Avagy mit is súg a romatelep gyerekeinek szíve?
Sziasztok, én Ötvös Klaudia vagyok, 12 éves és szeretném, hogy tudjanak mások rólam, vagy az egészről, hogy milyen rossz helyzetben élünk. Sziasztok, én Ötvös Valentin vagyok, 9 éves és az telik jól az iskolában, hogy matekozok. Sziasztok, én Czine Sorin vagyok, 9 éves és az a kívánságom, hogy legyünk boldogok a családommal.
A Tűzpróba sorozat következő összeállításában a somlyói létet a romatelepen élő gyermekek szemszögéből ismerhetjük meg.
Ahogy arról korábbi riportunkban már beszámoltunk, Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes kisebb-nagyobb megszakításokkal a 2021 januárjában történt tűzeset óta vesz részt a csíksomlyói roma közösség életében. Legutóbbi ottlétekor a Máltai Szeretetszolgálat épületében fotós-interjús-rajzos foglalkozásokat tartott a telep gyermekeinek.
A portréfotózás során a gyerekek maguk választhatták ki, milyen színnel kerül megvilágításra az arcuk, illetve a mögöttük húzódó fehér fal, a hangfelvevőre rögzített interjúk során a résztvevők Tamás kérdései mentén Somlyóról, családjaikról, az iskoláról és az álmaikról meséltek, a foglalkozás harmadik elemeként pedig a gyerekek „Tamás bácsi iPadjén” készítettek rajzokat otthon-témában.
Összeállításunk első részében az Ötvös Klaudiával, Czine Sorinnal és Ötvös Valentinnel készült beszélgetések olvashatók, illetve hallgathatók, kiegészülve a gyerekek színes portréival és rajzaival.
„Mi tanítjuk a szüleinket írni és olvasni”
Sziasztok, én Ötvös Klaudia vagyok, 12 éves vagyok és Somlyón élek. Nekem az jó itten Somlyón, hogy foglalkoznak velünk a máltaiak (a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, szerk. megj.), és tudunk játszani, van, amikor egyszer-egyszer elmegyünk kirándulni is. Nekem itt Somlyón az a rossz és rosszul esik, amikor más szülő veszekedik, én nem tudom nézni, mert a kicsikéik sírnak.
Nekem az jó itt, ebben az utcában, ebben a Somlyó-telepben, hogy tudok játszani a kicsi gyerekekkel. A szülők is van, amikor egyszer-egyszer kicsit unják magikot, s mondják, hogy tanuljunk és egy kicsit játszodjunk velik.
Mi tanítjuk a szüleinket írni és olvasni, mert örökké kérdik, hogy hogy tanultunk meg olvasni és írni, és mondtuk, hogy a tanítónénik írták a betűket, és mi így tudtunk megtanulni. Ez nekem érdekes, mert a kisgyerekek, a lányok és a fiúk kell tanítsák a szüleiket írni és olvasni.
Fotó: Márkos Tamás
Szeretném, hogy itt, Somlyón, más legyen, hogy mindenkinek legyen külön-külön háza, ne legyünk ilyen barakkokban, hanem legyünk házakban. Én szeretném azt, hogy innét menjünk el. Azért szeretnék elmenni, mert van, amikor egyszer-egyszer bekötölnek (belénk kötnek, szerk. megj.) és van, amikor én sírok és rosszul esik ez nekem. Van, amikor egyszer-egyszer bocsánatot kérnek.
Nekem az a legjobb, hogy a máltaisokhoz járunk, megtanítanak kézműveskedni és ők is tanítanak írni és olvasni. Csináljuk a húsvéti tojásokat, a maszkokat, szoktam énekelni és táncolni. Azt szokták mondani nekem, hogy nagyon jól énekelek és gratulálnak. Azért szeretek iskolába járni, mert azokkal, akik nincsenek hezzám közel és most kezdtek járni suliba, azokkal tudok játszani.
SEGÍTS, HOGY LEHESSEN JÁTSZÓTERÜK!
Ha segítenél valóra váltani a csíksomlyói romatelep gyermekeinek álmát és hozzájárulnál, hogy megépülhessen a játszóterük, várjuk adományodat a Máltai Szeretetszolgálat számlaszámára: RO52 BACX 0000 0030 2688 9037 (számlatulajdonos: Asociatia Serviciul de Ajutor Maltez in Romania Sucursala Miercurea Ciuc). Utalásnál a megjegyzésben kérjük feltüntetni: játszótér.
Az én szüleim szeretnek külföldre járni, mert tudnak dolgozni és a családjuknak tudnak keresni pénzt. Nekem kicsit rosszul esik, amikor a szüleim el vannak menve dolgozni. Azért esik rosszul, mert örökké szoktam őket tanítani írni és olvasni, szoktak tőlem kérdezni és szoktak venni édességeket, és a szüleim nagyon hiányoznak. Én, amikor nagy leszek, úgy gondolom, hogy innén el fogok menni, nem itt fogok lakni. Szeretnék itt lakni, de muszáj elmenjek dolgozni, és amikor nagy leszek, lesznek gyerekeim, és keresek nekik pénzt.
Szeretnék menni oda, ahol vannak kínaiak, szeretnék egy kicsit különbfajta emberek mellett élni, hogy megtudjam, hogy milyenek.
Van, amikor a tanulásban jó vagyok és foarte binet kapok a magyarban. Nekem a román nagyon jól megy, én nagyon szeretem a román nyelvet, szoktam másokkal románul beszélgetni, van, amikor itt a somlyóiakkal, van, amikor Dianával is szoktam.
Amikor felnövök, a kedvenc munkám lesz a kenyérpékség, a kőműves – oda is szeretnék menni – és a cukrászda. Nem hiszem, hogy mind a hármat tudnám csinálni, mert ide is kéne menjek, oda is, jobbról is balra is.
Azt szeretném, hogy tudjanak mások rólam vagy az egészről, hogy milyen rossz helyzetben élünk.
