Székelyudvarhely vadiúj, jövendőbeli polgármesterét kérdeztük győzelme első perceiben terveiről, félelmeiről, az inkubátorház jövőjéről és arról, hogy mi lepte meg leginkább a lakossági fórumok során.
Mi volt az első gondolatod, amikor kiderült, hogy polgármester leszel?
Igazából mind a számokat néztem, mert ugye a számok embere vagyok, és el sem hittem, hogy így alakulnak a dolgok. Nem gondoltam, hogy már a részeredmények után ennyire biztosan ki tudjuk jelenteni, hogy győzedelmeskedtünk, tényleg egy szorosabb küzdelemre számítottam.
Nyilván nagyon örvendek, ugyanakkor egy picit ijesztő is most ez az állapot, mert azt látjuk, hogy nagyon nagy bizalmat kaptunk. Ennek megfelelően tudjuk, hogy nagyon komoly változásra számítanak a székelyudvarhelyiek, és azért próbáltuk érzékeltetni már a kampány során, hogy csodákat mi sem tudunk tenni. Nagyon sok problémát feltérképeztünk, és ezeket lépésekről lépésekre rendbe fogjuk tenni.
Mi lesz az első dolgod polgármesterként?
Megismerni a hivatalt, megismerni azt, ahol én dolgozni fogok, az irodát, megismerni azokat a kollégákat, akik szintén vezetői szerepet töltenek be, beszélgetni egy kicsit arról, hogy miért nem megfelelően működött a polgármesteri hivatal.
Nyilván az, hogy az elmúlt években problémák voltak, az nem egy embernek hibája, hanem egyszerűen nem működtek dolgok, nem működött olajozottan a gépezet, és meg szeretném érteni, hogy miért volt ez. Lelkesíteni szeretném őket, és azt gondolom, hogy erősek tudunk lenni. Hát végül is, mi a nullából kell a kapcsolatunkat építsük. Nagy kihívás lesz, de bizakodóan sikerülni fog.
Mivel fogod tölteni a következő három hónapot a beiktatásodig?
Nagyon közhelyesnek hangzott mindig, amikor politikusok mondták, hogy ma bulizunk egyet, és holnaptól már a munka. De nálunk az a szokatlan helyzet van, hogy három hónapot még a Gálfi Árpád polgármester úr vezeti a várost, úgyhogy lesz idő felkészülni. Én magamnak adnék azért egy-két hét szabadságot. Július-augusztus-szeptemberben viszont szeretnék már kimondottan az előmunkálatokon dolgozni, mert eddig, amikor valaki új munkába állt, nagyon sok időt elvett az, hogy felmérje a terepet, beleszokjon a közigazgatásba, jó lenne legalább ezt a két hónapot megspórolni a városnak.
Mi a legnagyobb félelmed?
Hát az, hogy nagyon sok helyen voltunk, nagyon-nagyon sok problémát kaptunk és láttuk, éreztük, hogy váltóhangulat van, és láttuk mindenkinek a szemében a reményt, hogy akkor mi ezt most meg tudjuk oldani, és én félek attól, hogy mindenhova, ahol elmentünk, nem tudunk hamar bizonyítani. És noha hangsúlyoztuk, hogy ne csodát várjanak, nyilván az embereknek most vannak elvárásaik, de meg fogjuk próbálni tőlünk telhetőt megtenni, hogy valóban teljesüljenek ezek a célok.
Mi volt a legmeglepőbb a kérés a lakók részéről, amin te magad is esetleg megdöbbentél?
Én például a Kórház negyedben tömbházakban nem jártam, és nem tudtam, hogy közös mosdók vannak például, és hogy ezek nyolc éve nem voltak lefestve, vagy egyáltalán felújítva. Úgyhogy ezen azért meglepődtem, hogy vannak Székelyudvarhelyen ilyen emberek, akik ilyen áldatlan állapotban töltik a hétköznapjaikat, és ez nem normális. Ezen igazán meglepődtem.
Mi lesz az inkubátorházzal?
Az inkubátorházat egy kicsit újra szeretném gondolni, de nyilván itt a fő beleszólása a megyei tanácsnak van, hiszen az épület meg a terület is az övé. Én nagyon szeretném, ha Udvarhelynek, a városi önkormányzatnak lenne egy gazdaságfejlesztési irodája. Szeretném, ha az nem a polgármesteri hivatalban, hanem vállalkozók között tevékenykedne. Inkubátorházat pedig egy másodikat is szeretnénk pályázni, és attól sem riadnék vissza, hogy profitorientált alapon működtesse a várost.
A választásokról egész nap élőben közvetítettünk, ide kattintva olvashatók a nap történései.