Mitől van ez az óriási infláció, tehetünk-e ellene, vagy kénytelenek vagyunk elszenvedni? Véget érhet-e a folyamatos drágulás? Visszatérnek-e valaha a régi árak? Mit tehet értünk az állam, a jegybank? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ Bálint Csaba közgazdásszal, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagjával.

Fotók: Szász Zsuzsi

Bálint Csaba a székelyudvarhelyi Agora Business Centerben újonnan elindult Agora Corporate Talks első előadója volt szeptember 22-én. A rendezvénysorozat célja, hogy a város legnagyobb cégeinek, pontosabban a csúcsvezetőinek interaktív fórumot biztosítson olyan témákban, amelyek “kifejezetten őket érdeklik, érintik” – mondta el nekünk Szécsi Kálmán, a rendezvény kezdeményezője és szervezője az előadást követően, melynek prezentációja itt érhető el. 

Kérésünkre a meghívott röviden beszámolt arról, amit a cégvezetőknek is elmondott 

az inflációt kiváltó és befolyásoló okokról.

Abból indult ki, hogy a 2020-as, kovidjárvány okozta válságot “egy relatíve gyors és dinamikus helyreállás” követte, amelyet az állam(ok) politikája jelentős gazdaságélénkítő programokkal segített elő. Igaz, ezek mind a keresletet támogatták, miközben a kínálat oldalon a termelési láncok akadoztak, a szállítási idők meghosszabbodtak, később pedig rátevődött az energiaválság, amit a háború csak fokozott. “Ennek a házasságából született egy rendkívül megugró inflációs környezet, ami mindenütt felüti a fejét” – magyarázta globális kontextusban a problémát Bálint Csaba, különbséget téve közvetlen és közvetett inflációs hatások között.

A 2021-ben már érezhető direkt hatás az energiaárak és nyersanyagárak emelkedéséből származik: gyors átfutása van, a lakosság azonnal érzi a villany- és gázszámlán, az üzemanyagárakon. A 2022-es év első felétől pedig az indirekt hatások érződnek már, ugyanis a magasabb energia és nyersanyagárak a termelési költségekbe beépültek, és ez egy általános és jelentős áremelkedést eredményezett.

Az infláció és a háború ellenére az idei év első fele dinamikus volt, 5-6%-os gazdasági növekedéssel, amiben a fogyasztás jelentős szerepet játszott, viszont a második felére egyre inkább úgy tűnik, hogy sokat romlik a gazdasági környezet. A magasabb infláció ugyanis a vásárlóerőt gyengíti, ami a fogyasztásra, a keresletre is csökkenő hatással lesz. 

Ez azonban nem feltétlenül rossz. 

Ugyanis az infláció mérsékléséhez szükség is van arra, hogy a kereslet gyengüljön, a gazdaság kicsit lassuljon, ha azt nézzük, hogy a kínálat, vagyis a termelési kapacitások és a szállítási láncok eleve nehezen tartották a lépést az erős kereslettel.

Jegybanki szemszögből pedig az a cél, hogy úgy sikerüljön tompítani a gazdaságot, hogy mély gazdasági válságot ne okozzon, “egy keskeny ösvényt” keresnek. Habár egyes közgazdászok szerint elkerülhetetlen a mély válság, Bálint Csaba szerint is elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amellyel elkerülhető és az infláció is mérsékelhető.

A Román Nemzeti Bank is erre törekszik, viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a háború és az energiakrízis is külső sokk, nem Románia váltotta ki, így nem is tudja egymagában megoldani. “Egy nagy óceánban vagyunk, amiben a nagy gazdasági-politikai faktorok nagy hullámokat vernek. Egy kisebb-közepes gazdaságban, mint Romániában vagy Magyarországon csak annyit tehetünk, hogy a hajónkat olyan pozícióba hozzuk, hogy ne borítson fel” – szemléltette az aktuális államgazdasági helyzetet a szakértő.

Mit tehet értünk a román jegybank?

Amikor nagyon magas az infláció, nem sok választás van, emelni kell a kamatokat, hogy a megtakarítást ösztönözzük. Ha erős infláció mellett alacsonyak a betéti kamatok, fennáll a kockázat, hogy az emberek kiveszik a pénzüket a bankokból, ami csak “további olajat öntene az infláció tüzére” – fogalmazott Bálint Csaba, kitérve az érme másik oldalára is.

Akinek viszont hitelük van, vagy most szeretnének felvenni, nekik nagy terhet jelent egy kamatemelés, ezért a jegybanknak egy olyan egyensúlyra kell törekednie, ami vonzza is a befektetést, de nem is riasztja a hiteleseket, és az adósokra is odafigyel – vagyis a BNR-nek “egy nem túl agresszív kamatemelést” kell végrehajtania. “Mert nem csak az a fontos, hogy mit teszünk, hanem hogyan adagoljuk, a dozaj” – idézte fel Szécsi Kálmán a jegybankelnök Mugur Isărescu egyik mottóját.

Összehasonlításképp: a 2021-es mélypontról, amikor 1,5% volt az alapkamat Romániában, 5,5%-ra emelkedett 2022 augusztusára, miközben a fejlettebb közép-európai államokban még ennél is magasabb lett: Magyarországon 11%, Lengyelországban 6,75%, Csehországban 7% százalék.

A jegybank másik kulcsszerepe 

az árfolyam alakításában van: amíg Magyarországon jelentős, 20-25%-os kilengés volt, Lengyelországban pedig 10-15%-os, az euróhoz képest a lej stabil maradt, sőt, 2020 elejéhez képest 2-3 százalékos emelkedést mutatott. Ez pedig azzal magyarázható Bálint Csaba szerint, hogy az utóbbi országokban a szabadpiaci erők mozgatják az árfolyamot, a lejnek pedig menedzselt lebegtetés árfolyamrendszere van.

Vagyis a román jegybank fenntartja a jogot a kilengések mérséklésére, amikor jelentős inflációhullámot lát, mert a kilengés csak akutabbá tenné az inflációt – pláne egy olyan gazdaságban, ahol a telefonszámlát is az euróhoz igazítják.

Az adott ország nemzetközi megítélésének nincs köze az árfolyamhoz? Például annak, hogy Romániára stabil nyugati szövetségesként tekinthetnek, míg Magyarország hol erre, hol arra húz?

– Az árfolyamot mindenféle külső-belső hír is befolyásolja. Sokat segít, hogy a NATO-ban és az Unióban határozottan támogató partnerként tekintenek Romániára. Egyfajta kiszámíthatóság jellemzi Romániát, relatíve kevés olyan döntés volt, ami kilóg az uniós sodorból, egy jó kapcsolat az Unióval pedig segít abban, hogy több euró érkezzen beruházásokra. Románia nagy előnye tehát az, hogy jelentős uniós források állnak rendelkezésre, illetve nincs annyira kiszolgáltatva az energiaellátás szempontjából, mint például Magyarország (amelytől ráadásul az uniós pénzcsapokat is elzárták a jogállamisági hiányosságok miatt – szerk.).

Béremelések, utalványok, ársapka, kompenzációk – milyen hatással vannak az inflációra?

A felsorolt kormányintézkedések nélkül még magasabb, 20%-ot meghaladó infláció volna, s mivel eleve átmeneti intézkedésekről, “tünetkezelésről” van szó, nem tart attól a szakember, hogy súlyosbítanák az inflációt, de nyilvánvalóan hatással vannak az államadósságra, mert jelentős költségeket feltételeznek.

– Hosszú távon az árak rögzítése nyilvánvalóan nem működik, viszont amikor ilyen mértékű sokk éri a világot, és ezt próbálják tompítani, rövid távon működhet. Hosszú távon alternatív energiaforrásra van szükség, hogy a függőséget sikerüljön megszüntetni. Amíg kiépülnek az új infrastruktúrák, addig van értelme ilyen ideiglenes intézkedéseknek – érvelt Bálint Csaba a kormányintézkedések mellett. 

Van ennél drágább?

Ha most megszűnne a háború – amit a szakember valószínűtlennek tart – akkor is kifejtené az inflációs hatását, a béke idővel fordítaná jelentősen pozitív irányba a dolgokat. Viszont ha kitart a háború, akkor Németországban és más nyugati gazdaságokban már egyenesen recesszió várható. A háború és az ahhoz köthető energiaválság ráadásul az élelmiszeriparban is nehézséget okoz (Ukrajna és Oroszország jelentős nyersanyag-, energia- és élelmiszerexportőr – szerk.), ami biztosan rányomja a bélyeget nem csak erre az évre, hanem a jövő év első negyedévére is.

Olvasnál más szakvéleményt is az inflációról? Bokros Lajos egyetemi tanár, volt magyar pénzügyminiszter a Bizniszvitamin meghívottja volt augusztusban. Az előadásáról készült cikket itt találod.

Sovány vigaszként könyvelhető el, hogy “az infláció nagyon közel van a csúcsához”, az USA-ban már van arra mutató jel, hogy megfordul a trend – igaz, az eurózónát és Romániát sokkal jobban érinti a háború, és energetikailag is kiszolgáltatottabbak vagyunk, mint az amerikaiak. Tehát további inflációs gyorsulásra nem számítanak a román jegybanknál, de a jelenlegi szinthez közeli számokra (15,3%) igen. Kedvező lehet az inflációra, ha 2023-tól meggyengül a kereslet, mert akkor egyensúlyba kerülhet a kínálattal, a globális termelési láncok normalizálódhatnak, és tavaszra-nyárra azért is mérséklődhetnek az árak, mert akkor kevesebb energiára, gázra van szükség. 

Közben pedig a gazdaságok adaptálódnak, alternatív energiaforrásokat kezdenek felkutatni, infrastruktúrát építeni hozzájuk. Mindez persze még hosszú évekbe telhet, de 2024-re már arra számítanak a Nemzeti Banknál, hogy az infláció 2-3%-on normalizálódhat az eurózónában, Romániában pedig 4-5%-on. Persze, így is nagyon sok kockázati faktor van, és a mérleg inkább a negatív meglepetések felé mutat – tette hozzá óvatosan Bálint Csaba.

Reménykedhetünk még öt lejes benzinben, tíz banis gázban?

– Az a nagyon alacsony infláció, ami a világot jellemezte 2013-19 között, belátható időn belül nem fog visszatérni. Abban lehet reménykedni, hogy lesz árcsökkenés, de a zöld átállás és az orosz gázról való leválás miatt a régi árakra való visszatéréssel egyelőre nem számolhatunk. Ahhoz a kereslet össze kellene, hogy omoljon, ami óriási recessziót, munkanélküliséget jelentene – vázolta a kilátásokat a jegybank igazgatótanács-tagja.

– Ilyet inkább ne kívánjunk – tette hozzá Szécsi Kálmán, aki szerint “az sem volt normális, hogy olyan olcsó volt a gáz. A vállalatok, de a háztartások is hihetetlenül pazaroltak, aminek környezetrongáló hatása is volt. Ritkán lehetséges oda visszatérni, ahonnan indultunk, a bérek sem ugyanazok már. Remélhetjük, hogy kialakul egy új normalitás, a mainál kisebb, a réginél magasabb árakon, de talán egy fenntarthatóbb, hatékonyabb gazdaságban”.