Fotó: Tatiana Neelova

Július elején tették közzé a Kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói által készített felmérés eredményeit, amelyből kiderül, 14 tamponmárka 30 külön termékében 16 fém jelenlétét vizsgálták – és találták meg. A kutatók arzént, báriumot, kalciumot, kadmiumot, kobaltot, krómot, rezet, vasat, mangánt, higanyt, nikkelt, ólmot, szelént, stronciumot, vanádiumot és cinket kerestek a menstruációs eszközökben, és az összes keresett anyagot megtalálták az összes mintában. Köztudott, hogy az arzén és az ólom semmilyen mennyiségben nem javasolt emberi fogyasztásra, a higany belélegzése halált is okozhat. 

A felmérés szerint ezek a nehézfémek megtalálhatók az organikus és nem-organikus tamponokban is, amelyeket az átlag nő naponta több órán át, több napig, éveken keresztül használ. A CTVNews-nak nyilatkozó szakértők szerint egy menstruáló személy reproduktív (termékeny) évei alatt összesen nagyjából öt évet tölt vérzéssel, ami 11.000 tampon, egészségügyi és tisztasági betét használatát jelenti. Ez nem túl biztató.

Egy kis női perspektíva

A közösségi médiában tornádóként söpört végig a hír, általános felháborodást kiváltva, és nem oktalanul. Szerzőként is nehéz az objektivitás talaján maradni, és nem dühből, hanem valamiféle józansággal felmérni a helyzetet, hidegvérrel végigolvasni és befogadni a szakértők tudományos véleményét. A kutatás eredményei azonban olyan rendszerszintű mulasztásokra utalnak, amelyek a nők egészségének – évszázados – semmibevételét bizonyítják. 

Ha egy nő felháborodik, egyből hisztérikus, de hogy lehet azon nem felháborodni, hogy nemhogy alig léteznek a női ciklusra, hormonháztartásra, és az általános reproduktív egészségre vonatkozó felmérések, a napi használatú termékeink konkrétan mérgező anyagokat tartalmaznak? És mindeközben ki foglalkozik a nőügyekkel?

Bár az itthoni nyilvános diskurzusban is szinte szitokszónak számít sok helyen a menstruációról, a női szexuális és reproduktív egészségről beszélni, ez nem azt jelenti, hogy problémák nincsenek. Nagyon sok nő szenved, némán és láthatatlanul olyan, a termékenységét célzó, akár halálos betegségektől, amelyekről egyrészt nem tud beszélni, másrészt nem kap hozzájuk megfelelő kezelést, gyógyulási tervet. Egyre-másra hallom, hogy egyik barátnőmnél PCOS-t, másiknál endometriózist, harmadiknál méhfibrómát, negyediknél HPV-t diagnosztizáltak. Műtét itt, petefészek-eltávolítás ott, sokadik, durva mellékhatásokkal járó fogamzásgátló amott… És ezek mind olyan felvilágosult nők, akik rendszeresen járnak nőgyógyászhoz, szűrésre, vizsgálatokra, mert anyagilag is megengedhetik maguknak.

Románia sajnos az élen jár Európában a méhnyakrák előfordulási arányát illetően, évente akár 2.000 nő hal meg ebben a megelőzhető betegségben. A legtöbb romániai nő amúgy mellrákban hal meg.

Az is egy külön misét érdemelne, hogy női és férfi nőgyógyászok egyaránt – hatalmas tisztelet a kivételnek –, milyen szinten tudják alázni és semmibe venni a panaszokkal hozzájuk forduló nőket. Legutóbb idén tavasszal tapasztaltam, hogy egy futtatott, jó hírnevű vásárhelyi doktornő afelől érdeklődött, miközben tüneteimet ecseteltem volna, hogy van-e férjem, majd vérvizsgát ajánlva az volt a tudományos tanácsa, hogy csináljak gyereket, és ezzel a nőgyógyászati problémák megszűnnek. Ahogy mondani szokás, köpni-nyelni nem tudtam, hogy a 21. században ilyen tanáccsal előálló személy orvosnak nevezi magát. Aztán kifizettem a cech-et.

Felmérések szerint egy-egy női betegség diagnózisa hosszú időt, akár 8-10 évet is igénybe vehet. Belegondolni is rossz, hogy ez hány feszültséggel teli orvosi konzultációval, helytelen diagnózissal, félrekezeléssel, milyen idő- és pénzveszteséggel, és főleg egészségromlással jár, csak azért, mert valaki nő.

Vissza a tamponokhoz!

Az általános felháborodást az is okozta, hogy a nemrég bemutatott felmérés az első a maga műfajában. Azaz az elmúlt közel száz évben – amióta a tamponok piacon vannak –, nem készült hasonló, a mérgező fémek jelenlétét felmérő kutatás. De miért is csodálkozunk ezen? Tavaly volt először, hogy az egészségügyi betéteket igazi vérrel tesztelték, mindaddig sóoldatos vagy sima vízzel kísérleteztek és fejlesztették a terméket. Aki valaha menstruált, vagy tanult egy minimális anatómiát, tudhatja, hogy mennyire különbözik a méhnyálkahártya váladékát is tartalmazó női vér állaga a H2O-étől. 2017-ig pedig nem szerepelt emberi vér a menstruációs termékeket bemutató reklámokban.

Fotó az elemzett kutatásból.

Ezek a mulasztások is jelzik, hogy a nők életük során olyan termékeket kell hogy használjanak, amelyek egyszerűen nem az ő testük és biológiai működésük szabályai szerint, nem az ő egészségüket szolgálva voltak kifejlesztve. 

A WMN cikkében Szabó Anna Eszter utal egy tíz évvel ezelőtti kutatásra, amely során egyéb mérgező anyagokat találtak a tamponokban és betétekben is: pontosan tizenhatféle ftalátot, négyféle parabént és triklozánt mutattak ki bennük, írja a szerző, majd felsorolja ezeknek a negatív kórhatását. A ftalátok negatívan befolyásolják a termékenységet, korai pubertást, asztmát, allergiát, neurológiai tüneteket okozhatnak; a parabének befolyásolják a hormonrendszer működését, és rákkeltő hatásuk is lehet; a triklozán legfőképp a pajzsmirigy hormonjainak egyensúlyát befolyásolja, de ennek is van rákkeltő hatása – áll a cikkben. Elég csak a Johnson&Johnson rákkeltő hintőporára gondolni, hogy megbizonyosodjunk: nem paranoia az, ha komolyan vesszük ezeknek a felmérésnek a súlyosságát.

Mit mondanak a szakértők?

A cikkhez az általunk megkeresett udvarhelyi nőgyógyászok nem kívántak nyilatkozni, ezért amerikai és magyarországi szakértők véleményét szemlézzük.

Kathrin Schilling, a tanulmány senior szerzője, aki a Kolumbia Egyetem környezet-egészségügyi tudományok adjunktusa, felhívja a figyelmet, hogy az eredeti kutatás nem tér ki arra, hogy a tamponokban található nehézfémek átszivárognak-e a női testbe, ezért jelen pillanatban az egészségre tett hatásuk nem ismert. Schilling szerint jelenleg nincs ok pánikra, viszont az embereknek tudniuk kell a nehézfémek jelenlétéről. A kutatás következő lépésében azt fogják vizsgálni, hogy a mérgező anyagok beszivárognak-e a szervezetbe. 

„Ha csak az ólommennyiséget nézzük, a vizsgált termékekben talált ólom töredéke annak, mint amennyi egy liter budapesti ivóvízben van. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a tamponokból származó fémeknek való kitettségünk elenyésző ahhoz képest, amit a mindennapok során megkapunk más forrásból”, magyarázta Benkovics Júlia nőgyógyász a kutatás eredményeit a HVG-nek. Schilling azonban, vélhetően az amerikai rendszabályozás értelmében, azt mondta, hogy „Az átlagos ólomkoncentráció a tamponokban körülbelül tízszer magasabb volt, mint az ivóvízben jelenleg megengedett maximális szint”. Hozzátette, hogy az arzénszint ötször alacsonyabb volt, mint az ivóvízre vonatkozó jelenlegi határértékek. Sarah Cady, az Iowa Állami Egyetem vezető kutatási menedzsere szerint is a mennyiségtől függ, hogy mikortól számít méregnek a méreg.

A tamponokban átlagosan 100 nanogramm/gramm ólmot és 2 nanogramm/gramm arzént találtak, de nem volt kimutatható króm- és higanyszint. Az organikus, tehát csak pamutból készült tamponokban nagyobb volt az arzénmennyiség, míg a nem-organikus, műselymet (angolul rayon, fapépből készült félszintetikus szál) tartalmazó tamponokban több volt az ólom.

Ugyancsak a CTVNews cikkében olvashatjuk Anna Pollack egyetemi adjunktus (George Mason Egyetem) meglátását: mivel a hüvelyszövet nagyobb áteresztőképességű egyéb testrészekhez képest, aggodalomra ad okot, ha mégis kiderül a vizsgálatok során, hogy a menstruációs termékekben lévő nehézfémek beszivárognak a szervezetbe. Pollack nem vett részt a kísérleti tanulmányban.

Fontos tudni, hogy a tamponok előállításához szükséges pamut a természetes talajból fejlődik ki, ami nehézfémeket tartalmaz. Az arzén természetes anyag, megtalálható a talajban, a vízben és a levegőben is, míg az ólom és más nehézfémek a földkéreg természetes részét képezik. A növények fejlődésük során könnyen magukba szívhatják tehát ezeket a fémeket.

A HVG-nek nyilatkozó Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag szakértője szerint toxikus fémek nagyobb mennyiségben kerülhetnek a szervezetbe például régi festékekből, régi házak ólomcsövein át az ivóvízből vagy a levegőből, mint amennyit a tamponokban most kimutattak az amerikai Berkeley Egyetem kutatói. A szakértő azt is hozzáteszi, hogy a mérgező anyagok megengedett határértékeit folyamatosan szigorítják, ugyanakkor jogos az a fogyasztói elvárás, hogy a higiéniai termékekben ne legyenek káros anyagok.

Tudományosan mindeddig nem vizsgálták, hogy a hüvely felszívóképessége miben különbözik az emésztőrendszer felszívóképességétől, áll a National Geographic cikkében. Míg az orálisan fogyasztott, nehézfémeket tartalmazó víz és táplálék átmegy a méregtelenítő funkciót szolgáló májon, mielőtt a szervezetbe kerülne, elképzelhető, hogy a hüvely nyálkahártyáján át felszívódó nehézfémek egyből a vérkeringésbe jutnak. Mindezek a feltételezések további vizsgálatok és kutatások szükségességét jelzik. Egyelőre tehát nem megállapítható, hogy a tamponok milyen egészségügyi kockázatokat jelentenek használóikra.

Részlet a kutatás eredményeit taglaló tanulmányból. A teljes cikk itt olvasható angolul.

Mi a teendő?

A szemlézett cikkekben a szakértők egyelőre azon a véleményen vannak, hogy ezen a ponton nem szükséges abbahagyni a tampon használatát. Aki viszont nyugodtabbnak érezné magát ezek után, válthat hagyományos szárnyas betétre, menstruációs diszkre vagy -kehelyre, menstruációs bugyira, vagy mosható egészségügyi betétre. 

A tamponok esetében fontos megjegyezni azt is, hogy fennáll a toxikus sokk szindróma veszélye, amely ritka ugyan, de halálos kimenetelű is lehet. A szindrómát a hüvelyben és a méhnyakban fellelhető, a tampon anyagában, valamint a menstruációs vérben szaporodó baktériumtörzsek által termelt méreganyagok okozzák. A tamponhasználat egyik negatívuma az is, hogy – a diszkkel és a kehellyel ellentétben – a tampon felszívja a hüvely természetes nedvességét is, ami további egészségügyi problémákhoz, diszkomfortérzéshez vezethet.

Nem magánügy!

A nők reproduktív egészsége nem magánügy. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban, házasságban élő férfi ne legyen tisztában partnere ilyen típusú kihívásaival, nehézségeivel. És bár nagy divatja van mostanában a mesterséges megtermékenyítésnek itthon is, jó lenne közösen elgondolkodni azon, hogy mi vezet odáig, hogy fiatal párok képtelenek legyenek természetes módon foganni. 

Mert azt már valamennyire elfogadtuk, hogy rengeteg ételben rákkeltő anyagok vannak, a kozmetikumok és tisztítószerek káros kemikáliákat tartalmaznak, és a levegő sem épp tiszta… De amikor már ott tartunk, hogy az emberi péniszben is kimutatták a mikroműanyagokat, a nők pedig arzént és ólmot tartalmazó termékeket helyeznek fel napi szinten a hüvelyükbe, tényleg ideje lenne nyilvánosan, szégyenmentesen, tabuk nélkül beszélni a minket érintő legfontosabb kérdésekről.