fotó: Gál Előd
Tudom, hogy sokan perverznek tartanak, amiért a sok megszüntetett erdélyi nyomtatott lap közül a leginkább a Heti Hirdető hetilapért fájt a szívem. Vagy legalábbis másként fájt, na. A színfoltért, amelyet a szakdolgozatomba is foglaltam, és amely a puszta létezésével következetesen ellentmondott annak, hogy Erdélyben nem lehet bulvárújságot működtetni, hiába bukott bele olyan nemzetközi újság is, mint a Blikk. Már akkor sajdult egyet, amikor megláttam, hogy ezt is felvásárolta a Mindent Bekebelező és Elpusztító Mert Politikai Szavazatszerzés Szempontjából Már Mihaszna médiatröszt.
Ha magyarázkodni kell, akkor a Heti Hirdetőt azért szerettem, – azon kívül, hogy legizgalmasabb gyakornoki heteimet itt töltöttem, – mert soha nem mutatta magát többnek, mint ami, hirdetési és szórakoztató hetilapnak, és nem emelte mindenféle piedesztálra önmagát, hanem teljesen őszintén a profitszerzés és optimalizálás volt a célja, emellett időnként a szórakoztatás mellett hasznos tartalmakat is közölt. Ráadásul egy igen érdekes piaci modellt alkalmazva működött a kétezres évek elején: a Demaco nyomda és autóbontó tulajdonosa adta ki, amely a nyomdaköltségeket így tudta minimalizálni és saját vállalkozását teljes Székelyföldön hirdetni. Független médiatermék volt, ami piaci alapon létezett.
Ezért is felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy a nagy temetkezések alatt (lásd például itt meg itt) valami új is született az erdélyi médiában.
A Heti Hírmondó névre keresztelt új hetilap.
Kiköpött apja!
A címoldali beköszöntő alapján a Heti Hirdetős ellenállás átragadt a Matula Média Kft. újszülött kiadványára is: „Azonban Székelyföld, és benne mi, székelyek, egy kicsit mindig is mások voltunk, nem tagozódtunk be hajtott fejjel a globális trendekbe. Egy kicsit mindig ellenálltunk. Nálunk hagyománya van a hagyományoknak Székelyföldön a modernitás nem tudott minden régi értéket felfalni, itt a modern és a hagyományos együtt tud élni. Ezen a valóságon alapszik ez a próbálkozás is.”
Bár kicsit sikerült elrontani a közéleti tartalommal, – olvasóként és újságíróként is lehal az agyam azt látva, hogy Novák Katalin magyar államelnök MTI-ről átmásolt újévi köszöntője rögtön féloldalt elfoglal a második oldalon –, azért vannak még a régi és új szerzők által jegyzett saját alkotások is, a megszűntetett lapok portáljairól átvett cikkek, rejtvények, viccek, tévéműsor és rengeteg hirdetés. Mindez 28 NYOMTATOTT oldalon.
Az offline magyar is számít, legalábbis számítanak rá
Geréb Lászlóval, a Heti Hírmondó új tulajdonosával beszélgettünk ennek kapcsán. A székelyudvarhelyi közgazdász elmondta, testvérével Péterrel már évek óta (a ListaFirme szerint 2019.) működtetik a Matula Média Kft. nevű lapterjesztő céget, amely évente egymillió magyarországi heti és havilapot juttat el a romániai magyar háztartásokba.
A nyomtatott lapok bedőlésének hírére igazából a Heti Hirdető munkatársai keresték meg a Matula Média Kft.-t, és hallgató fülekre találtak. Mint mondja, Gerébék már azelőtt is gondolkodtak azon ismerősökkel, hogy hogy lehetne megmenteni valamit a nyomtatott sajtóból, de amikor napilapról esett szó, a számok láttán minden lehetséges befektető eltántorodott.
Hogy mégis hogyan vállalják a lap megjelentetését olyan körülmények között, hogy a benne dolgozók szerint az erdélyi nyomtatott média rákfenéje a terjesztés és a borzalmas terjesztői hálózat? A tulajdonos szerint a terjesztés tényleg szörnyű, a megemelkedett bérek, papírárak és üzemanyagköltségek mellett szerinte napilapot valóban nem lehet kívülről érkező támogatás nélkül megjelentetni. A hetilapok, havilapok terjesztése sem olcsó, a Matula Médiának is 35 saját alkalmazottra lenne szüksége, akiknek a menedzselése sok időt és pénzt felemésztene, ezért ők kiszervezik a munkát és más cégekkel együttműködve dolgoznak. A másik trükk, amivel optimalizálták a költségeket és a postai szolgáltatás minőségével járó vesződéseket, hogy jelenleg nem visznek házhoz újságot, hanem viszonteladókkal működnek együtt: összesen 650 boltban kaphatók az általuk terjesztett magazinok, például a Szuper és Merkúr üzletek standjain, ahová nem mindennap, hanem hetente kétszer viszik ki a médiatermékeket.
Így a költségek alacsonyabbak és a Heti Hírmondó esetében reménykeltő, hogy bár elődje eddig havi néhány ezer eurós veszteséget termelt, már létezik 5-6 ezer vásárlója a jelenleg 5 lejbe kerülő újságnak, amelynek árában benne van a hirdetési cetli és annak feladási költsége is.
A nullszaldóhoz még ezer vásárlóra lenne szükség, számításaik szerint körülbelül 7 ezer megvásárolt példánynál már nem lenne veszteséges a vállalkozás. A cégben ügyvezető-résztulajdonos testvérével együtt úgy döntöttek, hogy félévnyi befektetést megér nekik ez a kísérlet, és már nullszaldó esetén is vállalják a további fenntartását, amivel nem csak hirdetési lehetőséget, hanem ezentúl közéleti hírszolgáltatást is biztosítanak a nem digitális tartalomfogyasztó olvasóknak. „Ha minden magyar számít, akkor azok a magyarok is számítsanak, akik nem tudnak vagy akarnak elektronikus médián keresztül tájékozódni, alapvetően a falvakban élő, idősebb korosztály” – jelenti ki Geréb.
Ezért a tartalomban annyi változott, hogy
a korábbi munkatársak cikkei mellett, amelyek elsősorban szórakoztató jellegűek voltak, a Médiatér Egyesület által megjelentetett, és ma már csak online létező újságok, a Székelyhon és a Krónika cikkeiből barter alapon vesznek át a hét folyamán már megjelent közéleti anyagokat.
Ezeknek a válogatásáért és szerkesztéséért a néhai Udvarhelyi Híradó korábbi főszerkesztője, Rédai Attila felel. Négy további munkatárs van: a főszerkesztő Boros Emőke, de Bokor Annamária és Kész Cs. Levente volt főszerkesztő, akit az Erdély Arca szépségversenyek szervezőjeként is ismerhetünk, valamint Zólya Attila, hűséges tördelő is maradtak a lap munkatársai. Bár sokat elárulhat erről a tény, hogy a közéleti tartalmat honnan veszik át, arra a kérdésre, hogy politikai ideológia vagy elköteleződés szempontjából hová sorolható a lap, a vállaltan konzervatív beállítottságú Geréb válasza az, hogy nem kívánnak politizálni egyik vagy másik tábor oldalán sem.
Az újságot ugyanazokban a boltokban lehet megvásárolni, ahol eddig a Heti Hirdetőt, és februártól már a Hargita Népe terjesztőhálózata, valamint a román posta segítségével házhoz is lehet rendelni, ígéri a tulajdonos.