fotók: DÁVID ANNA JÚLIA
Vajon mi lehet a közös Villám McQueen-ben és az unikornisban? Az, hogy Péter Mária, a Vidéki Pékség cukrásznője mindkettőt el tudja készíteni torta formájában, ráadásul mindkettőhöz ugyanazokat az alapanyagokat használja fel. Hogy mennyire édes az élete egy cukrásznak, egyáltalán hogyan telnek mindennapjai annak, aki már többszáz családi eseményre kisütött valamit, erről beszélgettünk.
Mióta dolgozol a Vidéki Pékségnél, és hogy kerültél ide?
Több mint 13 éve, hogy a pékségnél dolgozom, előtte két évig külföldön voltam, aztán úgy döntöttem, hogy itthon szeretnék maradni a család mellett. Így hazatérve és munkát keresve felkerestem a Vidéki Pékséget. Tulajdonképpen akkor nem kerestek munkaerőt, hanem magamtól próbálkoztam.
Nem kezdtem egyből cukrászként dolgozni, hanem végigjártam – ahogy mondani szokták – a szamárlétrát. Vagyis a tevékenységnek több területét kipróbáltam: a szeletelőben kezdtem, majd átkerültem a kenyérsütési részlegre, azután a kiflikhez dagasztóként, és majd végül elkezdtem a laborban dolgozni. Ha jól emlékszem, kilenc-tíz éve cukrászkodom.
Volt korábban cukrász tapasztalatod vagy itt tanultad a szakma fortélyait?
Én nem végeztem cukrász iskolát, úgyhogy ennél a cégnél szereztem meg ezeket az ismereteket. Olyan is volt, amikor profiktól tanultuk a szakmát a tulajdonosnővel, Melindával együtt. Tanfolyamokra is jártunk, hiszen nem szégyen a nálunk jobbaktól, a szakma nagyjaitól tanulni. Amikor indult a cukrászlabor, akkor ketten kezdtük sütni a tortaszeleteket, tortákat, aztán idővel növekedtünk.
Azt szokták mondani, hogy a szakmát el kell lopni, de igazából ezt nem is lehet lopásnak nevezni, inkább ellessük egymástól. Elvégre mindenki meg kell tanulja valahol, senki sem születik úgy, hogy a cukrász-sapka a fején van.
Szerinted mitől lesz valaki jó cukrász? És te annak tartod magad?
Elsősorban attól, hogy szereti, amit csinál, szeret sütni, kedveli a torták, sütemények világát. Persze, nem csak megenni, hanem főként elkészíteni. Egyébként ez nem könnyű szakma, sok türelem és idő szükséges, amíg az ember elsajátít egy csomó mindent. Az elmúlt kilenc-tíz év alatt, mióta a cukrászlaborban vagyok, volt időm sok mindent kitapasztalni. Bizony, nem minden sikerült egyből, volt, amit elölről kellett kezdeni.
Az ember nem dicsekszik magával, inkább dicsérjenek a torták, amiket elkészítek. Én próbálom a maximumot kihozni magamból minden nap, felhasználva az évek során összegyűjtött tudást és tapasztalatot.
Biztos minden süteményt, tortát szívesen készítesz, mégis van olyan, amit a leginkább szeretsz sütni?
Én bármelyiket szívesen elkészítem, ennyi idő után már mindegyik hozzám nőtt. Olyan sok féle rendeléssel és különleges igénnyel találkoztunk ebben az elmúlt évtizedben, hogy törekszünk arra, hogy rugalmasak legyünk, és meg tudjunk valósítani bármilyen elképzelést.
Persze sokat nézelődünk, keresgélünk interneten is, nagyon sok jó ötletet merítünk onnan, akár arról, hogy hogy díszítsünk egy-egy tortát. Mert ugye nagyon fontos, hogy ne csak finom legyen, hanem szép is, hogy a szem is megkívánja.
Melyik fajta torták a legnépszerűbbek? Melyikből rendelnek a legtöbbet a vevők?
Nagyon közkedveltek a joghurtos-gyümölcsös, csokoládés, Dobos, Eszterházy torták. Ezek azok, amelyekből leggyakrabban rendelnek a vásárlók.
Akik járnak a cukrászdánkba vagy az üzleteinkbe, tudják, hogy mindig vannak szabadeladású torták is, ezekből legtöbbször fekete-erdőt, joghurtost, csokist, oreóst sütünk, illetve candy-t. De nagyon népszerűek manapság a szám-torták is, amiket szülinapokra, esetleg házassági évfordulóra kérnek.
Ez a sok finomság közül, ami a Vidékinél készül, van kedvenced, amit fogyasztóként a legjobban szeretsz?
Az igazat megvallva, nekem mindegyik ízlik, nem igazán tudok választani, De, ha mégis kell, akkor az oreós torta az, amelyiket a legszívesebben megeszem.
Mit csinálsz otthon a szabadidődben? Vannak hobbijaid?
Igazán nem sok szabadidőm van, de ami marad, azt mindenképp a családra fordítom. Reggel 6-ra jövök a munkába, aztán, hogy mikor megyek haza, azt nem mindig lehet tudni.
Délután 4-5-6 órakor végzek, attól függ, mennyi a rendelés. A házban és a ház körül mindig sok a tennivaló.
Otthon ki tudsz vetkőzni a cukrásznő szerepéből vagy otthon is sokat sütsz a családnak?
Nem igazán tudok kivetkőzni, mivel otthon is én sütök mindenkinek a szülinapjára, családi eseményekre. A család nem maradhat ki a finomságokból sem. Van két felnőtt gyerekem, közülük a lányom szokott sütögetni.
Ha meglát valamit, amit megkíván, sokszor szól, hogy „Anyu, én ezt meg kéne süssem”, olyankor tanácsot kér tőlem. Aztán, ha kész van, küld kóstolót, így én is részesülök belőle.
Ha visszagondolsz az elmúlt évekre, voltak olyan különleges rendelések, amikre szívesen emlékszel?
Igen, hogyne. A kedvencem a párnatorta, azt úgy szeretem készíteni! Az egy formatorta, rajta marcipános bevonat, keresztelőkre szokták rendelni. De volt már Villám McQueen meg unikornis formájú torta és emeletes is. Van úgy, hogy a marcipán figurákat is én tűrögetem meg, például a rózsa formájút vagy a kiscipőt a keresztelési tortákra.
Bevallom, néha vannak nehezebb torták is: egyszer rendeltek egy tejszínhabos kutya formájú tortát. Azzal eléggé megdolgoztunk.
Virágkorát éli a Vedd a helyit mentalitás, valamint az ehhez kapcsolódó kezdeményezések. Valljuk meg: nehéz helyzetbe került gazdaságunknak talán soha nem volt nagyobb szüksége erre a fajta gondolkodásmódra, illetve paradigmaváltásra, ami a vevői szokásokat illeti. Különösen kenyérből és péksüteményekből mennyivel jobban esik olyant fogyasztani, amiről tudjuk, hogy a szomszéd faluban készült, és a nagymamánk receptjéhez hasonló ízvilágot adják vissza, mint a bizonytalan forrásból származó, messzi földről érkező, kikozmetikázott termékeket. Többrészes sorozatunkban a 25 éves Vidéki Pékséget mutatjuk be olykor egy-egy arcon, máskor egy újonnan bevezetett vagy népszerű terméken keresztül. Ebben az egyéves időszakban egy virtuális utazásra hívjuk az Olvasót, amelynek során az oroszhegyi péküzem munkával, fáradsággal, de édes örömökkel is teli világába nyerhet betekintést. Szeretnénk büszkén megmutatni a munkánk során képviselt értékeket, mert hisszük, hogy valahogyan azokat is belesütjük a termékeinkbe.