Szavazás előtt az adóemelés. Ki mit gondol róla?

Ahogy az általában a népszerűtlen politikai döntésekkel lenni szokott, arra számítottunk, hogy a POL adóemelési javaslatát el fogja söpörni az ellenzéki cunami, de nem. Leszámítva a Facebook-on kommentelő magánszemélyeket, a komolyabban érintett politikai és üzleti szféra képviselői meglepően későn és viszonylag halkan, nem is egyöntetűen reagáltak az alig egy hete elhangzott javaslatcsomagra.

Nem tudjuk, hogy ez azért van-e, mert kevés volt az idő a csütörtöki tanácsülésig, amelyre napirendre tűzték, vagy inkább a beletörődés abba, hogy a Szabad Embereknek így is, úgy is megvan hozzá a többsége, vagy valami más. Tény viszont, hogy nem mindenki jelentkezett magától, és talán meg se szólalt volna, ha nem keressük meg.

A megkérdezettek válaszaiból az derült ki, hogy a politikai ellenzék és a vállalkozók egy része radikálisan ellenzi, miközben a polgármester kivár, a hivatal terel, a többiek és a szakértő pedig bizonyos feltételekkel, de el tudnák fogadni a POL javaslatát. Az érveket, álláspontokat és a hárításokat, magyarázkodásokat is alább olvashatjátok.

A cégek nincsenek egy hangon

A közvetlenül érintettek közül az SZMVSZ volt az egyetlen, amely kérés és noszogatás nélkül reagált az adóemelésre, előbb pár soros, de kategorikusan elutasító közleményt küldtek ki, majd sajtótájékoztatón fejtették ki bővebben érveiket, gondolataikat.

„A jelenlegi igen nehéz gazdasági körülményekre hivatkozva, az SZMVSZ semmiféle adó- vagy illetékemelést nem támogat, sőt, határozottan ellenez” – áll a hétfőn kiküldött közleményükben, amelyben csalódottságukat is kifejezték az újonnan megválasztott városvezetéssel szemben.

„Kezdeti bizakodásunk a vállalkozó és lakosságbarát önkormányzat felállását illetően Székelyudvarhelyen szétfoszlani látszik, amikor azt tapasztaljuk, hogy minden szociális és gazdasági megfontoltságot mellőzve, adóemelésre tesz javaslatot a legnagyobb frakcióval bíró politikai szervezet” – írták. Meggyőződésük, hogy a választottak egyik központi feladata olyan források beazonosítása, bevonzása, amelyek nem a terhek növelését, az adók és illetékek emelését jelentki. Ők konkrétan arra gondoltak, hogy az uniós projektek önrészére kormányzati pénzt is lehetne szerezni, főleg, miután a polgármester is tett mozgósító erőfeszítéseket a parlamenti képviselet bejutásához – fejtették ki a sajtótájékoztatón.

Jakab Áron Csaba, az SZMVSZ elnöke.

Az SZMVSZ képviselői azt is fájlalták, hogy nem jutott idő rájuk, a velük való előzetes konzultációra – utalva ezzel a POL kifogására –, de még írásban sem kapták meg a tervezetet, bezzeg a “lakájszervezetekkel” tudtak egyeztetni.

Az UKKSZ az utolsó percre, szerda délutánra hagyta reakcióját, azt is eléggé beletörődve fogalmazta meg. Válaszában megerősítette, hogy előzetes tájékoztatást valóban kaptak a POL frakciótól, ezen a találkozón meghallgatták a tervezetet és az érveket, majd ezek alapján tájékoztatták a tagságot róla.

„Nem örülünk neki, de közös és konkrét, számonkérhető teher- és felelősségvállalás mellett támogathatónak látjuk (…) A tavalyi évre vonatkozóan: UKKSZ vállalkozói között érződött az adófizetői szándék, ezért nem kértük a adócsökkentést” – válaszolták arra a kérdésre, hogyan értékelik, hogy a korábban – kéretlenül is – megkapott kedvezményt most visszaveszi az önkormányzat.

A tagság véleménye megoszlik ebben a kérdésben, mondták. Akik támogatják az adóemelést, azok is “maradéktalanul” elvárásokat fogalmaztak meg: szeretnék tudni részletesen, hogy milyen pályázatokat kell megfinanszírozni, illetve milyen kiadásokat fedeznek a többletből, továbbá elvárják a városvezetéstől, hogy a közös teherviselés címén, ők is mutassanak fel jelentős költségcsökkentést egy alapos átvilágítás után.

Akik pedig ellenzik az adóemelést, a következőkre hivatkoznak: válság idején nem jó ötlet adót emelni, növelni a cégek terheit az amúgy sem kedvező helyzetben, sőt, néhányan szakmaiatlannak tartják ezt a döntést.

Ezzel szemben a Szövetség szakmai szempontból jól kidolgozottnak tartja a POL tervezetét, de hasonlóan kidolgozott költségcsökkentési tervet is szeretnének látni. „Racionális és ésszerű megoldásokat várunk el a jelenlegi városvezetéstől. Támogatjuk a fejlődés, az előrehaladás gondolatát” – mondták.

Válaszukban egy olyan kritikát is megfogalmaztak, hogy eddig a befizetett illetékek és adók nem voltak megfelelően elköltve, a beruházásokra költhető pénzek ott maradtak a városháza számláján. – A jelenlegi önkormányzati testületben olyan szakmaiságot látunk, amelynek bizalmat előlegezünk. Elvárásunk, ha nem tudják teljesíteni a vállaltakat, akkor vonják vissza a szóban forgó döntést.

Mit tehet az ellenzék? Ellenzi.

Talán a tehetetlenség nyugalmával várták ki a tanácsülést megelőző napot, de végül a két kisebb politikai erő, az MPP és az RMDSZ tanácsosai is határozottan elutasították a POL adóemelési szándékát.

Az MPP pársoros közleményben közölte ellenkezését: “tekintettel a járványügyi helyzetre, a tömeges elbocsájtásokra, a vállalkozókat ért bevételkiesésekre, illetve a vendéglátó egységek és idegenforgalmi szolgáltatók csődközeli állapotára, nem támogatunk semmilyen mértékű adóemelést”.

Az egyetlenegy tanácsossal rendelkező helyi szervezet a jövő évi adók és illetékek idei szinten tartását javasolja, illetve szorgalmazza annak megvizsgálását, hogy a járvány által leginkább sújtott ágazatok megsegítésére milyen forrásokat tud az önkormányzat bevonni, illetve milyen kedvezményeket tud biztosítani számukra.

Berde Zoltán frakcióvezető és Szakács Tibor tanácsos a helyi RMDSZ-től.

A hattagú RMDSZ-frakció hasonlóan látja a dolgokat, és arra is kitértek a szerdai sajtótájékoztatón, hogy milyen alternatív lehetőségeket látnak az adóemelés helyett, amiből a jelzett 6-7 milliós szükségletet biztosítani lehetne. Szerintük ilyen döntések előtt le kellene ülni és tisztázni, hogy tényleg van-e fedezethiány, de a szakbizottsági ülés után úgy látják, hogy a POL eltökélte magát, és nem enged már az elhatározásából, nem tudták meggyőzni őket.

Támogatják ők is az uniós beruházásokat, de krízisben nem a városlakók kellene megfizessék, vallják, csodálkozva azon, hogy éppen az általuk legfelkészültebbnek tartott frakció a legkönnyebb megoldáshoz nyúl, ahelyett, hogy beruházókat vonzana, a gazdaságot élénkítené, a munkanélküliséget csökkentené. „Egész Romániában kedvezményeket adnak, mi pedig adót emelünk”, a létező helyi adókedvezmény pedig hiába hangzik jól, úgy tudják, csekély az igénylők száma, nehéz a feltételeknek eleget tenni.

– A közteherviselés szépen hangzik, de az önkormányzat kellene elkezdje, a működési költségek csökkentésével, és akkor jobb szívvel tekintenének rá a lakosok is, ha így is adót kellene emelni – javasolták. A POL-hoz hasonlóan Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt emlegették követendő példaként, viszont más kontextusban: ha a két nagyobb városban meg lehet oldani lakosonként 400 lejből évente, akkor meg kellene vizsgálni, hogy Udvarhelyen miért kerül jóval többe, 580 lejbe. „Nem hiszem, hogy annyival minőségibb volna” – vélekedett Szakács Tibor RMDSZ-tanácsos, akinek számításai szerint a 34 ezer lakossal beszorzott különbözet (6,8 millió) éppen kiadná a POL által hiányolt összeget. Felhozták régi kifogásukat a sorozatos ügyvédfogadásokkal kapcsolatban is, szerintük kidobott pénz az a többtízezer lej, amit „nyerhetetlen” perekre kér és költ a polgármester.

Szakács egy másik adó- és pénzügyi szempontra is felhívta a figyelmet: számításaik szerint 0,5 millió lejjel nőhet a város jövedelemadóból származó bevétele, mert 2%-kal emelik a törvényben előírt arányt, és ezt a becslést a textilipari és más elbocsátások ellenére is fenntartják, mert kizártnak tartják, hogy a teljes felszabadult munkaerő ne találna új állást.

A polgármester mossa kezeit

Meglepően csendben volt a polgármester, pedig az ő felterjesztését módosítja, a lakosság és a vállalkozók zsebébe nyúlva a POL adóemelése. Ez abból a szempontból szokatlan, hogy amikor még a tanácstöbbség nem volt vele egyszínű, a polgármester egyszer sem mulasztotta el az alkalmat, hogy kifejezze elégedetlenségét, és a közérdek elleni fellépésként értékelte, ha belenyúltak a hivatal terveibe. Abból a szempontból viszont érthető, hogy saját csapatával csak nem megy szembe Gálfi, és így nem neki kell elvinnie a balhét. Elég ha fenntartja az eredeti javaslatát, a felelősséget pedig a tanácsra hárítja. Persze, diszkréten, pont úgy, ahogyan nyilatkozott erről.

A polgármester hirtelen a hatalmi ágak szétválasztásának elkötelezett híve lett: ő elfogadja a tanács döntését, ahogyan eddig is (sic!), joguk van módosítani, a hivatal csak végrehajtja, nem szólhat bele.

– Van, amiben nekem van hatásköröm, s van amiben nekik. Nem is akarom meggyőzni őket, nem is törvényes. Nem szeretnék politikai dolgot csinálni belőle, szakmai síkon szeretném tartani. Nem akadálya a nézeteltérésnek, hogy egy csapatban vagyunk, nem mindig kell a polgármesternek legyen igaza. Nem avatkozom bele, nem úgy van, hogy a polgármester diktál egyeduralom alapján.

Habár ő maga adócsökkentéssel kampányolt négy éve, beszélgetésünk során elkottyintotta, hogy szerinte a cégek adócsökkentése politikai megfontolásból történt a tanácsban, még ha nem is mondta ki nyíltan, hogy túlzottnak vagy szükségtelennek tartotta volna.

Pártjának adóemelési szándékáról nem akart előre véleményt formálni, diplomatikusan úgy fogalmazott: “Ha a közösségünk érdekeit szolgálja, akkor minden ilyen döntés elfogadható”. Majd csak azután akar konkrétan nyilatkozni, miután a tanácsülésen azt megindokolták párttársai, mert a szakbizottsági ülésen nem lehetett jelen. Kérdésünkre, hogy a novemberi halasztás óta nem volt elég idő és lehetőség egyeztetni erről, annyit mondott: lehetnek más szempontok is, mint amelyek elhangzottak a POL múlt heti tájékoztatóján, ezért sem szeretne előre nyilatkozni, de fenntartja – igaz, a vitát nem vállalva – a hivatal eredeti előterjesztését, miszerint csak az infláció értékével növelnék az adókat. Ha vitázott az előző testülettel, az adófizetők, a közérdek védelmében lépett fel, mondta, ezzel egyben azt sugallva, hogy a mostanit nem tartja olyan esetnek.

„Én nem tudok a testületnek dirigálni, nekem nincs vitám velük (…) Meg vagyok győződve, hogy a testület tagjai rosszat nem akarnak (…), a csapatban mindnyájan azt ígérték, hogy a közösségért fognak tenni”.

Arra sem válaszolt egyenesen, hogy ezek szerint a 6 milliós önrészt az adóemelés nélkül is tudnák-e fedezni, de azt sikerült kihúzni belőle, hogy szerinte nincs feltétlen szükség az adóemelésre – ami logikus, mert különben maguk is javasolták volna. Az emlegetett 6-7 millió lejjel kapcsolatban nem tudja, hogy mi okozhat gondot, nem tud erre válaszolni, „őket kell megkérdezni” – pedig a POL is a hivatal adataiból dolgozott. Annyit tud biztosra mondani, hogy nincsen a városnak adóssága, sem költségvetési hiánya, az önrészekkel pedig huzamosabb időszakra, 2023-ig kell számolni, nem kell a jövő esztendőben mind meglennie, hanem „a jó gazdálkodás függvényében kell gondolkodnunk, hogy ne az utolsó évre hagyjuk a teljes befizetést” – legitimálta mégis elszólásával a POL szándékát.

A hivatalon belüli költségkarcsúsításról a polgármester még nem formált véleményt,

viszont a hivatalnak már van álláspontja.

Mintha egyenesen az RMDSZ érvelését hárították volna, megjegyezték, hogy félrevezető lehet más városokhoz hasonlítani az udvarhelyi működési költségeket, hiszen azok több tevékenységet kiszerveznek, így azok nem a működési költségekben jelennek meg kiadásként, hanem más fejezetekben. Például: nem mindegy, hogy a vásárasztalok összeszerelését a hivatal műszaki igazgatósága végzi el hónapról hónapra, vagy szerződést köt a hivatal egy céggel, amelyik alkalmanként x összegért teszi azt meg. De az sem mindegy, hogy a műszaki osztály a hivatali organigrammában szerepel (körülbelül 40 fővel), vagy pedig a tulajdonában lévő cégnél jelennek meg az alkalmazottak, és így az ehhez tartozó költségek nem a városháza működési költségeiben jelennek meg. „A sort hosszan lehetne sorolni” – közölték. Ha így is van, a teljesség kedvéért azért hozzátennénk, hogy az udvarhelyi városházának is vannak bőven kiszerződött tevékenységei, például a rendezvényszervezést a választási kampányban érte kritika emiatt.

A másik fontos kérdés, amit feltettünk nekik (háromszor), az volt, amire Gálfitól sem kaptunk egyértelmű választ: Ha úgy látták a hivatalban, hogy adóemelés nem szükséges, akkor miből tartották fedezhetőnek az uniós projektek önrészét 2021-ben?

Második nekifutásra azzal hárítottak, hogy a 2021-es költségvetéstervezetről csak az állami költségvetési törvény megjelenése után lehet érdemben beszélni, mert ez határozza meg a legfontosabb áthárított feladatokat és bevételi forrásokat. Ebből máris fakadna egy másik – évről évre visszatérő – kérdés, amire sajnos nem jutott idő, hogy akkor minek alapján döntenek előtte az adókról. Mert innen úgy tűnik, mintha a szekér beelőzné a lovakat, de erről majd máskor.

Harmadikra ezt a választ kaptuk: „Az említett hiányról a korábbi tanácsüléseken már esett szó. Akkor is elmondtuk, hogy keressük a külső forrásokat. A polgármester az elmúlt két hónapban is ezen dolgozott. Legutóbb a novemberi tanácsülésen is elhangzott, hogy Székelyudvarhely a Hargita Megyei Tanácstól nem kapott pénzt, ha ez a trend változna, akkor az önrészek fedezése is átértékelődne. Bízunk benne, hogy ezek a források más városokhoz hasonlóan (Sepsiszentgyörgy például 20 millió lejt kapott 2020-ban a Kovászna Megyei Tanácstól), Székelyudvarhely költségvetésének bevételi oldalán is meg fognak jelenni”.

A vitatott számokat illetően a POL által jelzett másfél milliós kiesést a hivatal gazdasági igazgatósága számszerűsítette az önkormányzat novemberi ülésén, a 6 milliósként emlegetett önrészt pedig – az aláírt szerződések alapján – a fejlesztési igazgatóság pedig valójában kevesebbre, 5,3 millióra becsülte.

Az adóemeléssel kapcsolatosan a hivatal szóvivője, Zörgő Noémi fontosnak tartotta megjegyezni: a módosító indítvány jogszerű, az adótörvénykönyv előírásai megengedik, hogy a helyi önkormányzat bizonyos értékhatárok között határozza meg a helyi adókat.

Továbbgondolva: ha a POL azt akarja, erőből átviheti akaratát a csütörtöki tanácsülésen. 

Mit szól ehhez a szakember?

Dr. Geréb László közgazdász, a székelyudvarhelyi RMKT elnöke sokat foglalkozott az utóbbi időben a helyi önkormányzatok gazdálkodásával. A Gálfi-éra elején kidolgozta a Szerethető Székelyudvarhely városvezetési stratégiát, mostanában pedig gazdasági elemzést készített, majd szakmai beszélgetést szervezett a volt és jelenlegi polgármesterekkel arról, hogy miben különböznek a székelyföldi városok költségvetései, hatékonyságuk stb. 

A szakértő úgy véli, hogy az adófizetők, legyenek azon magán- vagy jogi személyek, hajlandóak áldozatot hozni, saját költségeiket is visszafogni, és többet áldozni a közösbe, ha érvényesülnek a hasznosság, a méltányosság, arányosság, igazságosság alapelvek. Akkor lesz szerinte társadalmi egyetértés erről, ha az emberek látják, hogy a befektetésük megtérül, és nem folyik bele egy fekete lyukba, például az önkormányzat más székelyföldi városokhoz képest jóval magasabb fenntartási költségeibe. 

Amennyiben ez nem történik meg, vagyis az áldozatuknak nem lesz bárki számára kézzelfogható eredménye, mondjuk, jobb infrastruktúra, az forradalomhoz fog vezetni. Szakértői véleménycikkét itt olvashatod.