Avagy mit is súg a romatelep gyerekeinek szíve?

Sziasztok! Én Czine Alexandra Blanka vagyok, 13 éves leszek és szeretném, hogy tudják a nem-somlyóiak: ha békések velünk, mi is azok vagyunk velük. Sziasztok! Én Ráduly Zsombor vagyok, 14 éves és olyan munkát akarok, hogy állandó legyen és jól fizessenek meg. Sziasztok! Én Sándor Endre vagyok, 14 éves és szeretném, hogy a családom boldog legyen, ne szenvedjek én sem, meg anyukám sem.

A Tűzpróba-sorozat következő összeállításában a somlyói létet ismét a romatelepen élő gyermekek szemszögéből ismerhetjük meg.

Ahogy arról korábbi riportunkban már beszámoltunk, Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes kisebb-nagyobb megszakításokkal a 2021 januárjában történt tűzeset óta vesz részt a csíksomlyói roma közösség életében. Legutóbbi ottlétekor a Máltai Szeretetszolgálat épületében fotós-interjús-rajzos foglalkozásokat tartott a telep gyermekeinek.

A portréfotózás során a gyerekek maguk választhatták ki, milyen színnel kerül megvilágításra az arcuk, illetve a mögöttük húzódó fehér fal, a hangfelvevőre rögzített interjúk során a résztvevők Tamás kérdései mentén Somlyóról, családjaikról, az iskoláról és az álmaikról meséltek, a foglalkozás harmadik elemeként pedig a gyerekek „Tamás bácsi iPadjén” készítettek rajzokat otthon-témában.

Összeállításunk harmadik részében (az első rész ide, a második rész pedig ide kattintva érhető el) a Czine Alexandra Blankával, Ráduly Zsomborral és Sándor Endrével készült beszélgetések olvashatók, kiegészülve a gyerekek színes portréival és rajzaival, a fotók alatt található Spotify-ablakokban pedig meghallgathatók az interjúk hangfelvételei is.

„Nem húz a szívünk, hogy menjünk el innen”

Sziasztok! Czine Alexandra Blanka vagyok, 13 éves leszek és Somlyón lakok. Azért szeretek itt lakni, mert itt van a szerető családom, s itt vagyunk együtt. Itt mind egy nagy család vagyunk.

Szeretnék házban lakni a családommal. A konténerben az élet jó, de kicsit beázik, bevizeződik és télen nagyon hideg. Szeretnék olyan házat, amelyikben van vécé, van konyha – ahol tud főzni anyukám nekünk –, ahol vannak szobák, négy szoba, mert négyen vagyunk testvérek. Ezt szeretném.

Nem tudnánk innen elmenni, mert itt van a fele családunk, a szerető családunk, s nem húz a szívünk, hogy menjünk el innen.

Fotó: Márkos Tamás

Nagyon jó a máltaiknál (a Máltai Szeretetszolgálat munkatársaihoz, szerk. megj.) járni, mert ha van valami gondunk, megoszthatjuk velük, és ők nem mondják el senkinek, ha titkunk van.

Nagyon sokat szoktunk tanulni és amikor van annyi időnk, akkor játszunk és próbálunk is (a Borsócska előadócsoporttal, szerk. megj.) kedden, csütörtökön. Nagyon tetszenek most a próbák.

Szeretem a románt nagyon, az a kedvenc tantárgyam és a magyar. A matek nem nagyon megy, de tudok szorozni, meg osztani is, csak kicsit van, amikor nem gyakorlok, s elfelejtem.

A szüleim szoktak külföldre menni, és ha elmennek, akkor nagymamám és nagytatám vigyáz ránk. Amikor felnőtt leszek, akkor nem tudom, hogy el fogok-e költözni innen vagy nem, azt még nem tudom. Ez még a jövő zenéje.

Jobb gyermeknek lenni, mert még kihasználhatjuk a gyermekkort, játszhatunk, de felnőttnek lenni nem igen jó, mert sok gondjaik vannak, kell menjenek dolgozni, hogy tartsák el a családot. Nem könnyű itten munkát keresni a szülőknek.

Czine Alexandra Blanka rajza

Abban vehetnek példát a felnőttek mi, gyerekektől, hogy például a békesség: ha összeverekedünk, akkor kibékülünk, nem maradunk ellenségek.

Én azt szeretném, hogy tudják a nem-somlyóiak, hogy nem vagyunk rosszak, békések vagyunk, és ne féljenek tőlünk. Ha békések velünk, mi is azok vagyunk velük.

Az volt nekünk a legjobb, mikor nem volt ez a telefon, meg ilyesmi. Akkor együtt voltunk, együtt játszottunk és nem voltunk egész nap belebújva a telefonba, minden nap játszottunk egész estig. Az iskolából, ahogy hazaértünk, egyből jöttünk egymáshoz, hívtuk egymást játszani, de az utóbbi időkben nagyon soknak van telefonja, és keveset játszunk együtt.

„Egyben tudunk tartani, hogyha van valami baj”

Én Ráduly Zsombor vagyok, 14 éves vagyok és Somlyón élek. Somlyón olyan az élet, hogy van benne jó is, van benne rossz is. Az a jó, hogy a család közt vagyunk, társaságban vagyunk, és az a rossz, hogy vannak emberek, akik nagyon felvágóak és nem megbízhatóak. Az volna jó, hogy az egészen összetartsunk, az egészen fogjuk a kezünket és haladjunk előre.

Fotó: Márkos Tamás

Attól volna jobb az élet itt, Somlyón, ha lenne nagyobb házunk és lenne külön kertünk, hogy tudjunk valamiket elültetni. Hogyha felajánlanának nekem máshol lakást, hogy menjek el, nem mennék, mert itt jó és egyben tudunk tartani, hogyha van valami baj.

Ha nagy leszek, azért fogok mégis elmenni, hogy legyen kicsit jobb, tudjam megváltoztatni az életemet, legyen családom, legyen házam, autóm és kis zsebpénzem. És ennyi.

Olyan munkát akarok, hogy állandó legyen, és hogy jól fizessenek meg belőle. Olyan fajta munkát szeretnék, amelyik építész lenne és autószerelő. Ezek volnának nekem jók.

Már dolgoztam autóval úgy, hogy ott voltak a bátyáim és mutatták nekem, hogy mik azok a hengerek, szelepek, mi a víztartály, s mondták nekem, hogy ezeket szereljem le. Én megpróbáltam levenni, sikerült és nagyon jó lett. Aztán jött a bátyám és azt mondta, hogy valamit elrontottam, és az a víztartály volt.

SEGÍTS, HOGY LEHESSEN JÁTSZÓTERÜK!

Ha segítenél valóra váltani a csíksomlyói romatelep gyermekeinek álmát és hozzájárulnál, hogy megépülhessen a játszóterük, várjuk adományodat a Máltai Szeretetszolgálat számlaszámára: RO52 BACX 0000 0030 2688 9037 (számlatulajdonos: Asociatia Serviciul de Ajutor Maltez in Romania Sucursala Miercurea Ciuc). Utalásnál a megjegyzésben kérjük feltüntetni: játszótér.

Azért szeretem az iskolát, mert ki tudom képezni magamat, tanulok valamit, segít, hogy értsek nyelvekhez, értsek pénzekkel számolni, hogyha elmegyek egy munkába, akkor ne tudjanak kicseszni velem. Ami jól megy az iskolában, az a rajz és egy kicsit a matek, ami pedig nehéz, az a román és az angol.

Az iskolában is vannak olyan barátaim, akik nem Somlyóról vannak, szeretek velük barátkozni és nagyon jó velük. Egyik barátom nagyon jól tud rajzolni, tőle vettem fel ezt a rajzolást és megszerettem. Ezért veszem jó barátnak.

Nekem nem csak roma barátaim vannak, hanem vannak nekem magyar barátaim is. Például van, amelyik szeret fényképezni, szeret embereket kamerázni és meghallgatni, és még van egy olyan, amelyik nagyon szeret rajzolni.

A magyar barátaimmal el szoktam menni kirándulni. Ki szoktunk menni a hegyre. Ott tanulunk énekeket, játszunk, sütkérezünk.

Nekem voltak olyan tapasztalásaim, hogy más voltam, mint a többi. Az, hogy én roma vagyok és vannak olyanok, akik magyarok, és azok éreztették velem, hogy roma vagyok. Például, mert nekem sötét a színem, ezzel éreztették velem, hogy más vagyok.

Ráduly Zsombor rajza

Vannak a közösségünkben olyan 18-19 évesek, akiknek jó, mert ők el tudnak menni munkába. Én is erre vágyok, hogy menjek ki németbe és tudjak valamit elérni.

Nekem egy napom volt, amelyik kiemelkedett a többi között, a tábor, ami jólesett nekem. El voltunk menve kirándulni, elmentünk az állatkertbe, meg tudtuk nézni a medvéket, az oroszlánokat, és hogy énekeltünk, az volt jó.

„Ne szenvedjek én sem, meg anyukám sem”

Sziasztok! Én vagyok Sándor Endre, 14 éves és Somlyó 33-ban lakok. Nekem az jó, hogy itt vannak a barátaim, tudok velük elmenni suliba, tudok menni táncolni, akárhova, szoktunk menni focizni is.

Azt szeretném, hogy béke legyen, hogy ne veszekedjenek – mint ahogy volt régebb. Régebb úgy volt, hogy mindenki, ha veszekedett, akkor lecsillapították, ha verekedtek, akkor kibékültek, s így nagy szeretet volt, az Isten fölött nagyon nagy szeretet volt.

Fotó: Márkos Tamás

A máltaiakhoz bejövünk, szoktunk kajálni is, és ha a kajának vége, akkor szoktunk takarítani. Szoktunk menni nézni filmet vagy rajzolni.

Szeretek rajzolni és imádom a rajzokat. Nagyon szeretem az iskolát, a sulit, mert nagyon jó, hogy ott tudok találkozni azokkal a barátaimmal, akik nem itt laknak. A legjobban a magyart szeretem, jó tanulni magyarból.

Románból is jó, mert tényleg jó, csak egy kicsit nehéz felmérőt ad [a tanár], de nagyon jó. Nekem a matek és a román nehezebben megy, mint a magyar.

TŰZPRÓBA

Márkos Tamás fotóriporter Tűzpróba című, roma sorsokat és életképeket bemutató fotósorozatát 2021. december 10. és 2022. január 15. között – Erdély több más városa mellett – a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban is kiállították. A sorozat most olyan interjúkkal és portrékkal folytatódik, amelyek segítségével betekintést nyerhetünk a csíksomlyói roma közösség elmúlt éveinek megpróbáltatásaiba és változásaiba. A 2021 januárjában bekövetkezett tűzeset és az azt követő időszak ugyanis olyan fontos társadalmi kérdéseket hozott a felszínre, amelyeknek következtetései és megoldásai nélkülözhetetlenek minden erdélyi közösség számára.

Nagyon szeretek rajzolni, és amikor az iskolában vagyunk, akkor a rajztanár megkér, hogy rajzoljak valami nehezebbet, akkor rajzolok, és azt ott mindenki le kell rajzolja az osztályban.

Nekem ezek [a foglalkozások] tetszenek, hogy kőműves, kocsibádogos, rajz és áramvezetés. A legjobb barátom Ciprian Florin. Vele szoktunk menni focizni, s nagyon jó barátom.

Azoknak, akik nem itt léteznek, nem itt laknak, hanem más országban, idegenek és idejönnének, azt mondanám, hogy ne gondoljanak rosszat. Menjünk el egyet kávézni vagy ki a mezőre sütkérezni és mulatni, hogy ne érezzék, hogy olyan rosszak vagyunk, vagy mi. Hogy jobban megismerjenek minket.

Nekem az volt jó, amikor apukámmal és anyukámmal kimentünk Magyarországra, és apukámnak a barátai minket elhívattak egyet a strandra, nekem nagyon jó volt. Nem tudtam úszni, és apukám vett nekem úszógumit, beleültem és azzal mentem, de nagyon jó volt.

Sándor Endre rajza

Azt szeretném leginkább, hogy a családom boldog legyen, és annyit ne szenvedjek én sem, meg anyukám sem, és nagyon boldogok legyünk. És egy nagy, szép nagy házat. Magamnak leginkább azt kívánom, hogy sikerüljön a sofőrkönyvem, és szeretnék egy BMW-t.