A részeg játékosokkal van a legnagyobb gond, de a közönséggel sem könnyű. Kovács Tamás játékvezetővel beszélgettünk.
Fotók: DÁVID ANNA JÚLIA
Egyszer a bírói előmenetelről beszélgettem Kovács Tamás körzetis játékvezetővel és elmesélte, vizsgán azt a kérdést is meg kellett megválaszolnia, hogy mit tesz akkor, ha a mérkőzés alatt kinő egy fa a pálya közepén. Amellett, hogy könnyes szemmel röhögtünk a banális lehetőségen, és az égig érő paszulyt is odaképzeltük a sétatéri stadionba, rengeteg kérdés merült fel bennem a játékvezetéssel és a körzeti bajnoksággal kapcsolatban.
Például, hogy egy fiatal fiú miért dönt úgy, hogy labdarúgó helyett játékvezető lesz, hogyan bírja, amikor mindennek lehordják a szurkolók, vagy egyáltalán hogyan válhat egy udvarhelyi kissrác játékvezetővé. Tamással ezekre a kérdésekre kerestük a választ, de még azelőtt elmondta, ha kinő egy fa a pályán a mérkőzés alatt, a bírónak meg kell állítania a játékot és a hazai csapattal újra játékképessé kell tetetnie a pályát, különben 3-0 arányban nyernek a vendégek.
Hogyan kezdtél érdeklődni a foci iránt?
Még a suliban kerestek meg edzők, hogy a gyerekeknek indulnak edzések, és akinek van kedve, az menjen, úgyhogy másodikos koromban meg is próbáltam. Egészen tizenkettedikes koromig, tehát tíz éven keresztül fociztam. Sok csapatot megjártam, az ISK-ban, a Budvárban is játszottam, ezeken belül a saját korosztályomban, de nagyobbakkal, kisebbekkel is.
Miért maradt abba a foci? Miért dönt úgy egy fiatal srác, hogy labdarúgó helyett játékvezető lesz?
Mivel már tizenkettedikes voltam, választanom kellett, a focizás helyett a továbbtanulást választottam, elmentem Kolozsvárra, egyetemre. Akkor már a tizennyolcat betöltöttem, úgyhogy ifjúságiban nem tudtam volna játszani, és azt hogy csapatot keressek Kolozsváron, már nem akartam. Udvarhelyen sem volt akkor semmi kilátásban a nagypályás foci terén, csak utána lett. Futsalozni nem vágytam, nem tartottam volna előrelépésnek, sőt… szerintem a nagypályás az igazi foci.
Bíráskodni már szerettem volna korábban is, de annak idején az edzőnk nem említette, hogy van erre lehetőség, így nem foglalkoztam vele. Aztán megismertem több velem egyidős srácot, aki már bíráskodott, ki akartam próbálni, hogy milyen. Tetszett, hogy így nem a játékos leszek, hanem az, aki döntéseket hoz, és kezeli a meccset.
Hogyan próbáltad ki magad, hova lehet menni, ha az ember bíráskodni szeretne?
Az Udvarhelyi Játékvezetői Kollégium nagyjából minden évben indít tanfolyamot, ennek Fodor József az elnöke. Van a tanfolyamnak egy elméleti része és egy gyakorlati. Az első négy vagy hat hétben hetente egy alkalommal van az elméleti oktatás, ezalatt átveszik a Legiile Jocului című könyvet, ami konkrétan a szabályokról szól. Románul tanuljuk, mivel az országban többnyire románul is vizsgázunk.
Miután átadták az anyagot, következett a gyakorlati teszt, ami egy Cooper futás volt. Ez azt jelenti, hogy 12 perc alatt minimum 2700 métert kell szaladni. Ezután jött az elméleti vizsga, amelyen meg kellett írnunk a hatost. Ha ezeket mind teljesíted, „stagiar” kategóriás bíró leszel, eszerint ifjúsági mérkőzéseken és a körzeti bajnokságokban vezethetsz meccseket, tehát hetedik, hatodik, ötödik ligában.
Innen, hogyan lehet feljebb kerülni?
Ezután már nincsen tanfolyam, hanem újabb elméleti és fizikai tesztek következnek minden szintlépésnél, annyi a különbség, hogy minél feljebb szeretnél kerülni, annál magasabb az átmenő jegy.
Persze, megvannak a különböző kritériumok, hogy vizsgázhass. Például, ha egy lépcsőt szeretnél feljebb lépni a ranglétrán, el kell töltened egy bizonyos időt az előző lépcsőfokon és meg kell lennie egy meghatározott meccs számodnak is.
Kollégiumokra lebontva van a vizsgáztatás, amikor itt vizsga van, a megyei elnök átjön Udvarhelyre, ő és a bizottság tesztel. Az a lényeg, hogy lássák, nálad igenis van fejlődés. Vannak különböző programok is, amikbe be lehet kerülni, egyik ilyen a Tinere Talente program, ezen keresztül, ha ügyes fiatal bíró vagy, könnyebben bekerülsz az országos körforgásba akár innen, Hargita megyéből is.
Gondolom, hogy jó kondíciótok kell, hogy legyen, mert legalább annyit futtok, mint a játékosok. Mennyi pluszt jelent egy bírónak, ha volt labdarúgó karrierje?
Sokat számít, főként a helyezkedés szempontjából. Olvasnod kell a játékot, megpróbálnod kitalálni, hogy passz után mit fog csinálni egy játékos, és akkor úgy helyezkedned, hogy az adott pillanatban, mondjuk egy kontaktusnál, egy kétes helyzetnél közel legyél az akcióhoz, lásd, hogy mi történik, könnyen tudjál dönteni.
Ne legyen az, hogy magadat nehéz helyzetbe hozod, hogy lemaradsz, nem látod az eseményeket. Ha jó kondícióban vagy, érzed a játékot, tudod olvasni, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy jól, hiba nélkül hozol le egy mérkőzést. Persze, ehhez szükséges a jó partjelzés is, dehát mindenhol nem tudsz ott lenni, ez már nem rajtad múlik.
Van szabályzat arra, hogy mennyire kell az események sűrűjében lenned, vagy mindenki maga dönti el?
Szabály nincs, de van egy modell az általános helyezkedésről, hogy hol kellene lenned a folyamatos játék közben, hol a pontrúgásoknál.
Mióta bíráskodsz? Emlékszel az első mérkőzésedre?
Az egy ifjúsági mérkőzés volt, úgy éreztem, hogy könnyen megy, nem volt probléma, de semmi különösebb nem maradt meg belőle. A körzetiben körülbelül három éve bíráskodom, partjelzőként kezdtem, de elég hamar kértem, hogy lehessek középbíró. Kaptam is egy meccset, ott sem volt baj.
Ha a körzetinél tartunk, elmeséled, hogyan történnek a bírói küldések a mérkőzésekre?
Minden csütörtökön van egy edzés a kollégiummal, szaladunk, van mindig egy közös foci is, a játék után pedig tartunk egy gyűlést az azelőtti héten levezetett mérkőzésekről. Minden egyes meccset sorra veszünk, megnézzük, voltak-e problémák, ha igen, mivel: rendben voltak-e a pályák, volt-e különösebb gond valamelyik játékossal.
Aztán az elnök, Fodor József osztja fel a mérkőzéseket a bírók között. Általában úgy történik, hogyha egy brigádnak egy nap két, vagy három mérkőzést kell vezetnie, akkor azok helyszínei legyenek valamennyire közel egymáshoz. Például, ha reggel Csekefalván vezetsz meccset, akkor délután ne kelljen elmenned Lövétére.
A brigádok összetétele hétről hétre változik, hogy legyen meg a körforgás a partjelzők és a bírók között, mindenki menjen mindenkivel. Az összetétel függ attól is, hogy az adott fordulóban milyen meccsek vannak. Például, ha van egy Farkaslaka-Lövéte rangadó, akkor oda egy tapasztalt bírót fognak küldeni olyan partjelzővel, aki bátor, ügyes, könnyebben beavatkozik, mert nem mindegy, hogy megijed-e a szurkolók bekiabálásaitól vagy nem.
A játékosokat mennyire ismered a körzetiben? Gondolom, már tudod, ki a problémásabb. Őket mennyivel bünteted könnyebb szívvel?
A játékosokat már megismertem, és nyilván vannak problémásak, játékvezetőként őket ismered meg a leghamarabb. Minden csapatnál van belőlük, de hogy kivel mekkora gondok vannak, azt inkább a helyzet hozza, az, hogy mi lesz az eredmény, vagy éppen az azelőtti estének a hossza.
Szokott ezekkel a játékosokkal konfliktusod is lenni? Mesélj! Sztorikat akarok hallani!
Konfliktusok vannak, szinte minden meccsen egy minimális, de konfliktus alatt értem azt is, hogy egy játékos odajön meccs közben és azt mondja, hogy „úgy megváglak, hogy…” vagy elküld ide-oda. Erre van példa. Arra is volt, hogy kezet emeltek, de nem jutott el tettlegességig az eset, mert meggondolta magát a játékos. Akármilyen ideges, tudja, hogy ez neki bírsággal, eltiltással járna.
Igazából a részeg játékosokkal van a probléma, ők mennek el a legmesszibbre. Volt, hogy megütöttek játékvezetőt. Személyesen még szerencsére ilyen tapasztalatom nem volt. De ha valamit változtathatnék, az lenne az első, hogy azokat a játékosokat, akik alkoholt fogyasztottak, nem engedném játszani. Ha rajtam múlna, a bírságokat is komolyabban venném.
Gondolom, a közönséggel is vannak összetűzések. Milyen a körzeti közönsége?
A közönség a legjobb része az egésznek. Ha nyer a hazai csapat, akkor általában mi vagyunk a legjobb játékvezetők, ha el is sorolják a problémákat, azt mondják, nem gond, mert jött az eredmény. Ha nem jön az eredmény, akkor függetlenül attól, hogy jó vagy rossz ítéletet hoztál, az esetek többségében kapod az oltást rendesen a pálya széléről.
Mesélsz konkrét esetet?
Nekem a legdurvább esetem az idei szezonban volt, két egymás melletti, konkuráló falu meccsén. Részeg emberek voltak a pálya szélén, de nem egy és nem kettő, hanem ötven, száz emberről beszélek. A korláttól kábé félméterre álltak sörös üvegekkel a kézben. Fújtam egy szabadrúgást a hazai csapat ellen, és mire odamentem, hogy mérjem ki a távolságot, a partvonalnál láttam, hogy a partjelzőt próbálják megsapkázni, és felém meg repül egy sörösüveg.
És mi lett? Ilyenkor mit tudtok ti csinálni hárman egy falu szurkolóbázisával?
Közbelépnek a biztonsági emberek. A hazai csapatnak nevesítenie kell biztonságiakat, ezek felkerülnek a bírói lapra is. Nekik kell a rendfenntartást megoldaniuk, és ők a felelősök, ha nem sikerült. Abban az esetben mi beírjuk a bíró lapra, hogy mi történt és a következő gyűlésen a bizottság dönt a bírság méretéről, amit kaphat a csapat, de maguk a személyek is.
A biztonságiakon kívül még van-e valamilyen stáb a mérkőzéseken?
Hát szakmai stáb nincsen. Minden csapatnál ki van nevezve egy edző vagy egy delegátus, stábtagnak nevezhető az orvos, aki minden hazai csapatnál kell, hogy legyen. Ő látja el a vendégcsapat sérüléseit is. Nyilván nem tiltják egyik csapatnak sem, hogy vigyék a saját orvosukat vagy ápolójukat.
Vicces, mert volt már olyan is, hogy megsérült egy játékos, behívtuk az ápolót. A sérült játékos fogta fájdalmában a térdét, az ápoló jegelte a bokáját, mi meg többi játékossal együtt röhögtük, hogy milyen tehetséges az a „csapatorvos”.
Egy kicsit még rátérnék magára a játékvezetésre. Van-e arra példa, hogy fújsz valamit és rájössz, hogy hülyeséget fújtál? Hogy jössz rá erre és mit teszel ilyenkor?
Olyan játékvezető szerintem nem élt a Földön, aki ne fújt volna egyszer hülyeséget. Mindenkivel megtörténik. Benne van a játék hevében, hirtelen kell döntened. A szabályok megengedik, hogy ameddig újra nem indítod a játékot, addig megváltoztasd a döntésedet, ha akarod. Ezt általában nem szokták, mert akkor veszít az ember a tekintélyéből, hergeli a játékosokat, a bírói brigádnak okoz vele rosszat. Akkor szoktuk megváltoztatni például, ha fújunk egy szabadrúgást a támadó csapat javára, de azelőtt már történt egy leshelyzet, csak nem láttuk a partjelző intését.
Amúgy magadtól is rá tudsz jönni, hogy tévedtél, de meccs után a partjelzőkkel mindig átbeszéljük: megkérdik, hogy bizonyos szituációban miért ezt a döntést hoztam, helyesnek látták-e, szólnak, ha nem. Van, hogy a játékos arcáról, reakciójáról jössz rá arra, hogy nem is volt fault, hanem egy nagyot szimulált. Erre is van példa.
Mondtad, hogy jó megőrizni a tekintélyt. Hogy érzed, neked mekkora a tekintélyed?
Úgy gondolom, hogy azért nem akarnak elismerni többünket, mert a legtöbb játékosnál jóval fiatalabbak vagyunk. Döntéstől függetlenül az idősebb kollégákat könnyebben elfogadják.
Meg szokták kérdőjelezni a döntéseidet gyakran?
Ez benne van a játékban. Nekem nincs problémám azzal, ha valaki megkérdőjelezi a döntésemet, azzal sincs, ha meg is kommentálja sportszerűen, azt viszont már nem tolerálom, ha szülőket emlegetnek, vagy durván elküldenek ide-oda.
De ezekkel sem személyeskedem, nem adom nekik könnyebben a sárgát, vagy nem törekszem arra, hogy kitegyem, amilyen gyorsan csak tudom az adott meccsen vagy esetleg a következőn. Egyik mérkőzés a másikat nem befolyásolja.
Ez egy játékvezetői erény. Milyennek kell még lennie egy jó sporinak?
Jól kell ismerned a szabályokat, fejben és fizikailag is ott kell lenned, hogy tudd meghozni a legjobb döntéseket, de a legfontosabb szerintem, hogy objektív, semleges maradj mindvégig, és ne legyél befolyásolható. Fontos, hogy a partjelzőkkel közösen határozott es jó döntéseket hozzatok, mert végül is ez is egy csapatmunka.