sörtörténeti kiállítás lesz, nem akarják elbulvárosítani a múzeumot, csak egy olyan könnyedebb témát is választottak, amire felkapja a fejét az ember. Ezután, október 6-ra pedig el szeretnék hozni az aradi múzeumból az aradi vértanúk ereklyéit. Az évet pedig a szentgyörgyi grafikai biennálé anyagából készült bemutatóval zárnák. 

Amire pedig a legjobban készülnek, az a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium 350 éves évfordulója. “A református kollégiumból nőtt ki a múzeum, a régiségtárból született meg fokozatosan a gyűjteményünk, nemcsak iskolatörténet, hanem intézménytörténet szempontjából is igen lényeges” – magyarázza ennek fontosságát Miklós. 

Egy hosszabb kiállítást terveznek (május végétől előreláthatólag egy éves időtartamra), így lehetőségük lesz megmutatni sok tárgyat a gyűjteményükből, de a multimédiás és interaktív elemeket sem fogják kihagyni. A gimis kiállításhoz hasonló lesz, de nem pont olyan, tovább fogják gondolni a módszer, amit ott használtak.   

Sőt, már azt is tudják, mi lesz 2021 januárjában, a magyar kultúra napján, a fenti teret – a kolozsvári Történeti Múzeumban őrzött – erdélyi nemesi családok különböző tárgyi hagyatékaival szeretnék megtölteni. Az alsó térre még nem terveztek a református kollégiummal kapcsolatos kiállítás miatt, mivel “az egy helytörténetet simán helyettesítene, lenne egy lokális kínálat a turistáknak is. Azt mondjuk, hogy pörögjenek a kiállítások, viszont azok nem biztos, hogy érdeklik a turistákat. Nagy probléma, hogy nincs turizmus. 

Ha itt lenne a Mona Lisa, 

akkor biztos jönnének. Igazából egy zsákutca nekünk, hogy felkerültünk a villába, mert ide nem jönnek fel a turisták, és nagyon sokat kell dolgoznunk azon, hogy behozzuk a helyi látogatókat” – ecseteli a turisták hiányát.

A költözés óta a diákok látogatása is körülményesebb, nem elég az egy óra a távolság miatt. Mindennek ellenére a Haberstumpf-villa újabb lehetőségeket is megnyitott előttük, felszereltebb, mint az előző épület, és jelentőséggel bír a lakosok számára. 

Mi lesz még?

Nem feltétlenül ebben az évben, akár hosszú távon is – kérdezem az igazgatótól. Elsőként a Nyirő-villát említi, ami egy irodalmi élményközponttá fog alakulni, azzal a céllal, hogy udvarhelyszéki irodalmárok emlékének kiállítására adjon helyet sok multimédiával. A felújítás már ebben az évben el fog kezdődni, de minimum egy év, míg a végére érnek.

Emellett hosszútávon kiállítócsarnokban is gondolkodnak a Haberstumpf-villa udvarán, a turisták hiányát pedig az igazgató szerint megoldaná, ha a várat felújítanák, és kulturális szolgáltatásokkal töltenék meg: “A hosszú távú cél csak az tud lenni, hogy ott legyen múzeum, szabadtéri színpad, fedett belső udvar. A tervek nagyon szépek, a várfalak felújítására meg is van pénz, és a várfalak és a környezetük restaurálása remélhetőleg már elkövetkezendő 2-3 évben meg fog valósulni. Ez nem azt jelenti, hogy abban az 5 millió euróban benne van az is, hogy az iskolát bárhova elköltöztessék, nem is érinti a terv az iskolát, csak a falakat, udvart, Tó utcát és az infrastruktúra felújítását a környéken. 

De jó lenne még lépni, mert akkor az ideérkező turistának ott lenne egy múzeum. Én azt mondom, hogy ott lehetne egy integrált intézmény: könyvtár is lehetne egyik szinten, hogy a helyiek meg a turisták is tudják használni. Tíz éven belül biztos, hogy át kell szervezzék az udvarhelyi oktatást, mind az elméleti, mind a szakoktatást racionalizálni kell, nincs annyi diák, túl sok az iskola, fenntarthatóság szempontjából ez nem tud működni. A kulturális turizmust Udvarhelyen úgy lehet elképzelni, ha valamit kezdünk a várral, nemcsak a falakkal, hanem integráltan az épülettel, mert ott nagyon sok potenciál van.”