Választási évben és kampányidőszakban szokás mindent is megígérni, a politikusi fogadalmak pedig legtöbbször a szavazóközösségi fájó pontjaira próbálnak verbális sebtapaszt jelenteni. Kíváncsi voltam, hogy Gálfi Árpád jelenlegi polgármester, és Ember Attila és Szakács-Paál István kihívók január 1. óta és különösen a kampányidőszakban milyen célzott üzenetekkel, programokkal, problémafelvetésekkel próbálták megszólítani a női választókat.
A jelöltek hivatalos Facebook-oldalán található információk bárki számára elérhetők, ezeket vizsgáltam, illetve az előválasztásokon induló női jelöltek bemutatkozását is újranéztem. A Facebook-jelenlét alapján az Udvarhelyszéki Nőszervezet voltaképp nem aktív, szakmai szempontból irreleváns. Elemzésem végére két dolog lett egyértelmű: Udvarhelyen vagy nincsenek nők, vagy minden problémájuk meg van oldva.
Utópia: Udvarhely, a posztfeminista város
Mivel a minimálisnál is minimálisabb nőket érintő ügyet vetettek fel az elmúlt félévben a politikusok, kívülről az látszik, hogy Székelyudvarhelyen egyszerűen sikerült elérni a feminizmus legégetőbb célkitűzéseit: a nők teljes nemi egyenjogúságnak örvendenek, semmiféle diszkrimináció nem éri őket, társadalmilag megbecsültek, otthonukban és munkahelyeiken biztonságban élnek, bérezésük férfitársaikéhoz van szabva, és magánéletükben és karrierjükben is ki tudtak teljesedni.
Feltételezhetünk azt is, a nagy politikusi hallgatás és kérdés-nem-felvetés láttán, hogy a nők egészségügyi kihívásai (biztonságos szülés, menstruációs szegénység, hozzáférhető HPV-oltás és -szűrés, emberséges orvosi bánásmód stb.) mind megoldódtak Udvarhelyen. Az anyák megfelelő anyagi és emberi ellátást kapnak a GYES alatt, láthatatlan munkájuk (például házimunka, idős hozzátartozó gondozása stb.) meg van fizetve, szakmai lehetőségekben dúskálnak, anyai kötelességeik mellett jól fizető, akár félnormás munkát is tudnak végezni rugalmas időbeosztásban. Biztonságban érzik magukat az utcán, otthon nem éri őket bántalmazás, családon belüli erőszak.
Idáig tartott az irónia.
Elemzésem során a legmeglepőbb számomra az volt, hogy a női tanácsosjelöltek is széles ívben kikerültek minden olyan témát, amelyek kifejezetten a nőket érintik. Egyedül Arros Orsolya március 25-ei Star Rádiós beszélgetésében merült fel – valamennyire – a nőkérdés.
Képernyőfelvétel a videóból.
Először akkor, amikor Szász Csaba riporter 1:50 körül feleleveníti, hogy Arros nyolc évvel ezelőtt egyedüli „hölgy”-ként indult a polgármesteri választásokon. Arros azt válaszolja, hogy „nem erre fektetném a hangsúlyt, hogy hölgyként jelentkeztem, hanem nagyon nagy volt bennem a tenni akarás, a változtatni akarás.”
Később, a hetedik percnél Szász megpedzi a kérdést, hogy édesanyaként hogyan tud Arros helytállni politikai szerepvállalásában: „Otthon mit szóltak, és itt most konkrétan a legkisebbekre gondolok, (…) anyu, biztos vagy?” Szász azt akarja tudni, hogy Arros gyerekei, akik a politikus 2016-os indulása óta megnőttek, feltették-e neki a kérdést, hogy biztosan akar-e indulni a választásokon. Arros visszakérdez, hogy a kérdést Szász hány férfi jelöltnek tette fel, a riporter azt feleli, mindegyiknek (lehet én nem voltam elég figyelmes hallgató, de nem így rémlik). Arros ezután kitér arra, hogy tanácsosként kevesebb feladat vár rá, mint egy polgármesterre, és családja támogatását élvezi. Később, 12:25 körül arról beszél, hogy nőként is helye van az asztalnál, hisz belelát a helyi, regionális, országos vagy akár nemzetközi politikába, majd elmondja, hogy más nőknek is ezt szokta mondani, hogy „az asztalnál ki kell kérni a helyet, nem a széléről kell a kávét felszolgálni, hanem ott kell lenni az asztalnál, ahol a döntések születnek.“
Az RMDSZ és a Székelyudvarhelyért Párt női tanácsosjelöltjei az áprilisi előválasztások előtt, a tavasz során leggyakrabban a „család” és az „emberek” lehetőségeiről, jólétéről, érdekeiről beszéltek. A család egy viszonylag biztonságos szó még Erdélyben, közös, hagyományos értékeket rejt, ugyanakkor ebben a kontextusban teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy elvált szülőkként sokan egyedül nevelik gyermeküket, gyermekeiket. A család ebben a politikai diskurzusban az anya, apa, gyerek(ek) felállást jelenti. Az elvált vagy egyedülálló nők és anyák (és férfiak-apák) tehát nem léteznek Udvarhelyen, vagy az ő családjuk nem „olyan” család, akikre vonatkozhat az üres frázisként többször elismételt „családpolitika”.
A gyerekek jelenléte és száma bizalomkeltő faktorként a legtöbb tanácsosjelölti bemutatkozásban elhangzik. A gyermektelen nőkről nem esik szó egyetlen női jelölt részéről sem; akinek nincs gyereke, nem utal erre.
Az, hogy egy női tanácsosjelöltnek emberi és szakmai érvényesülése szempontjából nem jelent problémát a neme, dicséretes és üdvözlendő, azonban nem azt jelenti, hogy a városban és egyáltalán Udvarhelyszéken (tágabb értelemben Hargita megyében, Székelyföldön, és egész Romániában) nincsenek olyan nők, akiket nem ér például munkahelyi diszkrimináció csak azért, mert nők. Egy komoly (női) politikus, amennyiben a választópolgárok képviseletére köteleződik el, ezt nem hagyhatná figyelmen nélkül.
A nő és a virág
A nőnapban az a jó, hogy nehéz megfeledkezni róla, de annál kínosabb, ha csak egy csöpögős vagy enyhén degradáló gesztus marad. Ember Attila semmit nem osztott meg március 8-án, Szakács-Paál István oldala, amit Pálfi Kingától vett át, március végén vált élessé. A Székelyudvarhelyi RMDSZ tulipánosztogatással köszöntötte nőnapon a nőket, és rövid felvezetővel – „Isten éltesse a nőket! 🌷🤗” – el is intézték a nőügyeket.
Kép forrása: Székelyudvarhelyi RMDSZ
Gálfi március 8-án annyit írt ki Facebook-jára, hogy „Isten éltesse a nőket!” és újraosztott egy kétéves nőnapi videót, amiben különböző korú nők által végzett tésztanyújtás, edzés, hajcsavarás, ölelkezés, babakocsi-tolás, virágátvétel látható. A videó szöveges felirata szerint a nők gondoskodnak, otthon teremtenek, izgalmasak („nem unatkozunk mellettük”), kitartók, erősek, megszínesítik a világot. A nőkben tombolnak az érzések, a nők életet adnak és szeretnek.
Gálfi ezután, március 9-én, a Művelődési Házban tartott nőnapi eseményről készült fényképalbumot osztotta meg, a következő felvezetővel: „Március nyolcadika fokozottan ráirányítja a figyelmet, különösen a miénket, férfiakét, hogy a nők gondoskodása, együttérzése, empátiája, érzékisége, szépsége, közvetlensége nélkül milyen sivár is lenne a világunk.” Mindkét bejegyzés a nők pozitív tulajdonságaira, társadalmilag elvárt – és megkövetelt – jellemvonásaira utal, olyan attribútumokat emelve ki, amelyek a nőket egyrészt a gyerekeik, a családjuk, és a férfiak viszonylatában jellemzik. Az önálló, önmagában értéket jelentő nő, aki nem anya, nem társ/feleség, vagy gondoskodó rokon, a nő mint ember és egyén nem jelenik meg kiemelt helyen ebben a felsorolásban.
Képernyőfelvétel a videóból.
Anya csak egy van, főleg kampányban?
Érzékenyítős módszer az, amikor az értetlenkedő férfiaknak úgy magyarázzák a nőkre leselkedő veszélyeket és a megelőzés fontosságát, hogy „képzeld el, ha édesanyáddal vagy a lányoddal történne”. Mivel a leánygyermek világnapja októberben van, anyák napja viszont májusban, ez utóbbira reagálhattak csak idén a polgármesterjelöltek.
Gálfi Facebook-ján idén nem volt anyák napja, Szakács-Paál pedig úgy érezte, egy videóban kell biztatnia a Facebook-lakókat, hogy „legalább az év ezen a napján” látogassák meg nagymamájukat, édesanyjukat és töltsenek egy kicsit több időt velük, „hiszen igazán megérdemlik ők”. Ő maga is vett virágot, egy „csodaszép” csokrot, amit lencsevégre is kapott az operatőr.
Képernyőfelvétel a videóból.
Ember Attila egy személyes hangvételű bejegyzést osztott meg, amiben arról beszél, hogy az idei az első olyan anyák napja, amelyet édesanyja nélkül tölt, aki ugyanis tavaly októberben elhunyt. Kegyeleti okokból nem szeretném elemezni a polgármesterjelölt bejegyzését, amely ezzel a sorral zárul: „És ha odajut a politika, hogy az Anyák napját is önfényezésre használja, akkor tényleg megette a fene az egészet…”.
Ismeritek azt a viccet, hogy az udvarhelyi nők, a romák, és a románok…?
Az UH szervezésében nyilvános választási vetélkedőben vett részt a három polgármesterjelölt június 5-én, szerdán. A beszélgetés moderátora, Szilágyi István 50:30-kor tette fel a „tipikus uh-s, libsis” kérdést, hogy a jelöltek mit ígérnének az udvarhelyi romáknak, románoknak és a nőknek a szavazat érdekében. Kisebbségi kérdés ez a javából – bár Hargita megyében is több nő él, mint férfi, a nők kisebb számban vannak jelen a legtöbb állami infrastruktúrában. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a 2020-as romániai parlamenti választásokon Hargita megyében több nő szavazott, mint férfi: a 99.431 szavazóból 50.857 volt nő (51.15%) és 48.574 férfi (48.85%).
A kérdésre figyelve, kontemplálva. fotó: GÁL ELŐD
Ami pedig az elhangzó, nőket érintő válaszokat érinti, hadd idézzek egy római államférfit: Si tacuisses, philosophus mansisses! Gálfi a vetélkedőn azt mondja, hogy „a nőknek mosolygós arculatot [ígér], hogy tekintélyükkel vidámítsák a mindennapunkat”. Az értelmezhetetlen mondatot vastaps követi. Majd Szakács-Paál nyilatkozik: „A nőknek mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani, olyan bátor kiállást, mint a nőktől, az elmúlt időszakban a közösségi oldalakon, nem tapasztaltam. És nyilván a nőknek azt tudom ígérni, hogy ebben a városban, Székelyudvarhelyen, elsősorban munkakörülményekben és fizetésben törekedni fogunk arra, a vállalkozókat okítani fogjuk arra, hogy ugyanolyan lehetőségeik legyenek.” Ő tehát a nők alatt azokat a nőket érti, akik neki személy szerint segítettek a kampányban. Szakács-Paálnak volt még egy vállalkozósnős bejegyzése a kampány alatt, amelyben az általa vezetett Inkubátorház meghívottjáról, Tomán Szabináról szólt. Azonban nem minden udvarhelyi nő politizál, vagy vállalkozó.
Ember Attila, akinek romás és romános válaszai miatt nem jutott ideje a nőkre, azt mondta, hogy „inkább betartja a fogadalmait”, időn és versenyen belül marad, és inkább nem ígér semmit. Egy szó is elég lett volna, szabadon választhatóan például a következők közül: biztonság, egyenlőség, megbecsülés, bizalom.
Nos, aki női szavazóként ennyi és ilyen típusú ígéret után jószívvel szavaz bármelyik jelöltre… fejezze be magának ezt a mondatot.
Az idei kampány alapján úgy tűnik, hogy a polgármesterjelöltek és csapataik még csak el sem gondolkodtak azon, hogy városszinten milyen gondokkal küszködnek az udvarhelyi nők, anyák, lányok, asszonyok. Feltehetőleg – ha nagyon gyorsan nem változtatnak valamit a négyéves tervezetükön – a nők érdekvédelme és -érvényesítése továbbra is az egyének és a civil szervezetek feladata marad – Székelyudvarhelyen is.
