Legalábbis így gondolja Csáka István, a Melinda Instal fiatal termékmenedzsere, hétköznapi nyelven: beszerzője. Hogy miért és hogyan szövi át az egész kereskedelmi folyamatot a beszerzés, illetve hogy ezen a „mindenen” kívül még mi tölti ki életét, mindennapjait, kiderül az alábbi interjúból.
fotó: MELINDA INSTAL
Mikor és hogyan kerültél a Melinda Instalhoz? Milyen lehetőséget láttál ebben a munkahelyben, amikor ide jöttél?
A Melinda Instalhoz egy gyerekkori barátom, Bartha Balázs révén kerültem. Ő pár hónapja dolgozott a cégnél, és figyelmembe ajánlott egy állást a beszerzési osztályon. Én akkor frissen végeztem a mesterivel, éppen hazajöttem külföldi tanulmányaimról, és itthon szerettem volna építeni a jövőmet, úgyhogy azonnal jelentkeztem.
A többi pedig már történelem – jegyzi meg enyhe koraérettséggel a hangjában. Mindennek több mint két éve már. Rögtön a tanulási idő alatt rájöttem, hogy nagyon sokoldalú tevékenységek tartoznak a beszerző hatáskörébe. Ez a szakma szépsége és egyben kihívása is. Tisztában voltam vele, hogy ezen az osztályon nagyon sok tanulási, fejlődési lehetőség van.
Egy kicsit térjünk vissza az egyetemi időszakra: hol és mit tanultál?
Bukarestben végeztem tanulmányaimat, ami székelyként már önmagában kuriózumnak számít, mivel majdnem minden ismerősöm Kolozsvárra vagy Vásárhelyre felvételizett. Abból a szempontból viszont jobb volt nekem, hogy ez a helyzet megtanított arra, milyen, amikor teljesen tiszta lappal kell kezdeni, az életet nulláról felépíteni: se ismerős, se barát nem volt, de még közös anyanyelv sem.
Az ASE (Academia de Studii Economice) egyetemen Business Administration-t (vállalkozástan) tanultam angol nyelven. A mesteri pedig ennek valamilyen szintű folytatása volt, szintén angol nyelven. Így összesen 3+2 évet töltöttem a fővárosban.
Egyébként azért választottam Bukarestet, mert az a legnagyobb város az országban, ott összpontosul az oktatás. Ráadásul gazdasági központ is, hisz ha egy külföldi Romániával érintkezik, azt általában Bukaresten keresztül teszi először. Aztán az egyetem ideje alatt jött egy Erasmus ösztöndíj lehetőség, így egy félévet Lettország fővárosában, Rigában tanultam.
Feltételezem, hogy külföldi tanulmányaid során értékes tapasztalatokkal gazdagodtál. Mit gondolsz, mit lehetne vagy kellene tanulnunk a lett nép életviteléből, mentalitásából?
Ez egy érdekes kérdés, mivel ők eléggé egyedi helyzetben vannak. Lettország balti országnak minősül, ezért éppen a skandináv és az orosz érdekszféra ütközőpontjánál helyezkedik el. Ugyanolyan nagy hatással van rájuk a nyílt nyugat-európai gondolkodásmód, mint a lerögzült, volt szovjet mentalitás és életforma. Ezért egy kicsit a mi országunkhoz tudnám hasonlítani: van egy feltörekvő, nyitott fiatal generáció, amely innovatív és van egy saját gondolataiban megmaradt, bizonyos medret követő és abból ki nem mozduló nemzedék. Tehát ott is érződik egyfajta kettősség, akárcsak nálunk.
Ami nagyon tetszett, hogy egy kétnyelvű környezetben élnek, vagyis mindenki beszéli a saját anyanyelvét, a lettet, valamint az oroszt. Ez pedig a gondolkodásukon is meglátszik. Harmadik nyelvként pedig bejön az angol, amin sokan elég jól kommunikálnak. Amilyen adminisztratív ügyeket le tudtam ott bonyolítani angol nyelven, biztos vagyok benne, hogy Romániában nem sikerült volna. Egyébként egy nagyon nacionalista kultúra, büszkék arra, hogy ők lettek, ugyanakkor nagyon összetartó társadalom. Tegyük hozzá: mivel kis ország, ezért csak így tudnak igazán fennmaradni.
Egy másik dolgot is kiemelnék, ami nagyon tetszett. Vonaton vettem észre először, de utána majdnem minden közintézményben láttam, hogy az alkalmazott neve alatt a kitűzőn láthatóak bizonyos zászlók, amik azt jelzik, hogy az illető milyen idegen nyelveken beszél. Így egyből lehet tudni, hogy melyik nyelven szólhatunk hozzá, tehát nagyban megkönnyíti a kommunikációt.
Saját meglátásom szerint a beszerzési osztály a vállalatunk egyik tartóoszlopa, amelyen áll a kereskedelmi tevékenység. Nem kis megterheléssel jár ezen az osztályon dolgozni. Tulajdonképpen mi is a dolga egy termékmenedzsernek?
Valóban rendkívül fontos motorja vállalatunknak. A beszerzés az egyik input, vagyis minden ezen megy keresztül, ami bejut a céghez. Ez nemcsak az árura, a beszerzett termékekre vonatkozik, hanem akár az információkra is. Úgy tudom elképzelni a beszerzést, hogy egy kicsit minden – mosolyog szerényen. A beszerző szó hallatán legtöbben arra gondolnak, hogy ő az, aki megnyomja a gombot a konkrét megrendelés leadásához. De ezen felül szinte mindent át kell látnia. A termékmenedzser feladata röviden az áru beszerzése az elvárt mennyiségi és minőségi kritériumok szerint.
Ez bővebben azt jelenti, hogy a mi feladatunk vizsgálni a vállalati szinten felmerülő áru igényeket, és pontosan meghatározott időszakokban rendelést leadni a beszállítónak, melyet folyamatosan követünk az áru bevételezéséig. Mindezt a szerződéses kondíciók alapján: szállítási határidő, szerződött árak, szállítási feltételek stb. Megvizsgáljuk, hogy megvannak-e a szükséges bizonylatok, vagyis a törvényes háttér a termék forgalmazásához.
Ezen felül számos egyéb szerteágazó feladatunk van nap mint nap: szállítói bónuszok helyzetének követése, beszállító által jóváírható sérült áru megoldása, vevői megrendelők leadása, visszaigazolási dátumok karbantartása, beérkezések ütemezése, számla iktatás stb. A jó beszerzés segíti az értékesítést, viszont ha a beszerző nem megfelelő munkát végez, utána kínlódik az eladás.
Milyen gyakorisággal és hány beszállítóval tartod a kapcsolatot?
Munkatársaimmal igyekszünk évente legalább egyszer leülni minden beszállítóval, és újratárgyalni az együttműködésünk feltételeit. Egy-egy tárgyalás végén szerződés születik vagy a már meglévő szerződéshez egy módosított mellékokirat, amelynek pontjait nyomon kell követni. Ezért a munkánkat egy hálóhoz tudnám hasonlítani, ami a vállalat tevékenységének minden területét átszövi. A tavaly egy felmérés során 280 beszállítót azonosítottunk, amelyek közül 150 nevezhető aktívnak, úgynevezett fő beszállítónak, akikkel heti szinten tartjuk a kapcsolatot. Nekem például 41 cég jut ebből.
Egy ekkora méretű, országos hírnévnek örvendő vállalatnál nagyon sok a fejlődési lehetőség, rengeteget tudsz tanulni. Neked mi a legmaradandóbb, „legértékesebb” élményed az itt töltött több mint két év alatt?
Számomra az egyik legmeghatározóbb élmények az év végeztével szervezett évzáró mulatságok, bulik. A félreértés elkerülése végett nem az evészet-ivászat vagy a zene miatt, hanem mert azon ritka alkalmak egyike, amikor az alkalmazottak nagyon magas számban vannak jelen. Ez érzékelteti vállalatunk tényleges erejét, hogy milyen sokszínűek vagyunk, mégis egy közös cél vezérel bennünket.
Ugyanakkor egy remek alkalom arra is, hogy az ember egy fesztelenebb környezetben, kötetlen hangulatban is megismerje kollegáit, és megláthassa a bennük rejtőző személyes vonásokat. Emellett megemlíteném a nemzetközi kiszállásokat, amiken részt vettünk Magyarországon, Németországban, Ukrajnában, Szerbiában, Lengyelországban. Ez egy kuriózum, hogy a munkánk révén eljuthatunk külföldre. A legérdekesebbnek mondható kiszállás azonban mindenképpen a kínai volt, ami üzleti szempontból is egy teljesen másfajta közeg.
Hogy tapasztaltad, miben nyilvánul meg a két kultúra közötti különbség az üzleti élet terén?
Mi az egyetemen azt tanultuk, hogy alkudozás esetén nagyon sokat nyom a latba az, hogy kinek milyen a kulturális háttere. Nekem ezt eddig nem volt alkalmam a gyakorlatban is megtapasztalni, mivel korábban többnyire európai partnerrel tárgyaltunk, és annyira kicsi a különbség két európai ország kultúrája között, hogy az szinte elenyésző. Kínában viszont sokkal nagyobb hangsúly tevődik a nonverbális kommunikációra: mimikára, gesztusokra, akár a hanglejtésre, amit beszéd közben alkalmaznak.
Továbbá nekik igen magas a „power index”-ük, ami egy ország népének az autoritáshoz való viszonyulását mutatja. Kínában egy elöljárónak, egy felettesnek szent a szava, ott nem létezik kritikus gondolkodás vagy szabad véleménynyilvánítás egy autoritással szemben. Ami még érdekes lehet üzleti szempontból, hogy számukra fontosabb az összkép, a „big picture”, mint a részletek.
Vagyis előbb legyen meg az üzlet, majd utána beszélnek konkrét részletekről. Mi pedig olyan kultúra vagyunk, amely előre szereti leszögezni az árat, a csomagolást, a marketinggel kapcsolatos részleteket, a szállítási feltételeket, a termék minőségét, a fizetési kondíciókat, vagyis mindent. Tehát mi úgy megyünk egy tárgyalásra, hogy mindezekre vonatkozóan már alaposan fel vagyunk készülve.
Azt hiszem egyébként, hogy a kínaiaknak általában sokkal nagyobb a munkabírásuk, mint nekünk. Pedig ők is emberből vannak, ugyanazokból a sejtekből tevődnek össze. De nekik más a munkamoráljuk, és mivel minden agyban dől el, ezért ők terhelhetőbbek. Ez pedig valamilyen szinten ösztönöz minket is, arra serkent, hogy lehet ezt még tovább fokozni.
Többször utaltunk már mindketten a cégünk méreteire, kapacitására, ezért biztosan belátod te is, hogy egyáltalán nem könnyű vezetőnek, különösen jó vezetőnek lenni. Szerinted mi tesz valakit jó vezetővé?
A vezető szó kapcsán egy kettősség fogalmazódik meg bennem. Legpontosabban talán az angol nyelv segítségével tudom ezt kifejezni: egyik oldalon található a leader, míg másik oldalon a manager. Ez előbbi felelős többek között a vállalati kultúra meghatározásáért, példamutató magatartásával mintát nyújt, irányvonalat szab a vállalat életében, úttörő szerepet tölt be a kitűzött cél elérésének érdekében.
Vízió alapján motiválja az alkalmazottakat. Ez utóbbi pedig felel a hatékonyságért, a feladatok leosztásáért, az elvégzés ellenőrzéséért. Sokkal inkább operatív szerepet tölt be. Véleményem szerint mindenkiben van ez is, az is. Az arányok azok, amik változnak. Szerintem jó vezetőről akkor beszélhetünk, amikor a kitűzött vállalati célok elérése mellett az illető odafigyel az alkalmazott igényeire is.
Kamaszkorodban voltak példaképeid? Mint a legtöbb fiatalnak, neked is tele voltak a szobád falai sztárok posztereivel, álltál a tükör előtt, hogy beállítsd a lemásolt frizurát? Egyáltalán ki(k)re néztél és nézel fel?
Természetesen voltak és jelenleg is vannak példaképeim. A falra ragasztott poszterekre ráéreztél, még akkor is, ha csak egy-két poszter volt kiragasztva a motorsport jeles képviselőivel. Elsősorban a szüleimre nézek fel: ők tanítottak meg becsülni a kétkezi és szellemi munkát, ők indítottak el az életúton, megmutatták, hogy mennyire fontos a folyamatos támogatás. Ezen felül becsülöm és tisztelem az olyan embereket, akik feszegetik az emberi képességek határait, akik mindig újabb és újabb szintre viszik az addig létező fogalmakat arról, hogy mi lehetséges.
Ilyenek például: Mark Beaumont, aki 80 nap alatt önerőből körbe kerékpározta a Földet, napi 240 mérföldet (kb. 386 kilométert) és 12-16 órát pedálozva. Továbbá Avram Iancu, a petrozsényi könyvtáros, aki tavaly nyáron végig úszta a Duna teljes hosszát, esetleg Ueli Steck, aki röpke másfél hónap alatt megmászta az Alpok összes 4000 m fölötti csúcsát úgy, hogy az egyik helyszínről a másikra jutáshoz nem használt motorizált járművet.
Te mivel szeretsz kitűnni a tömegből?
A „többet ésszel, mint erővel” elvet követem az életben. Véleményem szerint számos probléma jóval könnyebben orvosolható ilyenformán, valamint jó néhány konfliktushelyzetben is biztosabb megoldást nyújt. Eddigi tapasztalataim alapján nem szeretek kitűnni a tömegből, legalábbis nem a klasszikus értelemben hangoskodással vagy forradalmi hévvel. Inkább életvitelem alapján próbálok „szembe úszni az árral”.
Néhány példa: a reklámokat próbálom kerülni, a zenét, amit hallgatok, megválogatni, a barátságot és emberi kapcsolatokat élőben megélni, nem virtuális közegben, az egyensúlyt megteremteni a személyes és szakmai élet között.
Ha valaki felvállalna minden költséget, milyen utazásra és hová fizetnél be?
Erre a kérdésre nehézkesen tudok válaszolni, kicsit igazságtalannak is érzem, hiszen egyes számban fogalmaztál: „utazásra”. Én ezt – a teljesség igénye nélkül – „utazásokra” javítanám, hiszen több olyan úti cél is van, ahová szívesen elmennék. Kirándulásaim során szeretem vegyíteni a természeti szépségeket a kulturális töltettel.
Elképzelt célpontjaim közül az egyik a balkán országok, főleg Montenegró és Albánia úgy nyáron, mint télen. Ezen felül a Kaukázus országait is varázslatosnak tartom, hiszen a gyönyörű hegyek mellett egy olyan kulturális, nyelvi és vallási sokszínűséget képviselnek, amivel máshol szinte nem is lehet találkozni.
Sokunkat örömmel (és nem irigységgel) tölt el Székelyföld, benne Udvarhely gazdasági fejlődése, a térségünkben virágzó kis- és középvállalkozások. Jó felnézni azokra, akik fiatalon mertek és nyertek, illetve azokra, akik több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött immár sokkal megfontoltabban ugyan, de összehasonlíthatatlanul nagyobb lépésekre szánják el magukat a gazdaság aknamezején. Bizakodással tölt el azon cégek példájából tanulni, tulajdonosaik bátorságát, üzleti érzékét szemlélni, amelyek egy ház udvaráról elindulva országos dobogós szereplőkké nőtték ki magukat.
Ez utóbbi esetek közé tartozik a jelenlegi Melinda Instal, amely fűtés-, hűtéstechnológiai termékek, fürdőszobai felszerelések, illetve kertészeti-, sőt, újabban elektromos termékek forgalmazójaként a hazai piac harmadik helyét foglalja el az éves megvalósított forgalom tekintetében.
Az elkövetkezőkben egy többepizódos történetet tárunk az olvasók elé, és havonta egy-egy személyen keresztül bemutatjuk a cég valamely tevékenységi területét, értékesítési folyamatának egy fázisát. Így a végére a puzzle darabkáiból kirajzolódik az összkép. Emberi arcok, élettörténetek, melyeken keresztül láthatjuk, hogy mégiscsak lehet itthon. Lehet és érdemes: munkát vállalni, családot alapítani, gyermeket nevelni, tervezni, álmodni, alkotni, fejlődni.
Röviden: merni és nyerni.