Idegenek mondják meg, milyen legyen a központ, a folyópart és az iskola. Szűz szemek Székelyudvarhelyen.
Fotók: PÁL EDIT ÉVA
Ismerős az az érzés, amikor vendégségbe mész valakihez, és nem érted, miért kerülgeti azt a sok felesleges, rosszul elrendezett cuccot a lakásában, míg te, aki épp csak beléptél, két perc alatt otthonossá tudnád alakítani?
Valahogy így van ez a várossal is. Akár észrevétlenül is zavar, hogy zsúfolt, hogy nem kényelmes, és helyenként koszos meg káoszos, de nekünk, akik benne lakunk, fogalmunk sincs, hogy lehetne átalakítani úgy, hogy jó legyen. Ha vannak is ötleteink, áthúzzák azokat mások érdekei.
Tervezd újra!
Ezért jó, ha van egy külső, lehetőleg némi szakértelemmel bíró, anyagi feltételektől és érdekektől mentes szűz szem, amely első pillantásra észreveszi, hol a gubanc, min kell változtatni.
Márton Ildikó építész és tanár még főépítész korában kezdeményezte az együttműködést a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karával. A hallgatóknak szakmai gyakorlatuk során az a feladatuk, hogy megvizsgálják a várost, felállítsák a diagnózist, és megpróbálják kezelni a betegségeket.
A városháza dísztermében – helyi építészek, intézményvezetők és Gálfi Árpád polgármester jelenlétében – fogadták a 11, harmad- és negyedéves építészhallgatót, akik vezetőjükkel, Halmos Balázzsal azon fognak dolgozni a következő hónapokban, hogy Székelyudvarhely közterületeit áttervezzék.
Furcsa rend és értékrend
Előbb Márton Ildikó bemutatta a város értékrendjét, építészeti jellegzetességeit, próbálta adatokkal, képekkel és szavakkal felidézni a hely szellemét, azt a részleteiben megfogható, de egységében megfoghatatlan dolgot, amitől egy város az, ami.
Bemutatta a T alakú központot, melynek szárát a Kossuth utca alkotja, és amely a Bethlen Gábor utcán keresztül van összeköttetésben a város néhány lakótelepével.
A Varga-patakot, amely a tavaszi hóolvadáskor és a nyári záporok után egészen patak-szerű, de nyáron egy kiszáradt kanális, és amely nélkül nem értelmezhető a központ építkezési struktúrája. A ráépített MÜTF, aszfaltút és a Kőkereszt Szuper melletti udvar nagyban segít, hogy zavarban érezzük magunkat, ha a környező épületekre nézünk. Miért pont abba az irányba néznek az ablakok, miért pont ott ér az az épület véget? – tette fel a költői kérdést az építész.
Ha a központ és a lakónegyedek, kertvárosi részek kapcsolatát nézzük, nem nehéz rájönnünk, hogy az őseink még sokkal tudatosabban építkeztek: jóval kevesebb területet használtak el, az infrastruktúrát, a köztereket alaposabban megtervezték – állítja.
Székelyudvarhely történelmi városközpontját az 1867-1914 közötti építészeti mennyország, az Osztrák-Magyar Monarchia idején épített ingatlanok, állami beruházásként létrehozott épületek határozzák meg. A Küküllő, a városháza Szent István terme a lenyűgöző részleteivel, a Kelet-Európa egyetlen megmaradt napfénytetős műterme a Kossuth utcában, mind olyan értékek, amelyek megőrzésre érdemesek.
És ne feledjük, hogy Székelyudvarhely és Homoródszentpál között terült el a római időkben Dacia limese – sorolja a volt főépítész, aki olyan szépségeket mond, mint a „közterek megfogalmazása”, és úgy tud Udvarhelyről beszélni, hogy bár néha eleged van a város tapadós sárfészek attitűdjéből, mégis vizespohárral innád minden szavát.
Értékeink közé tartoznak a templomaink által körülölelt tereink, a Székely Athén és az iskolaváros elnevezés, a néhány percnyi távolságra található természeti környezet. Utóbbi teszi lehetővé a helybéliek számára jelenleg azt, hogy élhető legyen az a város.
De milyen otthon az,
ahonnan időről időre ki kell szabadulnod ahhoz, hogy jól érezd magad? – teszi fel a bizarr kérdést a volt főépítész.
Majd röviden összefoglalja a város történetét:
1357 – itt tartják a Székely Nemzeti Nagygyűlést
1553 – itt született Székely Mózes erdélyi fejedelem
1661 – bosszúhadjárat
1867 – kiegyezés utáni fejlődés
1876 – Udvarhely vármegye központja (Kováts fotó megalapításának éve)
1888 – a Székelyudvarhely-Héjjasfalva vasútvonal megépítése
1906 – létrejön a Kováts fotó napfényműterme
1914 – a boldog békeidők építészeti mennyországának vége
1968 – megyésítés, Csíkszereda lesz a megyeközpont, megússzuk a városrombolást, amit Csík nem
1989 – hanyatlás
2000 – kertvárosi káosz
Bármi történt is, annyira zajlottak az események, és annyira hajtottunk, hogy sose volt idő, hogy élvezzük a végeredményt – állítja Márton Ildikó. Majd elmeséli, hogy az Eger várához hasonló színvonalú Székelytámadt várat kövenként hordták el az építkezésekhez, hogy cserébe szemétdombbá tegyék, majd érdekes módszerrel, a szemétdomb feltöltésével építettek rá iskolát a boldog békeidőkben.
Mit miért áldoz fel az ember?
– kérdésre válaszol Orbán Balázs példája: mit áldozol fel az egyéni érdekeidből a közösség érdekeinek érvényesüléséért? A legnagyobb székely a saját házát – miniatűr mása a polgármesteri hivatal dísztermének előterében megtekinthető – áldozta fel az ott elhaladó közútért.
A Homoród-mentén azt az értékrendet tanultam, hogy ha egy falunak templomra, iskolára van szüksége, mindenki ad, amije van, és megépítik. Ennél élhetőbb értékrendet azóta sem tapasztaltam. Innen vettem a bátorságot, hogy az udvarhelyi vállalkozókhoz forduljak – árulta el Márton Ildikó.
Mivel az anyagi és egyéb erőforrások végesek, el kellene dönteni, hogy adott időszakban mely közterületeket „ítélünk” fejlődésre, melyeket stagnálásra, és melyeket hanyatlásra. A vár körüli részeket, a főteret, a Kossuth utcát, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola épületegyüttesét, a Küküllő partját? Az építészhallgatók feladata, hogy kiválasszanak egy-egy teret a fentiekből, és aztán áttervezzék azt.
Ahogy Ványolós Endre udvarhelyi építész szokta mondogatni Pálfy Sándor nyomán: a köztér a város kötőszövete – emlékezteti az egyetemistákat Márton Ildikó.
A központ legyen az emberé vagy az autóké?
Jó lenne tehermentesíteni a belvárost a forgalomtól, ennek akadálya, hogy nincs terelőút, és bármelyik negyedből, ha át akarunk menni a másikba, a központon keresztül kell haladnunk.
Ennek következtében a tömbháznegyedek és a belvárosi szövet találkozásánál, mint amilyen a nem éppen szerencsésen létrehozott szoborpark környéke, egyszerre látható a szombatfalvi kertváros a színházzal, a szálloda – régi telefonközpont monstrumegyüttese és a főtér.
Már csak emlék(park) a mélygarázs
Márton Ildikó szerint, ha már korábban elvetették a szoborpark helyén a mélygarázs ötletét, utólag a telefonközpontot lehetne átalakítani parkolóházzá, ami a Marosvásárhely és Felsőboldogfalva felől érkező autóktól tehermentesítené kissé a központot.
Szintén az autókkal kapcsolatos gond, hogy a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola előtere egy parkoló, iskola után egyből az autók közé érkeznek a gyerekek, tiszta beton az udvar és a hátsó udvaron található – elemi iskolának és a művészeti alkotóműhelyeknek szánt – épületek nem felelnek meg száz százalékosan a művészeti iskola igényeinek.
A Küküllő-partot is sokkal jobban ki lehetne használni, mint most: az Orbán Balázs-hídtól felfele bicikliutat lehetne létrehozni a bal oldalán, lefele pedig jobban átgondolni a meglévő sétányt, hogy kik és mire használhatnák azt. Jelenleg odajárnak cigizni a fiatalok. A Bethlen negyedből könnyebben elérhető lenne a Palló Imre Szakközépiskola, a színház, a sportcsarnok és más központibb fekvésű intézmények, valamint a teljes szombatfalvi lakónegyed, a Szejkefürdő.
Milyen szempontokat kell figyelembe venni?
- Milyen az ideális város?
- Milyen az ideális székelyudvarhelyi köztér: emberi léptékű, művészeti tartalommal bír, helyi értékeket kiemeli, tartós, minőségi és találkozótér.
A tömbházak közötti „zsebtereket” is jobban ki lehetne használni. Érdekességként megemlítette a Kőkacsa 1 és Kőkacsa 2 teret, az első a MÜTF mögött található, és fiatalok találkozóhelye – erre is van igény – a Kőkacsa 2 pedig a Küküllő-partján, a Tomcsa negyedi tízemeletesek árnyékában található filagória lehetne. A Kőkacsákra egyébként a középiskolás hallgatói hívták fel a figyelmet, érdekes az is, ők miket látnak értékesnek és hasznosnak a városban. Na nem csak ezt.
Miklós Zoltán múzeumigazgató is megragadta az alkalmat, hogy elmondja, a Haberstumpf villa környékét jobban egybe lehetne nyitni a Bethlen negyedi parkkal, a környező „zsebterekkel”.
A megbeszélés után bejárták az áttervezési témák helyeit, és kiderült például, hogy Sütő András szobra úgy el van rejtve, még a helybéliek egy része se tudja, hogy ott áll a művelődési ház melletti sarokban.
A művház előtti tér sem teljesen felhasználóbarát, nem kapcsolódik szervesen a környezetéhez. A Kőkereszt téren furák a bokrok, csak már megszoktuk, a Küküllő partjára meg a „bennvalók” a fenekükkel néznek, nincsenek utcafrontként rendben tartva.
A Kőkereszt tér intézmények, boltok, szórakozóhelyek, vendéglátóegységek találkozóhelye. Tele van autóval, nincs parkolóhely. Emiatt a könyvtárt körülölelő járda olyan, mint az okos leány, van is meg nincs is, mivel az autók rá vannak parkolva.
Azt hittem, nagyon szép lesz
A vezetőtanár, Halmos Balázs számára nem volt ismeretlen a terep, a vár környékének átrendezéséről készített korábban vizsgamunkát. Azért választották ezeket a témákat, mert „láthatóan van egy kis konfliktus a forgalom, az autók elhelyezése, a parkolás és a lakók közösségi térhasználata között, illetve vannak olyan történeti értékei ezeknek a helyeknek, amelyeket érdemes jobban kihasználni”.
A félév folyamán tíz hallgató egy-egy általa kiválasztott nagyobb területet fog megtervezni, illetve kisebb architektúrákat, térbútorokat stb. „álmodnak” beléjük. Ezeket nyáron vagy ősszel fogják bemutatni.
„Nagyon érdekes volt hirtelen azt látni, hogy a folyóparton mennyire lelakott épületek vannak. Azt hittem, hogy a Szentimre utcai düledező házaknál nem lesz a belváros fele rosszabb, de tévedtem. A folyópart ötlet nagyon megtetszett, funkcionálisan is jó, és hátha hatna a többi épületre is, felújítódnának szép lassan” – mondja a negyedéves Boros Anna Eszter, aki egri származásúként csodálkozott rá az itteni belváros állapotára.
A harmadéves Bóna Gabriellának nagyon tetszett a város történelmi, székely karaktere, és értékeli, hogy próbálkoznak az udvarhelyiek a felújítással. Úgy gondolja, a Palló környékén tudna nagyon kevéssel nagyon jót tenni: a betonozott udvart zöld övezetekkel oldaná, és lehetővé tenné, hogy fedett-nyitott rajzórákat tartsanak. Az udvar végén levő préselt lemezből készült garázst minimum átfestené, a patak fele igényesebb kerítést tervezne. Úgy látja a kiállított munkák alapján, hogy nagyon tehetséges gyerekek járnak ide, úgyhogy őket is bevonná a munkába.
A történet itt nem ér véget
Az építészhallgatók bemutatják a terveiket, egy következő fejezetben felmérik a műemlékeinket, és az üres telkeket is szemügyre veszik beépítés, átépítés ürügyén, majd hasonló céllal Csíkban és Gyergyóban is körülnéznek.
Márton Ildikó helytörténeti tankönyv kiadását tervezi a művészeti iskola pártfogásában, hogy opcionális tantárgyként taníthassák majd az iskolákban.
Emellett egy Facebook-csoportot is indított olyan emberek számára, akiket érdekel Székelyudvarhely építészeti öröksége és jövendőbeli városképe.
