Krisztinának és Nikolettának megváltoztatta az életét, amikor megismerkedett  Melindával.

Fotó: SZÁSZ ZSUZSI

Teljes mértékben beleillik a társadalmi felelősségvállalásunkba, azért tesszük, hogy a székelyudvarhelyi fiatalokat itthon tartsuk és lehetőséget biztosítsunk nekik a tanulásra és a munkába való elhelyezkedésbe – mondta András Lehel, a Melinda Instal vezérigazgatója, miért szervezte meg a cégcsoport másodjára is esettanulmányi versenyét, a Pegazust.

A vetélkedő

első szakasza már elkezdődött, október 18-án a cég székhelyén lesz megrendezve a második. A Melinda Steel vezérigazgatója, Albert István részletezte a lebonyolítást. A cégcsoport első alkalommal, 2016-ban egy egyfordulós versenyt hirdetett, idén ezt bővítették ki.

Az első rész alatt, amely a végső pontszám negyven százalékát teszi ki, a Melinda Steel életében fennálló problémákra keresnek megoldási javaslatokat a résztvevő diákok. A kapott feladatsort otthon kell megoldania október 11-ig a nyolc jelentkező csapatnak. Míg 2016-ban csupán udvarhelyi iskolák diákjai vehettek részt, idén kiterjesztették a vetélkedőt Udvarhelyszékre, így három székelykeresztúri csapat is megméretteti magát.

A második forduló a cég székhelyén lesz megrendezve. A diákok egy céglátogató sétával kezdik október 18-át, majd kilenc órakor megkapják az Instal esetét, és öt óra áll rendelkezésükre a tanulmányozásra, a megoldások kidolgozására, és egy Powerpoint bemutató elkészítésére.

Szakmai zsűri értékeli majd a csapatok megoldásait, kidolgozásait, köztük Joița Nikoletta. A cég pénzügyi elemzője szerint azt vizsgálják majd, hogy a fiatalok észreveszik-e az elbújtatott eseteket, milyen logikával dolgoznak, mennyire kreatív és megvalósítható ötletekkel állnak elő. Fontos, hogy járható alternatívát biztosítsanak a vállalat számára, hiszen valós vállalati problémákra szeretnének megoldásokat találni. Ezeket az ötleteket elő is kell tudni adniuk, érvelniük mellette. 

Gagyi Katinka projektmenedzser azt ecsetelte, hogy miért volt érdemes jelentkezni a Pegazusra. Úgy gondolja, hogy az iskolában szerzett elméleti tudást már itt gyakorlatba lehet ültetni és ezzel a fiatalok már lépéselőnyre tehetnek szert diáktársaikkal szemben. A cégcsoport emellett a tehetséges diákoknak felkínál egy magánösztöndíj programot: támogatják a diákokat felsőfokú tanulmányaik során, ami után a diákok a cégnél helyezkednek el, és az egyetem nyári szüneteiben is itt praktizálnak. Rövidebb távú haszna a versenynek, hogy az első három csapat az emag-os vásárlási utalványt kap felkészítő tanáraikkal együtt.

Gagiu Krisztina az első Pegazuson vett részt, azóta a cég munkatársa. Ő már a verseny előtt is tudta, hogy itthon szeretne elhelyezkedni, de pontosan nem, hogy hol, így kapóra jött neki, hogy kapcsolatba került a Melindával. Megtalálta a helyét, és elmondása szerint a nyári gyakorlatok is nagyban segítették egyetemi tanulmányait.

„Dolgozunk, tanulunk és tanítunk”

– hangoztatta Pál Dénes, a cégcsoport tulajdonosa. Szerinte nagyon aktuális a téma, mert a piac legnagyobb válságát a munkaerő, és nem a fogyasztás hiánya okozza. Főleg a képzett munkaerő hiánya.

A tanügynek és a városvezetésnek is nagy felelőssége van abban, hogy felmérje, mire van szükség, „ha mindenki vegetáriánus, akkor minek kell kiképezni mészárosokat?”, tette fel a kérdést. Hiányolja a kereskedőképzést, mert szerinte Udvarhely egy kereskedelmi város. Az ők 710 alkalmazottjukból egy kezén meg tudja számolni a képzett kereskedőket. „Hiába akarunk mi valakivel zongoráztatni, ha az a hangjegyeket nem ismeri” – mondta, hogy miért kezdtek el alapképzést a cég alkalmazottainak, és miért tartják fontosnak a Pegazust is. Szerinte nem az ő dolguk lenne a tanítás, de kénytelenek foglalkozni vele, mert ha nem képzettek az alkalmazottak, nem tudják, mit és hogyan kellene gyártani, a nyugatiak majd átveszik a piacainkat.

A képzettség mellett legalább annyira fontosnak tartja azt is, hogy valaki szeresse a munkáját, és ne végezzen el három egyetemet, ha aztán egyiket sem fogja használni semmire sem. Fontos, hogy egy alkalmazottnak ne munkaideje, hanem munkája legyen, ezért az unokaöccsének is azt tanácsolta, hogy ne végezze el a harmadik egyetemét, hogy aztán kiderüljön, hogy azt sem szereti. Inkább közösen keressék meg, mit szeret, annyira, hogy a végzése közben felejt el enni. „Végig néztem hat hónapon keresztül, ahogy mindenütt itt volt fizikailag, de sehol sem láttam, hogy a szeme megcsillant volna. Jött a szezon és mondtam, hogy menjen előre az üzletbe. Ott az emberekkel elkezdett beszélgetni, kinyílni, feltalálta magát” – osztotta meg személyes történetét a cégtulajdonos.  

Majd Nikoletta mesélte el a sajátját. Ő a Pedába járt és angol tanárnő szeretett volna lenni. „Nehéz családi körülmények között éltünk, így kerültem kapcsolatba Pál úrral, aki felajánlotta, hogy támogatná a tanulmányaimat. Előzetesen beszélgettünk arról, mit is szeretnék csinálni, azt mondta, bármit szeretnék, ő támogatja. Jött a gondolat, hogy mi lenne, ha közgazdaságtant végeznék, ahol szintén lehet angol nyelvvel foglalkozni. Pénzügy szakirányt választottam és nem bántam meg. Most hetedik éve dolgozom a vállalatnál és nagyon szeretem” – vallott és „ért is hozzá”, egészítette ki András Lehel.

Az ő lánya éppen annyi idős, hogy rajta keresztül látja, a fiataloknak fogalmuk sincs, hogy melyik szakma az, amelyik érdekelné őket. „Ezek az esettanulmány versenyek lehetőséget jelentenek, hogy belelássanak egyik-másik munkakörbe. Szerveztünk és fogunk is szervezni olyan céglátogatást, amelynek a pályaválasztás a célja, bizonyos munkaköröket bemutatunk a munkatársakon keresztül, hogy ők mit csinálnak” – ezért bátorítja is a tanárokat, iskolákat, hogy keressék őket ilyen jellegű kérésekkel.