Ilyenekkel furikáznak újabban a városháza munkatársai. Kipróbáltuk az egyiket.

Gál Előd felvételei

Akinek a tavasz beköszönte óta volt dolga a polgármesteri hivatalban, nagy eséllyel különös járgányokat látott a kapualjban. Ránézésre olyanok, mint egy-egy robogó, de kipufogó nélkül, chopperre hajazó kormánnyal és széles kerekekkel. Nem kellett sokat kíváncsiskodni, hogy megtudjuk: a városháza vette őket, hogy azzal járják a várost a terepmunkát végző munkatársak.

Összesen öt van belőlük, és a kapualjban kialakított „garázsban” el is férnek egymás mellett. Már decemberben megérkeztek, de a téli útviszonyok miatt nem lehetett eddig látni őket a város utcáin. A tavasz küszöbén érezhető felmelegedéssel egyre gyakrabban tűnhetnek fel a csodajárgányokon suhanó közszolgák.

A városházán sincs mindenkinek hozzáférése az újonnan beszerzett járművekhez. Kettőt kapott a beruházási osztály, kettőt a műszaki osztály, egyet pedig a piacosok, akik „szedik be a taxákat”. Szívesen odaadják más munkatársnak is, ha szüksége van rá, de az az öt személy felel értük.

Azért volt szükség a beszerzésükre, mert a munkatársak sokszor nem kapták meg a szolgálati autót, ha éppen „Csíkba vagy máshova” kellett menni. A járgányok nagyon jól jöhetnek például, ha ki kell futni a Cserehátra (az ANL-lakásokhoz), s az sem mellékes, hogy jóval kisebb a karbantartási költsége, mint egy autónak. Alternatív, praktikus, környezetbarát, innovatív – hangzottak el még a mellette szóló érvek.

„Mint egy bicikli, amit nem kell hajtsál”

Mivel 25 km/órás csúcssebességre korlátozták („de tud az többet is”), ezek a kétkerekűek tulajdonképpen elektromos rollernek minősülnek. A robogóktól eltérően nem kell sem biztosítást kötni, sem rendszámot igényelni, illetve bukósisak és jogosítvány nélkül is szabad vezetni őket a város területén. De azért jobb, ha az ember sisakkal megy, saját biztonsága érdekében – tették hozzá a városháza járgányokat bemutató munkatársai.

A kialakítása viszont, beleértve a kezelési felületet, a megtévesztésig hasonlít a robogókéhoz: kulccsal indul, jobb kézzel kell tekerni a gázt, és a két kézi karral lehet fékezni, akárcsak egy igazi motornál. A fíling is pont olyan, jön, hogy kitedd a lábad a kanyarban. Nem mintha szükség volna rá, hiszen a széles kerekek stabilan tartják, és a súlypont is olyan alacsonyan van, hogy akár lábbal is lehetne hajtani. Képtelenségnek tűnik felborulni vele, csak le kell tenned a lábad, ha elveszítenéd az egyensúlyt.

„Nem lehet csodát várni tőle,

nem egy belső égésű motor, de elsőre bevált” – mondták a teljesítményről. A vásárlást megelőző teszt lényege az volt, hogy ha az egyik leghosszabb meredek szakaszon, a Templom utcában ki tudja vinni a százkilós munkatársat, akkor megveszik. Kivitte. Amúgy a papírjai szerint két személyt is elbír, 250 kilóig terhelhető, sík helyeken akár 40 kilométert is meg lehet tenni egy teljes feltöltéssel.

Az akkumulátor „olyan, mint egy táska”, egyszerűen eltávolítható és egy laptop-töltőhöz hasonló táppal akár az irodában is fel lehet tölteni 6-8 óra alatt. Ajánlott odafigyelni az időzítésre, mert a tapasztalat szerint a merüléssel arányosan veszít a gyorsaságából is, és biza tolni kell mind a hatvanöt kilót – amennyit nyom –, ha rosszkor, rossz helyen teljesen lemerül.

A kínai gyártmányú, City Coco márkájú járgányokért a városháza darabonként 3500 lejt fizetett az alternatív energiákkal foglalkozó, udvarhelyi székhelyű HungarySolar Kft.-nek, amely egyéves garanciát vállalt értük. „El kell teljen egy kis idő, amíg látjuk, hogy a karosszéria hogy bírja.” Tény, hogy a tesztkörünkön picit kotyogott a kormány, és induláskor hangoskodott valamit kínangolul a gép, s még nem jöttek rá, hogyan lehetne lehalkítani, de annyi baj legyen.